„Most az életem másik felét szeretném megírni”

2021. 02. 27.
Ismerik azt a dalt, hogy „néhány lepedőt összekötve leeresztettünk a földszintre”? Vagy azt, hogy „Elmondom mid vagyok, mid nem neked”? De azt biztosan ismerik, hogy „Nagy utazás, mintha nem a régi volnál...” És látták az Eldorádó című filmet? Na és a Tanítványokat? De a Megáll az időt biztosan... De persze sorolhatnék könyvcímeket is, verseket, színdarabokat, hisz a Nemzet Művésze díjjal decemberben kitüntetett Bereményi Géza, aki január 25-én lett 75 éves, a legsokoldalúbb kortárs magyar művész, akit ismerünk.

Január 25-én születtél, Cseh Tamás pedig január 22-én. Tartottatok valaha közösen születésnapi bulit?

Bulit nem tartottunk, de volt úgy, hogy meghívtak minket barátok, sőt szomszédok is, főleg amikor még az Iskola utcában laktunk, közös albérletben.

Egyébként nem hiányzik a dalszövegírás? Az utolsó zenekar, akiknek írtál, tudomásom szerint a Nagy Péter és a Dobridán volt... Velük mi lett?

Nagy Péter Székesfehérváron színész, de Dobri Danival épp a közelmúltban újra együtt dolgoztunk, karácsonyra csináltunk egy kórusművet, ő nagyon ügyes zeneszerző, az Új Magyar Zenei Fórum is díjazta. És írok dalszövegeket Járai Márknak, akinek ha jól tudom, van egy Halott Pénz nevű zenekara.

Vele hol találkoztál?

Van egy Cseh Tamás-estje, amit Juhász Anna irodalmi szalonjában adott elő, és Anna engem is meghívott. Felajánlottam Márknak, hogy szívesen írok neki szövegeket, azóta folyamatosan dolgozunk.

És olyan legendás színész lemezek, mint az Udvaros: Átutazó, a Básti-​Cserhalmi, vagy a Férfi és nő – sorolhatnám... Ilyenek nem fognak már születni?

Nézd, egy felkérés általában a zeneszerzőtől jön. És a zeneszerzők valahogy most mással vannak elfoglalva... Engem mindig felkértek, életemben csak kétszer ajánlkoztam fel, hogy írok dalt... Cseh Tamásnak és Járai Márknak.

És mi van a filmmel? Hiszen fantasztikus filmeket jegyzel.

Szeretnék is filmet írni és rendezni, de nem „fogadóképes a fogadóbizottság”. Több témaötletem is van, ezekből kettő részletes kidolgozásra került.

Mesélhetsz róluk, vagy a témájuk még titok?

Nem titok, mert már mind a kettőt visszautasították. Talán mert epikus érdeklődésem van, mostanában nagyon megszerettem az angol és amerikai filmeket és tévésorozatokat.
Kedvenc filmjeim egyike volt a Brexit, ami arról a propagandistáról szól, aki az egészet kitalálta. Ez adta az ötletet, nagyon szívesen írtam volna egy 8-10 részes sorozatot Kádár Jánosról. Az övé egy rendkívül érdekes élet lehetett, és félek, hogy a története eltűnik a semmibe, ha én nem csinálom meg. De nem csinálhattam meg, mert ilyen téma most fel sem merülhet. Helyette kaptam egy ajánlatot, hogy inkább csináljak egy nyolc részest Petőfi Sándorról. Akkor felkértem partneremnek a kérdés szerintem legnagyobb szakértőjét, Nyáry Krisztiánt, ketten elkezdtünk írni egy hosszú és nagyon tartalmas, gazdag szinopszist, aminek nagyon örültek az elfogadók, majd közölték, hogy nem lehet Petőfiről sorozatot csinálni, mert nem aktuális. Én csodálkozva néztem, hogy akkor a többi téma miért aktuális?

Tavasszal jelent meg az önéletrajzi regényed Magyar Copperfield címmel, ami szinte azonnal bestseller lett. Nehéz lenne ebből egyvalamit kiemelni, de van egy fejezet, aminek aktualitást ad a koronavírus. Gyerekkorodban túléltél egy halálos járványt, a diftériát – ezt az Eldorádó című filmedben is feldolgoztad.

Három éves voltam, amikor elkaptam ezt a nagyon csúnya betegséget, amit torokgyíknak is hívtak. A járvány 1949-ben érte el Budapestet és 1950-ben érkezett meg vidékre, több száz gyerek halt meg, ugyanis erre a vírusra elsősorban a gyerekek voltak érzékenyek és fogékonyak. Most fordítva van. Én hároméves voltam, a nagyapámékkal éltem, akik árusok voltak a Teleki téri piacon. Köhögve botorkáltam ki hozzájuk a közelben álló lakásunkból, ők valahonnan szereztek egy sofőrt gépkocsival, úgy vittek a Szent László Kórházba. De ott az orvosok lemondtak rólam, és elkülönítettek, ami azt jelentette, amit ma az elfekvő. De a nagyapám kivetetett az elkülönítőből, és tulajdonképpen ez mentette meg az életemet. A családi legendárium szerint egy kiló aranyat adott egy dr. Szolga János nevű orvosnak, hogy gégemetszést hajtson végre rajtam, különben megfulladtam volna. A nagyapám, ha elérzékenyült, azt mondta: egy kiló aranyat adtam érted, ha ezt elfelejted, sose lesz belőled ember.

