Maraton -35 fokban

2009. 04. 28.
Címkék: Címlapsztori 
Szerző: Draveczki Ádám
Vajon mi jut a meteorológus eszébe, ha kinéz az ablakon reggel? Másként gondol-e az időjárásra a hétköznapokban az, aki nemcsak tapasztalja, hanem értelmezni is tudja az aktuális jelenségeket? Be lehet-e csapni klímakatasztrófákról szóló harsány hírekkel azt, aki minden nap figyeli a műholdak adatait? Többek között e kérdéseket tettük fel Németh Lajosnak, a TV2 népszerű meteorológusának.
Frontérzékeny vagy?


Direkt módon, közvetlenül nem, de a többi ember frontérzékenysége rám is hat. Vagyis szakmámból kifolyólag nemcsak tudom, mikor érvényesülnek különböző időjárási frontok, de tapasztalom is ezeket a mindennapi életben, például autóvezetés közben. Hidegfronti hatásnál például az emberek egy jelentős része olyan manőverekbe vagy veszélyes szituációkba megy bele az utakon, amiket normális esetben biztosan igyekezne elkerülni.

Ha a sokéves átlagot tekintjük, lebontható-e évszakra, hónapra, mikor érvényesül a legtöbb időjárási front?

Tudományos felmérés tudtommal nem készült a témáról, de le lehet vonni bizonyos következtetéseket. A téli hónapokban elsősorban a napfényhiány miatt ingerlékenyebb, levertebb az emberek egy jelentős hányada, frontaktivitás szempontjából pedig elsősorban a tavasz mozgalmas, ezekben a hónapokban ugyanis nagyon gyorsan váltogatják egymást a hideg- és melegfrontok. Legerősebben tehát ilyenkor ütköznek ki a jellegzetes fronthatás-tünetek. Nyáron ez kevésbé jellemző, de akkor meg a tartós hőség okoz komoly problémákat. A következő években, évtizedekben a globális éghajlatváltozás következtében vélhetően a Kárpát-medencében is megnövekszik majd a forró napok száma, ami – különösen a nagyvárosokban – komoly következményekkel járhat.

Mit értünk ebben az esetben forró napok alatt?

A meteorológiában akkor beszélünk hőségnapról, ha 30 fok fölött van a napi maximumhőmérséklet, ha pedig ez az érték 35 fok felett mozog, forró napról van szó. Távol álljon tőlem, hogy az ördögöt a falra fessem, de különösen az idősebb embereket, közülük is elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedőket veszélyezteti majd a megnövekedett számú forró nap. Nem is az egyszeri kiugró értékekről van itt szó, hanem arról, hogy adott esetben hetekig nem enyhül jelentősen a kánikula, ráadásul nemcsak a nappali forróság fokozódik, de az éjszakai is, ami eleve zavarja az alvást, és még fáradtabbá, még megviseltebbé teszi a szervezetet. Franciaországban vagy Spanyolországban például 2003-ban tízezres nagyságrendű áldozatot követelt közvetlen vagy közvetett formában a hőség.

Mennyi elfoglaltságot jelent egy nap, ha az ember időjárást jelent a tévéhíradó után?

Az időjárás-jelentés sosem egy ember munkája, az én esti néhány perces jelenésem csupán egy jéghegy csúcsa. Az Országos Meteorológiai Szolgálatnál komplett meteorológus csapat dolgozik a minél pontosabb és átfogóbb prognózisok elkészítésén. Az ügyeletes előrejelző team ugyanis naponta fogalmazza meg az elkövetkező tíz nap várható időjárását Magyarország térségére. Ebből az alapprognózisból kell megszerkeszteni például a TV2-nél a reggeli és az esti időjárás-jelentés végleges formáját, amellyel aztán a néző is találkozik. Ez pedig már az én dolgom. Ma már nem kizárólag meteorológusok dolgoznak a tévékben, hanem időjárás-jelentő lányok is. Nekik is több órai munkájuk fekszik abban, hogy a reggeli, illetve az esti időjárás-jelentésekre korrektül felkészüljenek.

