Meghitt boldogság, vagy dögunalom?

2012. 11. 04.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Címkék: Társaslány 
Szerző: Vág Bernadett
Elválunk, mondta K-né Saci négy évvel ezelőtt a legközömbösebb hangján a Pipacs presszóban, aztán pont ugyanúgy kortyolt a habos kávéjába, ahogy húsz éve mindig. P-né Csöpi, aki Saci leghívebb barátnője volt a gimnázium óta, cseppet sem lepődött meg a bejelentésen, mert Saci már vagy százszor közölte, hogy el fognak válni, aztán sose váltak el. Inkább ő is kortyolt.

De Saci ekkor Csöpi szemébe nézett, megvárta, míg leteszi a csészét, és jelentőségteljesen azt mondta:
– Hé, ez most komoly.
Mert K-né Sacinak végképp elege lett abból, hogy a házassága olyan, mint a posvány, nincs már benne semmi izgalmas, minden áldott nap ugyanolyan, este hazaérnek, otthoni ruhába bújnak, esznek, K. úr, vagyis Saci férje megkérdezi, mi volt ma, K-né erre rávágja, hogy semmi, aztán kisvártatva ő is megkérdi ugyanezt, mert úgy illik, és a férj is rávágja, hogy semmi, aztán csak nézik, nézik a tévét, a férj azonnal belealszik a híradóba, és ordítva horkol, ilyenkor K-né átkapcsol egy fogyókúrás műsorra, mert az utóbbi négy évben jócskán felszedett magára, hiába vigasztalta Csöpi, hogy ez a kis háj a boldog házasság velejárója, Saci valahogy mégse szerette azt a nyolc kilót a derekán, a farán meg a hasán, legszívesebb bő ruhákat hordott, ne is lássa senki, hogy nő. És elege van abból is, mondta, hogy már meg se látják egymást, nem nevetnek, nem szexelnek, sőt, már veszekedni sincs erejük, és álmuk sincs, és tervük sincs, csak punnyadnak otthon.


Nem ragozom tovább, tényleg elváltak. És jött a következő év, és P-né Csöpi kicsit irigykedve hallgatta (most már csak) Saci kalandjait a szingli életről a Pipacs presszóban, például, hogy befizetett egy társas utazásra, meg hogy táncolni jár egy társkereső klubba, aztán azt is irigyelte egy kicsit, hogy Saci új ruhákat vett magának, és hogy vörösre merte festeni a haját. De nem irigykedett túl sokáig,. Mert a következő évben Saci egyre elkeseredettebb lett, hogy minden férfi szélhámos, hazug és jellemtelen, és egyszer még el is sírta magát, hogy talán már örökre egyedül marad, és ez a gondolat elviselhetetlen rettegéssel tölti el, és folyton csak azzal nyaggatta  Csöpit, hogy mondja meg, megtalálja-e ő még valaha a társát, akivel meghitt boldogságban élhetnek, olyan semmi különös, békés szerelemben, mint a mesében… És P-né Csöpi ilyenkor titokban hálát adott, hogy „né”, és bár P. úr nem volt filmsztár, se nem titkos ügynök, de legalább létezett.

Aztán egy nap Saci lázasan telefonált P-né Csöpinek, hogy azonnal találkozniuk kell, mert nagy hír van, és Csöpi rohant is a Pipacs presszóba, és eltátotta a száját, amint meglátta Sacit, hogy milyen ragyogó, és hogy mennyire lefogyott. Saci beszélni is alig tudott az izgatottságtól, folyton csak vigyorgott meg sikongatott, hogy ez a férfi most már tényleg AZ a férfi, mert Ő végre szexis, édes, vicces, és még egzisztenciája is van, ja, és elvált, és lehet, hogy a jövő héten össze is fognak költözni. Csöpi igyekezett lebeszélni Sacit a hirtelen döntésekről. Arra kérte, egy kicsit ismerje meg jobban az urat, abból nem lesz semmi baj, de Saci esküdözött, hogy ez most tényleg az IGAZI, az ilyet az ember megérzi, aztán felpattant, hogy rohan, mert a férfival kanapét választanak, este meg táncolni mennek, hétvégén pedig leugranak a horvát tengerpartra csak úgy, na, ilyen egy jó kapcsolat, kiabált még vissza, látod, itt aztán nincs punnyadás!

Aztán küldött egy naplementés lapot a tengerről a csókjaival, amit a férfi is aláírt, fél év múlva meg egy másikat Baliról, melyben a házasságkötésükről értesíti Csöpit, mellesleg közli, hogy immár Z-né Saci lett, majd eltűnt, nem is lehetett hallani se róla újabb fél évig, de Csöpi nem aggódott, mert tudta, ez csak az új szerelem miatt van.

Aztán eljött a nap, Z-né Saci kisimult arccal érkezett a Pipacs kávézóba,  mozgása kicsit lustább lett, talán egy-két kilót vissza is szedett, de kit érdekel, mondta P-né Csöpinek,  hisz tudjuk, hogy ez csak boldogság-háj, ennyi azonnal felkúszik egy jó kapcsolatban, ahol igazi béke van és meghittség, amolyan gyönyörű, csendes, „semmi különös” harmónia, tudod, amikor az ember alig várja, hogy hazaérjen és otthoni ruhába bújjon, és megkérdezze a párját, hogy mi volt aznap, aztán hogy együtt eszegessenek és beszélgessenek, vagy csak némán üljenek, hisz már a csendből is jól értik egymást, aztán bekapcsolják a tévét, egymás vállára ejtett fejjel, egy picit szuszogva, hát nem isteni ez a béke, sóhajtott Z-né Saci, ez a megnyugvás összebújva, miközben kint őrjöng, rohan a világ?