Új év – új élet? – anyaszemmel

2008. 12. 29.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Címkék: Anyaszemmel  Napló 
Szerző: Szimpatika
Év vége van, elmúlt az a pár békés nap, mikor reggeltől estig együtt volt a család, mindennap gyertyafénnyel és nagycsaládi vagy baráti eszem-iszommal. Érkezik az új esztendő, nálunk máris kisebb drámával, hiszen tizenöt éves Ádám fiam 28-án „utókarácsonyi” buliba volt hivatalos.
Képes voltam megkérdezni, hogy pontosan hová is megy, mire ő a maga flegma stílusában azt felelte: „Nem tudom, a Zoli bátyjának saját kérója van, valahol a hatkerben”.

Ez a válasz szíven ütött, hiszen néhány napja még velünk énekelte a Mennyből az angyalt, most pedig azt sem tudhatom, hová megy, kikkel, és mi fog ott történni. Az őszi osztálykirándulás előtt megfogadtam, hogy nem reagálom túl Ádám szárnypróbálgatásait, de NEHÉZ. Nem mondhatom neki, hogy ugyanúgy féltem, mint a kicsi öccsét, mert kiröhögne.

Szóval ordítottam egy sort, mivel arra sem kaptam normális választ, hogy mégis mikor szándékozik hazajönni... Innentől Apa vette át, én meg sírással küszködve mentem szoptatni, hallottam, hogy most tényleg komolyan elkapta, de aztán csapódott az ajtó. Te jó ég! Ádám elment, Apa vérnyomása az egekben, mert képzeljem el, cigi volt a zsebében. Szóval így állunk! Drága férjem tizenöt éve dohányzik, most pedig a fiára haragszik ugyanezért...

Persze jó lenne, ha egyáltalán nem gyújtana rá, de ez illúzió. Csak remélni tudom, hogy ő nem bagós típus, és a bulis évek után nem fog neki hiányozni a „füst”. Két éve még a lányokkal együtt szekálta Apát, hogy mikor szokik végre le, darálta a statisztikát, hogy hányan betegszenek és halnak meg a dohányzás miatt. Én már rég nem riogatom ilyenekkel, fölösleges, hisz ő is tudja, hogy mennyire egészségtelen, de amíg nincs meg az elszánás, képtelen leszokni. Bár most, hogy megszületett az Ötödik, látom, hogy néha komolyan elgondolkodik, mert tizenöt év múlva Dávid fiunkkal kéne hasonló „bokszmeccseket” játszani, lehetőleg ugyanilyen erőben, mint most Ádámmal...

Mit tudok tenni? Férjemet támogatni, ha megérik az elhatározás, Ádámnál pedig várni, bízni benne, hogy csak bulidohányzó marad, mutatni, hogy cigi nélkül is remekül lehet szórakozni, és egy kicsit több zöldséget és gyümölcsöt csempészni az étrendünkbe, mert nálam ez az újévi fogadalom. Több répa, alma, narancs az uzsonnás dobozban, több séta a Picivel a szabadban, korizás a lányokkal és Bencével a műjégen, és sokkal több türelem a nagyfiammal szemben...