Színbe szőtt álmok

2010. 10. 23.
Szerző: Zimre Zsuzsa
A RETEXTIL Alapítvány hat éve jött létre, azzal a céllal, hogy megismertesse az emberekkel, hogyan lehet újra feldolgozni a háztartási textilhulladékot.
A boltjukba belépve új világ tárul az ember szeme elé. Színes, szemet és lelket gyönyörködtető függönyök, lámpák, puffok és szőnyegek mindenütt. A boltban, és egyben műhelyben is, pörög a kötélverő, hátul hegyekben állnak a feldolgozandó ruhák.

Az ötlet Thiesz Angéla fejéből pattant ki. A többgyerekes anyuka otthon fejlesztette ki módszerét, amihez végül társat is talált. A feldolgozás kézzel történik, egy egyszerű kis masina segítségével, mely a csiga alakban felvagdosott textilszálakból madzagot varázsol, ami már készen is áll a további feldolgozásra.

A hulladék csökken, energia nem kell hozzá, csak maga az ember. Olcsó, egyszerű, jól működik – a külföldiek ráharaptak, a technikát az EU-ban már akkreditálták, de úgy tűnik, mi itthon még nem ismertük fel ennek a nagyságát.

Itt véget is érne a történet, ha a RETEXTIL nem vállalt volna fel egy nagyobb feladatot is. Az eredeti gondolat szerint helyi alapanyagok felhasználásával a helyi piacra termeltek volna, de aztán a gazdaság helyett a mentális problémákkal élők foglalkoztatására került a hangsúly.

A feldolgozásba az alapítvány munkatársai pszichiátriai betegeket, megváltozott munkaképességű embereket vontak be, akik művészetterápia keretében végzik feladatukat. A kezük közt megformálódó formák gombolyítják életfonalukat.

Jelenleg 24 embert foglalkoztatnak, de a várólista hatalmas, egész Baranya megyéből jönnének a gyógyulni vágyók. A műhelyben gyakran keveredik a magyar szó a külföldivel, számos diák és szakember jön ide, hogy megtanulják ezt a különös technikát. A legfontosabb lépés a hazai szakemberek képzése lenne, meg persze az is, hogy az emberek megismerjék, miről is szól ez az egész. A működéshez havi 700-800 ezer forint szükséges, ennyit kell minden hónapban összeszedni. Ezt főképp pályázatokkal próbálják előteremteni, mint a civilek nagy része, emellett időnként kapnak adományt pénzintézetektől vagy éppen érintett magánszemélytől is.

A műhely természetesen eladásra is termel, de egyediségük mellett rettentő sok munka árán jönnek létre ezek a tárgyak, így viszonylag sokba kerülnek. Érdemes végiggondolni, hogy mennyi kézi munka van a szőnyegben vagy táskában, amit épp sokallunk megfizetni, és amiért boldogan adunk ugyanannyit, ha márkajelzéssel kerül a boltba.

Érdekli a Retextil világa? Vásárolna? Kattintson!