#KORONAVÍRUS

Önkéntesek segítik a magányos időseket

Lecsengőben van a járvány

Magyarország nagyon jól teljesített a járványban

A Napra lehet nézni...

2009. 08. 10.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Címkék: Üzenet a Földről 
Szerző: Novák Péter
...csak nem ajánlott. Megdöbbentő adatoktól hangos a média, hol UV-vészcsengőt nyomnak, hol a közeli jövőt festik feketére a klímaváltozás kapcsán.
Olyan borúlátó leszek tenmagam is, hogy azonnal maximumra tekerem a légkondicionáló kapcsolóját – így hozva létre saját univerzumomat egy irodahelyiségben –, s megtalálva a „buddhista ént”, a planéta jövőjéről elmélkedem!

Lássuk csak: a Föld forrásainak 80 százalékát a bolygó lakosságának mindösszesen 20 százaléka használja. Ötezer ember hal meg naponta a szennyezett ivóvíztől, egymilliárd éhezik. A jégsapka 40 százalékkal vékonyodott az elmúlt négy évtizedben. 2050 körülre 200 millió klímamenekült lehet, akik a megváltozott körülmények okán kénytelenek lesznek elhagyni lakhelyüket. Ennyi. Mondanak ezek a számok valamit? Hát persze, igen, igen, bár amíg árad a mesterséges hideg levegő, könnybe nem lábad a szemem. Tudomásul veszem az adatokat, csak úgy, mint annak idején a Horvátföldön dörgő ágyuk dübörgését Pécs belvárosában. Ez talán most történik, de nem velem…

Hanem akkor kivel, ha szabad érdeklődnöm saját elmém kapujában, erőteljesen rugdalva a becses bejáratot? Ki olyan büszke kertjében nevelgetett ember- és növénypalántáira? Ki dolgozik napi húsz órát valamiféle boldog holnapra hivatkozva?

Bár az önámításnak vannak fokozatai, de úgy tűnik, a világ civilizált része (a fent említett, mindösszesen húsz százalék) a tökélyre fejlesztette azt! Mi több, panaszkodni is megtanult. Mert hát semmi nem elég ugye, lehetne minden jobb, tökéletesebb, gazdagabb, és ez a rohadék klíma is fújhatna rendesebben, ha már a XXI. század hajnalán hallgatom a híreket. Fejlődni akarok, gyarapodni, elégedetten tudomásul venni a pozitív banki átutalásról érkező sms-t, hogy mindig kinyíljék előttem a fotocellás ajtó, hogy szélsebesen küldje leveleimet a világ bármely pontjára a kompjúter, hogy én magam is számító legyek, mint a gép, amit dühödten püfölök!

Mert persze dühödt vagyok e mesterséges – és korántsem buddhista – univerzumomra, a hazugságok és hiúságok máglyarakásaira. Folyik a víz a csapból, felkapcsolom a lámpát, tankolok az autóba, tele van a hűtőszekrény, ezért kéne oly’ hálásnak lennem?

Ezért, bizony. Akár minden reggel elrebegni egy imát, hogy ily szerencsében részesített a sors, miszerint magyar állampolgárnak születtem. Hogy nem a tíz körmömmel kell kikaparnom a félig rohadt terményt a száraz földből, sorban állnom gyógyszer- és segélycsomagokért, hogy nem kell szemlesütve szégyenkeznem, mert nem tanulhattam meg írni, olvasni, hogy nem rabszolgaként keresem megalázó keresetemet, hogy vannak jogaim és gyakorolhatom őket, hogy nem kizsákmányolt, hanem... kizsákmányoló vagyok. Vásárlásaimmal, beruházásaimmal, a környezetszennyezésemmel. Nyomasztó igazság.

Négy éves voltam, mikor édesapám egy hosszabb utazás után hazatért Indiából. Másnap reggel nem akartam megenni az elém tett ételt, ezért apám nagy hévvel mesélt és okított a Benáresz utcáin éhező velem egyidős kissrácokról. A történet annyira meghatott, hogy azonnal borítékot kértem és belesöpörtem a felvágott szendvicskatonákat.

Kérdés, maradt-e még bennem ennyi elszántság és erő, tudok-e változtatni. Nem másokon, magamon. És eszembe jutnak majd ezen gondolatok, mikor méregdrága, ötven faktoros naptejemmel locsolom magam a sziklákat csapdosó tenger partján? A Napra lehet nézni?
Tavaszi változat

Tavaszi változat

A szív ezt megérzi, nem kell ide időjárásjelentés vagy dátum szerint bejelentett meteorológiai tavasz. Benne van a levegőben. Sarjad, illatozik, lüktet, bekebelez. A férfi zakót ölt, könnyű sállal, napilapot vesz, kerthelyiséget keres és talál. Időt enged magának, hogy figyelmezzen. Ha másra nem, hát magára az idő múlására…
Kapjunk Rajba!

Kapjunk Rajba!

Mint a birkák… sziszegem, miközben fajtársaim tömött sorokban igyekeznek a Balatonra, afféle indián nyári táborozás gyanánt. Irigykedem? Persze.
Önkéntesek segítik a magányos időseket

Önkéntesek segítik a magányos időseket

A koronavírus-járvány időszakában az emberek fegyelmezettségének köszönhetően drasztikusan lecsökkent a személyes találkozások száma, ami azonban az elmagányosodás veszélyét is magában hordozza.
Lecsengőben van a járvány

Lecsengőben van a járvány

Több a gyógyult, mint az aktív fertőzött, ez is azt igazolja, hogy a járvány lecsengő szakaszában van – emelte ki az országos tisztifőorvos az operatív törzs sajtótájékoztatóján május 25-én.