Egyre inkább az a tendencia, hogy az említett dekoratív hölgyek jelennek meg időjárás-jelentőként a televízió-ban, nem pedig meteorológusok. Neked hogy sikerül mégis évek óta a képernyőn maradnod?

A TV2 időjárás-jelentéseinek koncepciója a kezdetek óta az, hogy a szakmaiság és a szépség egyaránt legyen jelen bennük. Az elképzelések azóta sem változtak, én pedig értelemszerűen a tudást képviselem a csatornán a két összetevő közül.

Az időjárás mindenkit érint és foglalkoztat. Meteorológusként mennyire lehet elvonatkoztatni a hétköznapokban a munkától?

Ha éppen nem vagyok soros a televízióban, én is csak annyira foglalkozom időjárással, mint bárki más. Vagyis nem figyelem folyamatosan a felhők alakulását vagy a széljárást, amikor sétálok az utcán, és ha éppen szabadságon vagyok, nem gondolkodom azon, hogy vajon milyen hőmérsékleti értékek várhatók másnap országosan. Szakbarbár tehát nem vagyok, de igazából akkor sem engedhetném meg magamnak, hogy egyáltalán ne törődjek a dologgal, ha ezt akarnám, az emberek ugyanis folyamatosan kérdezgetnek róla, akárhová is megyek. Az internet és a mobilinternet korában szerencsére nem is jelent különösebb gondot válaszolni a kérdésekre, mert minden körülmények között naprakész tudok maradni.

Milyen időjárást kedvelsz?

A kedvenc hónapom a május, amikor már megtörtént a természet újjászületése, viszont még nincs elviselhetet-len hőség, azt ugyanis ki nem állhatom. Inkább a telet kedvelem annak minden szépségével együtt. Tehát nem a nagyvárosi szürke, saras hólevet fröcskölő autókkal teli télre gondolok, hanem a -15 fokos, vastag havas, egészséges hidegre, annak minden kísérőjelenségével együtt, beleértve a havazást, a fagyot, az ónos esőt. Az ideológiám is megvan ehhez: a hideg ellen aránylag egyszerű védekezni, szemben a forrósággal. Hiába mondja mindenki a kánikulában, hogy kapcsoljam be a klímaberendezést, az ilyesmit elvből igyekszem kerülni, mivel károsnak és egészségtelennek tartom.

A tél szeretete érthető, de olyat azért nem nagyon hallottam még, hogy valaki kedvelje az ónos esőt…

Az ónos eső valóban rengeteg problémát okoz, és természetesen én sem a következményeit elszenvedő autósként kedvelem. Inkább arról van szó, hogy ez a kiválóan előrejelezhető, sajátos időjárási jelenség szakmai kihívást jelent. Ha már itt tartunk, az extrém hideget is szeretem, és életem egyik nagy vágya, hogy megéljem egyszer azt a -35 fokos hőmérsékletet, ami az eddigi negatív hőmérsékleti rekord volt Magyarországon. -31 fokban már voltam Finnországban, de azt nem érzi olyan hidegnek az ember, mint akár -10 fokot az itthoni nedves hidegben. Ugyanez egyébként a melegre is áll, hiszen aki járt már sivatagban, pontosan tisztában van vele, hogy a 35-40 fokos szaharai száraz forróság is sokkal kevésbé viseli meg a szervezetet, mint az a fülledt, párás meleg, ami nyaranta a Kárpát-medencére telepszik. Hiába mérünk ilyenkor csupán 28-30 fokot, ha a levegő páratartalma 90 százalék környékén mozog.

Ha már az időjárási szélsőségeknél tartunk, nem kerülhető meg a globális felmelegedés kérdése. Akad, aki egyenesen retteg a vészforgatókönyvekben vázolt következményektől, de olyan is, aki még a jelenség valós vol-tát is megkérdőjelezi. Te melyik tábort erősíted?



