#KORONAVÍRUS

Önkéntesek segítik a magányos időseket

Lecsengőben van a járvány

Magyarország nagyon jól teljesített a járványban

Megtalált férfi - avagy a teremtés körforgása

2009. 05. 04.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Címkék: Üzenet a Földről 
Szerző: Novák Péter
Itt a tavasz! Nem folytatom. Bizony a férfitársaságot frivol képzelettársítások futó zivatara önti el a meteorológiai hír hallatán. A frissen nyíló terasz asztalai felett megannyi farkaséhes szempár villan – most az egyszer még a főúr sem kapja el tekintetét –, elég csak egy könnyű szoknya, s a hajdan volt egyéjszakás kalandok feltámadt emléke.
Ily egyszerű szerkezet a teremtés koronája! Némi klíma- és testhajlat-változás, hát máris eszét veszti. Mi több, issza a szavakat: mindenkinek legendásan nagy… a szája, története és vágya valami más, régi-új izgalom után.


Itt van például a Húsvét. Még mielőtt blaszfémiával vádolna a kedves olvasó, etnográfiai tény, hogy az evangéliumi ünnep mögött ősi magyar termékenységrítusok kultusza bújik meg. Elég, ha csak a locsolkodásra vagy a tojásfestésre gondolunk, de még a 16. században elterjedt húsvéti nyuszi is termékenységi totemállat. Vagy valami olyasmi. Khmm. Hagyományaiban él a nemzet, és a hagyományokat illik tiszteletben tartani!

Én magam persze inkább zavarban vagyok. Csikorognak a mondatok, keresgélem a suta, de azért szórakoztató hasonlatokat, kerülgetem a „témát”, pedig mi másról szólnának soraim az új évszak hajnalán, mint az együttlétről? Az „olyan” együttlétről! A szexről! Tessék, leírtam. Megállt a világ? Hát nem, de mégis. Hiszen már akkor irulunk-pirulunk, ha csak egy szeretkezés képsorai villannak fel a tévéképernyőn, nemhogy olvasni, beszélni róla, miközben az újságárus-bódé üvegablakait filléres pornó tapétázza. Úgy tűnik, nem vagyunk szentek. Csak álszentek. Görcsösen ragaszkodunk valamiféle rosszul értelmezett, belénk nevelt erkölcsiséghez – miszerint bűnben fogantattunk s bűnben élünk –, miközben lávaként törnek fel ösztöneink nap mint nap. Mi ez, ha nem ellentmondás egy olyan kérdésben, mely a világ legtermészetesebb gondolata kellene, hogy legyen? Talán nem véletlen, hogy egyháztól az oktatásig időről-időre újra gondolják az emberiség kulturális viszonyát a szexualitáshoz, fókuszpontot keresve a végletek között.


Találjunk! Mítosz ide, kultusz oda, lapozzunk vissza az evolúció több milliárd éves történetében, egészen az ivarosan szaporodó állatok megjelenéséig, és a világot mozgató rugók máris egy verklire járnak! Az élet primer szintjén párzási időszakban a hím a legtöbb nőstény, a nőstény a legkiválóbb hím megszerzésére törekszik, legalábbis a planétát benépesítő közel kétmillió állatfaj legtöbbjének esetében. Ennyire egyszerű. Már hallom is, amint a fent említett terasz közönsége most egy emberként lélegzik fel, hisz tevékenysége immáron biológiailag legalizált, aggodalomra semmi ok!

Sajnos van, nem is kevés. A primer törvényszerűség mellett létezik ugyanis egy egyszeri és megismételhetetlen szekunder sík, mely se nem mellékes, se nem alárendelt, és ha másodlagos is, van oly erős, hogy látszólag Isten földi helytartójává tett minket: lélek, szellem, morál, vagy nevezzük bárhogy is a halál pillanatában orvosi igazolással távozó 21 grammot. Azt a különös valamit, amitől belső késztetést érzünk az alkotásra, és erőt merítünk tetteink súlyának megítélésére. Mitől olykor felérni látszunk magához a teremtőhöz… Mondom, olykor!


La Petite Mort – kis halál. Frankofón nyelvterületeken ily költészet illeti a szexuális orgazmust, tudva s jelezve: két ember együttléte több kell, hogy legyen létfenntartási ösztönnél, több olcsó pornográfiánál. Ehhez azonban tiszta szív és – a kifejezés értelemszerű velejárójaként – a halálnál erősebb vágy szükségeltetik. Energiaáram, termékenység, újjászületés. A teremtés misztériuma.

Na jó, de miből teremne ennyi odaadás? – kérdeznők, s a tapasztalt férfitársaság gyomra környékét máris féltékeny lázálmok gyötrik. Tudják ők jól, megkerülhetetlen a fogalom: szerelem. Abból kel életre. És a nő – az igazi nő – csak szerelemmel tud szerelmeskedni. A férfi bárhogyan. Nagy különbség. Ezért nem lehet a nőknek semmit és a férfiaknak mindent…


Egyéjszakás kalandokba bocsátkozni persze siker, csak olcsó. Mert maga az élmény is olcsó. Szól az mindenről, de legkevésbé az érzelmekről. Szex, amit a hódítás, a hatalom, az elnyomás inspirál, egy pillanatnyi „ego-trip” két testre hangszerelve. Hogy is tudna a férfi akkor és ott ellenállni? Másnap persze minden más, s az ágyra járó vándor feltűnés nélkül odébbállna, rossz esetben a saját lakásából. Kínos a csend, és csendes a kín. Ha az éjszakától nem is, de a folytatástól mindenki mást remélt. Veszteség, meddőség, nagyhalál. A kiégés pokla.

Itt a tavasz, de hamar odébb áll ő is. Váltja majd a lusta nyár, a lankadt ősz, a mozdulatlan tél. Döntés kérdése, ki mennyire vesz részt a teremtés körforgásában, de játszani az istenit, vagy megélni azt két dolog… Főúr! Fizetek.
Tavaszi változat

Tavaszi változat

A szív ezt megérzi, nem kell ide időjárásjelentés vagy dátum szerint bejelentett meteorológiai tavasz. Benne van a levegőben. Sarjad, illatozik, lüktet, bekebelez. A férfi zakót ölt, könnyű sállal, napilapot vesz, kerthelyiséget keres és talál. Időt enged magának, hogy figyelmezzen. Ha másra nem, hát magára az idő múlására…
Kapjunk Rajba!

Kapjunk Rajba!

Mint a birkák… sziszegem, miközben fajtársaim tömött sorokban igyekeznek a Balatonra, afféle indián nyári táborozás gyanánt. Irigykedem? Persze.
Önkéntesek segítik a magányos időseket

Önkéntesek segítik a magányos időseket

A koronavírus-járvány időszakában az emberek fegyelmezettségének köszönhetően drasztikusan lecsökkent a személyes találkozások száma, ami azonban az elmagányosodás veszélyét is magában hordozza.
Lecsengőben van a járvány

Lecsengőben van a járvány

Több a gyógyult, mint az aktív fertőzött, ez is azt igazolja, hogy a járvány lecsengő szakaszában van – emelte ki az országos tisztifőorvos az operatív törzs sajtótájékoztatóján május 25-én.