Hol van, és mi az? – várótermi jelenetek

2021. 01. 31.
Címkék: Váróterem  Napló  Betegségek 
Tágas terem, halványzöld falak, fehér padok, elférnének itt harmincan is, de most csak négy ember üldögél gondterhelt arccal, maszkban. Úgy tesznek, mintha mind egyedül lennének, nem lenne kire nézni, nem lenne kihez szólni.

Egy kötött sapkás úr a zsebében matat. Már percek óta. A nem messze ülő hölgy, akinek mályvaszínű sálja és ugyanolyan kalapkája van, egy ideje lopva figyeli. Látszik, ahogy kérdőjelek kanyarognak a fejében. Mit keresgél ez a jóember ilyen kitartóan? A könyvét? Nem, az nem valószínű, hisz melyik zsebében férne el egy könyv? De akkor mit? Talán a telefonját? A szemüvegét? A gyógyszerét?

A hölgy egyébként Mártika, nyugdíjas, és csak ellenőrzésre jött, ahogy minden hónapban. Muszáj néha megmérni a vérnyomását, mert ide-oda ugrál, mint a bakkecske. Ezt onnan lehet tudni, hogy az előbb kivágódott a rendelő ajtaja, és megjelent üdén és ragyogva Lilla, a nővérke, aki mindig, de mindig mosolyog. Az ember azt hinné, ezt is tanítják az egészségügyi főiskolán, hogy lelki gyógyír gyanánt mosolyogni kell.

– Hogy vagyunk, hogy vagyunk, Mártika néni? – így kiáltott fel Lilla nővér.

– Jaj, drágám, hát hogy lennék, nyugdíjas vagyok.

– Tudom én, de a vérnyomása hogy van?

– Hol így, hol úgy. Hol fent, hol lent.

– Höhöhö – döcögött fel hirtelen a kötött sapkás úr. A kotorászást is abbahagyta egy pillanatra. Mártika néni, kapva az alkalmon, rámeredt. Feltűnően és kitartóan. Hogy muszáj legyen észrevenni.

– Csak azon mosolygok, hogy hol fent, hol lent. Akárcsak az élet. Vagy a sors, ugye – mondta az úr.

Mártika néni is felkacagott erre, na és Lilla nővér is, ő jó hangosan, fényesen, ahogy egy műszakban lévő napsugárnak kell.

– És magával mi van, Józsi bácsi? – fordult oda a sapkás úrhoz. – Megint fáj?

– Fájdogál, reggel jobban, este még jobban.

– De keni?

– Kenem, persze, reggel is, meg este is, van hogy ebédre is.

– És mégis?

– Mégis, a fene egye meg.

– Na, majd szólunk a doktor úrnak, adjon rá valami mást.

Józsi bácsi bólintott, majd visszadugta a kezét a zsebébe, és szorgalmasan keresgélt tovább. Lilla nővér pedig szétnézett, ki is a másik két beteg, aki még megjelent.

– Jó napot kívánok – szólalt meg a párocska nőtagja – mi csak náthásak lettünk.

– Láz? Köhögés? Ízérzék elvesztése?

– Ó, te magasságos! – kiáltott fel Mártika néni, keresztet vetett, aztán a kezét a maszkjára szorította.

– Nem kell ám félni, nincs lázunk, csak hőemelkedésünk – mondta a fiatalember. – A torkunk is fáj, és kicsit köhögünk. De nem szárazan.

Lilla nővér előkapott egy csodahőmérőt, és a távolból megmérte a két új beteg lázát.

– Nincs láz – mondta. – 37.

– Az már majdnem láz! – vágta rá Józsi bácsi, és még elszántabban túrt a zsebébe.

– Mondja! Mit keres annyira? Ha nem vagyok indiszkrét? – fordult az úr felé Mártika.

Józsi bácsi keze ekkor megállt. Ránézett Mártikára, aztán a kezére, ami még mindig a kabátban volt, de ekkor elő is húzta, és alaposabban megnézte azt is. Aztán felnevetett.