Az elmúlt évszázadok írásos feljegyzéseiből egyértelműen kiderül, hogy hőmérsékleti ingadozások, melegebb vagy hidegebb periódusok régebben is voltak. Jelenleg éppen egy olyan szakaszban járunk, amikor egyre magasabb a bolygó átlaghőmérséklete. A globális felmelegedés valós volta tehát tény, vitatkozni legfeljebb mértékéről és gyorsaságáról lehet. Napjainkban már semmi sem maradhat titokban, hiszen a meteorológiai műholdak nap mint nap beszámolnak a sarki jégtakaró vagy a gleccserek olvadásáról. Hogy egy konkrét példát mondjak, Grönlandon például évről évre egyre nagyobb területet érint a 0 fok fölötti átlaghőmérsékletű, tehát olvadást hozó nyár. Mint említettem, nem lehet azt mondani, hogy ilyen még nem volt, hiszen a 9-10. századi vikingek sem véletlenül nevezték el Grönlandot éppen így, „zöld földnek”. Egy lényeges különbség azonban van: a mos-tani folyamat 6,5 milliárd embert, illetve olyan területeket is érint, melyek korábban teljesen lakatlanok voltak. Ráadásul az is tény, hogy a jelenlegi globális felmelegedés egy jelentős részét az emberi ipari tevékenység okozta és okozza. Különösen a kínai és indiai széndioxid-kibocsátás jelent nagyon komoly kockázatot a követ-kező évekre nézve, és mivel a légkör ,,zárt rendszer”, a következmények minket és érintenek: ami Ázsiában a levegőbe kerül, az Európára és Amerikára is visszahullik… Ez egy fontos téma, amiről igenis beszélni kell, sőt, még az sem baj, ha divattá válik róla szólni, vitatkozni. Senkinek sem mindegy ugyanis, hogy felolvad-e az Antarktiszt borító jégtakaró egy része, centiméterekkel megemelve ezzel a tengerek szintjét, komplett városokat, partmenti területeket árasztva el ezzel. Az elrettentő, szenzációhajhász megközelítés persze senkinek sem használ, és ugyanígy az sem, ha a politika rátelepszik a kérdésre, de ha az emberekben csak annyi tudatosul, hogy feleslegesen nem hagyják égve a lámpát és ok nélkül nem folyatják a vizet, mert végiggondolják, hogy ezek véges forrásokból táplálkozó dolgok, az már egy lépés a helyes irányban.

A privát életedben is odafigyelsz ezekre a dolgokra?


Nagyon. Ráadásul példát is kell mutatnom, hiszen mindenféle szerénytelenség nélkül mondhatom: rengetegen ismernek. Hogy nézne ki az, hogy futok a Margitszigeten, és közben eldobom a papírzsebkendőt? Ahogy megfigyeltem, a sportolók, az egészséges életmódot folytatók egyébként is fokozottan óvják a környezetüket. Számomra mintaértékű a skandináv államokban tapasztalható hozzáállás, ahol már egészen kicsi kortól kezdve belenevelik a gyerekekbe az egészséges életmód, a környezettudatos gondolkodás fontosságát. Magyarországon elég komoly szemléletváltásra lenne szükség, de én is tisztában vagyok azzal, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nagyon nehéz erre irányítani a figyelmet. Az embereknek jobban kellene élniük ahhoz, hogy ilyesmikre is oda tudjanak koncentrálni.

A futás régi szenvedélyed?

42 évesen kezdtem el futni amolyan prevenciós céllal. Akkoriban pont azt a polgári életet kezdtem el élni, amikor az ember elégedetten ül a tévé előtt, egyik kezében sör, a másikban ropi, és közben boldogan hallgatja, amint a gyerekei elmesélik, mi minden történt aznap az iskolában… Nulláról indultam, és azóta már kétszer is lefutottam a 42 kilométeres maratoni távot.

Milyen érzés lefutni 42 kilométert?

Elmondhatatlan boldogság tölti el az embert, hogy megcsinálta. Amikor 2000-ben 50 éves voltam, és meghirdettük a „Fusson maratont Németh Lajossal!” akciót, ötszázan jelentkeztek – mind olyanok, akik életükben először készültek lefutni a 42 kilométert, sőt, sokan közülük az általam is használt edzéstervvel készültek fel a távra. Biztos vagyok benne, hogy számukra is ugyanolyan meghatározó volt az élmény, mint nekem. De ugyanez áll a 10 kilométerre is, hiszen a lényeg az, hogy kitűzöl magad elé egy célt, amit teljesítesz, és ezáltal óriási sikerélményed származik belőle.