Romantika a falevelek segítségével

2010. 10. 31.
Szerző: Aggod Zsuzsa
Ilyenkor ősszel mindeki boldogan gyűjti a lehullott faleveleket. De mit kezdjünk velük otthon?

Ha nemcsak a gyomrunkra gondolunk, de a szemet gyönyörködtető természeti kincsekkel szeretnénk a környezetünket kicsit vidámabbá is tenni, itt az utolsó pillanatok egyike, hogy préseljünk néhányat az ezerszínű őszi falevelekből, utoljára nyíló mezei virágokból, vékonyfalú erdei termésekből.

Préselhetünk könyvlapok közt vagy bútor alatt, de igazi úti prést is készíthetünk kiszolgált vágódeszkából magunknak.

Mobil prés vágódeszkából



Régóta tervezem elkészíteni ezt a kirándulós prést, de valójában a könyvlapok közt mindeddig elvolt az a néhány levél vagy virág, amit fontosnak tartottam megőrizni. Most viszont, hogy tudatosan, dekorálási célokból szeretném gyűjteni a szép leveleket, nagy szükségem lett erre a szerkentyűre. Csak egy csomag papírzsebkendőt kell bekészítenem mellé, és útra kész a préselő szett, amit a tudós botanikusok, akik az évszázadok során hatalmas felszerelésekkel térképezték fel és dokumentálták a föld flóráját, bizton megirigyelnének.

4 furatot készítettem a két egyforma vágódeszka négy sarkába, 1-1 centire a szélektől. Az alsó deszkához kisebb fúrószárat használtam, hogy jól megfogja a csavart, a felsőhöz nagyobbat, hogy kényelmes legyen ráhúzni a csavarokra. A deszkám nyelén nem volt lyuk, úgyhogy fent középen is kifúrtam, így egy madzag segítségével a hátizsákra erősítve vihetem kirándulás közben, és mindig kéznél van.
A felső és az alsó felületet lekentem fapáccal (kis flakonos, alkoholos bázisú pácot használtam). Mikor megszáradt, a felső felületet préselt levelekkel és virágokkal díszítettem. Ezeket erős faragasztóval ragasztottam fel, aztán az egész felületet bekentem lakkal.

A prés két felét négy szárnyas anyás csavarral lehet összeszorítani.

Az alaphoz kell:
2 egyforma vágódeszka (az enyém 12x22 centis)
4 db 5x40-es csavar (nem süllyesztett fejű)
4 db hozzá való szárnyas anyacsavar
esetleg alátét a csavarhoz
fúró

A díszítéshez:
fapác
préselt virágok, levelek
faragasztó
ragasztólakk
ecset











Őszi hangulatlámpa

Csodás hatása van a korán érkező sötétben egy hangulatos lámpának, ahol a fény a hártyavékony növényi részeken sejlik át.

Az egyszerű üvegburájú asztali lámpák – legyenek régiek vagy újak – egyenesen dekorálásért kiáltanak: és mi is lehetne szebb rajtuk, mint a természetes díszítés?

Az üveglámpa dekorálásához kiválasztottam néhány szép préselt levelet és virágot, és vettem a természetes rostokat szépen őrző, áttetsző rizspapírt.

A lámpa falára gyurmaragasztó segítségével rögzítettem a leveleket és a virágot, aztán körbe vontam a méretre vágott rizspapírral, amit kétoldalú ragasztószalaggal rögzítettem. Azért használtam ezeket a ragasztókat, hogy idővel, ha elpiszkolódik vagy unalmassá válik a dekoráció, könnyedén lehessen frissíteni a díszítést.

Leveles-virágos matricák

A préselt levelekből, virágszirmokból készíthetünk természetes matricákat is, melyekkel díszíthetünk dossziét, képeslapot, kartondobozt, vagy korrigálhatjuk a lakás kopottacska részeit, de virágba boríthatjuk a tűzfalra néző ablakunkat is a segítségükkel.

A természetes matricákhoz préselt virágokra, levelekre, és átlátszó öntapadós fóliára lesz szükség. Ezt papírboltban öntapadós füzetborítóként viszonylag olcsón be lehet szerezni.
A matrica elkészítése igazán egyszerű: vágj ki egy megfelelő méretű darabbot a fóliából, húzd le a hátát, és ragaszd rá a kiválasztott préselt növényt. Körbevághatod a formáját (legalább egy centi széles ragasztófelületet hagyj a szélein). Ha nem használod fel azonnal, ragaszd vissza a hátulját a fóliának, és ne feledd: ajándéknak sem utolsó egy szép ív virágos matrica!

Stelázsi papír helyett
Kiment a divatból a stelázsi papír, bár a papírboltokban még néha felbukkan néhány retró változat. (A papírt megelőző csodás, hímzett vagy horgolt stelázsi csíkokra pedig már alig emlékszünk!) Ezek védték és takarták a nyitott polcok szélét, és amíg tiszták, épek maradtak, igazolták, hogy rendet tart a gazdasszony a konyhában, kamrában.

Stelázsi csík híján most százszorszép csíkot ragasztottam a konyhai, kissé kopottas sarokpolc szélére. Ez elfedi a laminált bútorlap apró hibáit, és nem utolsósorban, felvidít, ha ránézek.

Levelek az ablak előtt

Reggelente, a kávétól magamhoz térve, a konyha ablakából az első pillantásom az udvarunkban álló ecetfára esik: tavasztól őszig gyönyörű zöld, feketerigók és egy gerlepár lakik a sűrűn nőtt borostyán közt a törzse környékén. Ez a fa testesíti meg számomra „a" természetet. Amikor egyszer irgalmatlanul úgy visszavágták, hogy biztosak voltunk benne, soha többé nem fog már levelet hajtani, kétségbeesésemben két dolgot tettem: vízbe állítottam a lekaszabolt borostyánból néhány hajtást, hátha majd körbefutja az ablakot (nem futotta), és lepréseltem egy-két levelet. Ezekből ablakmatrica lett: a fa helyett a levelek képében mégiscsak egy kis természet mosolygott be az ablakomon. Az élni akarás szerencsére győzedelmeskedett, és ismét kihajtott az ecetfa, a konyhaablakon pedig emlékként őrzöm a régi borostyánleveleket.