Kaptam nemrégiben egy megtisztelő értesítést a Magyar Epidemiológia című folyóirattól, felkértek, hogy adjam oda a gyerekkori járványról szóló novellámat, és egy lábjegyzetet fűztek hozzá, ami engem tudományosan igazolt, hogy nem a fantáziám műve ez a novella. Nagyon büszke vagyok arra, hogy példatárként használ egy tudományos folyóirat. Ráadásul ez a közlés és a felkérés egy évvel a mostani világjárvány előtt volt.

Egyszer azt mesélted, hogy ez a betegség nagyban hozzájárult ahhoz, hogy író lett belőled...

Ez azért így túlzás, de az biztos, hogy a betegség annyira legyöngített, hogy egy évet ágyban kellett töltenem. Beszélni se tudtam, de a körülöttem élők felfigyeltek rá, hogyha felolvasnak nekem, akkor megváltozom, olyan, mintha jobban lennék. Ezért egyre többet olvastak nekem, és egyszer csak valahogy én magam is olvasni kezdtem, pedig nem lehettem több mint négyéves. Íróvá pedig olvasóból válik az ember.

Egyébként te egészséges gyerek voltál? Sportoltál, mozogtál?

Érdekes módon, ezután a halál szélére sodródás után egészségesebb voltam az átlagnál, mintha ez megedzett volna.

És megtartottad ezt a jó tulajdonságodat?

Nem merek igennel válaszolni, lekopognám. Ilyet nem mer mondani az ember, különösen manapság, persze, nem panaszkodom egyelőre, mert nem merek panaszkodni sem. Az életkorom miatt nagyon tartok a járványtól.

Mivel töltöd a karanténidőszakot? Gondolom írsz...

Igen, az írás a fő teendőm, ezért az életmódomat nem változtatta meg annyira a járványveszély, mint talán másokét, mert eddig is papír mellett ültem nagyon sokat. A Magyar Copperfield folytatásán dolgozom, mivel ez a regény ott fejeződik be, ahol a karrierem kezdődött. Most az életem másik felét szeretném megírni. A Magvető Kiadó, ahol életem első novellája is megjelent, most kiadott egy novellagyűjteményt, amit én válogattam össze, ez a bizonyos első novella, A svéd király is szerepel benne, és két új novellát is tartalmaz, amelyek előjátékai a most írandó könyvemnek. Ezek afféle első gyakorlatok, mindig így kezdem: megírom a fejezeteket és utána változtatok. Ez nem silányságot jelent, ez csak rövidített változat, novella változat, azokról az évekről, amelyekről szeretnék írni. Azóta is élek lett a címe.

Van nektek Másik Jánossal egy előadóestetek, a Keresztben jégeső, ahol János zenél, te pedig a verseidet, dalszövegeidet mondod el. Ha véget ér a pandémia, és újra lehet színházba és moziba járni, lesz-e még ez az estetek, vagy esetleg lesz-e valami más, ahol láthatunk téged előadóművészként is?

Valószínűleg igen... majd, ha engedélyezik a közösségi rendezvényeket. De igazából nem tudom. A járvány megszűnése egyre nyúlik, lassan senki sem tervez.

De te mit gondolsz?

Messzemenő következtetéseket vonhatnék le, hogyha némi távlatot kapnék, tehát ha vége lenne és visszatekinthetnék rá. De ez sajnos eltart még egy darabig. Egyben biztos vagyok, hogy olyan jelentős esemény ez, ami ritka az emberiség történetében. Az elején vitatott kérdés volt, hogy az élet ugyanott folytatódik-e a járvány megszűnése után, mint előzőleg. Mostanra mindenki megállapodhat abban, hogy a világ nem folytathatja ugyanott, ahol abbahagyta, tehát valami másmilyen lesz.

Szerinted ez olyan történelmi esemény, mint például a második világháború volt?

Igen, olyan. Nem az áldozatok számát tekintve, hanem a jelentőségét és jelentését, az emberekre, a társadalomra gyakorolt hatását. Megjósolni persze nem tudom, hogy milyen lesz a világ, csak elképzelni. De erről nem szabad képzelegni... csak írónak, könyvben.

Bereményi Géza, a sokoldalú kortárs magyar művész

Bereményi Géza, a sokoldalú kortárs magyar művész

Ismerik azt a dalt, hogy „Nagy utazás, mintha nem a régi volnál..."? De sorolhatnánk a könyvcímeket, a verseket vagy a színdarabokat is, amelyek mind a Nemzet Művészéhez köthetőek. Februári magazinunkban a legsokoldalúbb kortárs magyar művésszel, Bereményi Gézával olvashatnak interjút, aki idén január 25-én ünnepelte 75. születésnapját.
Maradtam az a Márti, aki voltam

Maradtam az a Márti, aki voltam

Sebestyén Márta nemcsak az egyik legcsodálatosabb hangú, de a legsokoldalúbb énekesnőnk is egyben, nemzetközileg is ismert művész, aki megmutatta a világnak, hogy mi is az a magyar népdal.
A legfinomabb vasforrásunk

A legfinomabb vasforrásunk

A bazsalikom az egyik legkedveltebb fűszer, amely rengeteg jótékony hatású vegyi elemet tartalmaz. A „zöldségek királyaként” is emlegetik, sok ázsiai országban pedig szent növénynek számít.
Mégis hasznosak a poloskák?

Mégis hasznosak a poloskák?

Kicsik, idegesítőek és büdösek a mindenki által ismert poloskák, amelyek időről-időre nemcsak az otthonainkban képesek felbukkanni, hanem gyakran a legkülönbözőbb tevékenységeinkben is kellemetlenséget okoznak számunkra.