– Látja, drága, bár megmondhatnám.

– Jó, ha nem mondhatja, akkor ne mondja. Nem kötelező.

– Nem azért, mert titok – felelte Józsi bácsi – hanem mert dunsztom sincs! Tényleg, mi a fenét kotorászok már félórája itt a zsebemben? – és egyre hangosabban nevetett magán. – Tudja, amióta volt az az agyvérzésem, azóta vannak ezek a furcsa dolgok. Van is egy mottóm. Elmondjam?

– Ha akarja, tőlem elmondhatja – vonta meg a vállát unottan Mártika.

– Akkor mondom. Én találtam ki. Így szól: Hol a fenében van, amit keresek, és mi az?

A srác meg a lány, akiknek a torka fájt, hangosan felnevetett. Mártika meg csak nézett, összevont szemöldökkel, mint aki attól tart, hogy kicsúfolták.

– Nem tetszik érteni? Hogy hol van, és mi az...– nevetett tovább a fiú.

– Dehogynem – morgott Mártika. – Értek én mindent, nagyon is jól értek. – Aztán az öregúrhoz fordult. – Agyvérzés?

– Ó, régen volt az már. Vagy hat éve.

– Akkor meggyógyult.

– Meg.

– Nem úgy, mint szegény Marcikám – csuklott el Mártika hangja, és megtörölte a szemét.

– Meghalt? – szisszent fel a torokgyulladt lány.

– Meghalt szegénykém – sírdogált Mártika. – Csak feküdt, feküdt, hiába mondtam, hogy reggel van, Marci, ideje felkelni, nem mozdult! Csak nézett, és lihegett, látszott rajta, hogy kapkodja a levegőt, így ni – és Márti néni lekapta a maszkot, és zihálva lihegni kezdett, csak úgy sistergett a váróterem.

– Mártika! – pattant elő a nővér. – Tessék azonnal visszavenni a maszkot!

– Ne kiabáljon vele – mondta a torokfájós lány. – Meghalt a férje.

– Ki halt meg? – sápítozott Lilla nővér.

– Hát a Marci! – motyogta Mártika.

– Ja, tudom, a macskája. Tíz évvel ezelőtt. Igaz? – bólogatott Lilla nővér.

– Tizenegy és fél – szipogta Mártika.

– Hurrá! – rikkantott fel Józsi bácsi. És lekapta a fejéről a kötött, szürke sapkát. – Ezt kerestem!

– A zsebében? – kérdezte Mártika.

– Ott, hát. Mindig oda teszem, ha leveszem.

– De hát a fején volt!

– Ott, hát. A fene egye meg.

Ha kitör a frász – avagy az epilepszia a zsenik betegsége?

Ha kitör a frász – avagy az epilepszia a zsenik betegsége?

Álmos, sötét délután. A rendelő várótermében elfelejtették felkapcsolni a villanyt, olyan, mintha behömpölygött volna a sűrű homály odakintről. Mártika most is vérnyomás-ellenőrzésre jött, csak most egy ismerős arc sincs, akivel szóba elegyedhetne.
Milyen kapcsolat van a betegségek között?

Milyen kapcsolat van a betegségek között?

Egy hatalmas egészségügyi adatbázis elemzésével új, olykor meglepő kapcsolatokat mutattak ki ismert betegségek megjelenése között magyar kutatók. A most közzétett térkép segíthet a komplex betegségek hátterének megértésében.
Meghatározták a Mars belső szerkezetét

Meghatározták a Mars belső szerkezetét

Idén annyi új dolog történt már a Mars körül, hogy szinte el is felejtettük, hogy az InSight szonda is ott dolgozik.
Amit a szürkehályog-műtétről tudni érdemes

Amit a szürkehályog-műtétről tudni érdemes

Gyógyszerrel és különféle kezelésekkel sem tudjuk visszafordítani a szemlencse elhomályosodásával járó szembetegséget. A szürkehályog csak és kizárólag műtéttel gyógyítható.