Adatközlők

2014. 04. 26.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Címkék: Üzenet a Földről 
Szerző: Novák Péter
Big Data – a kifejezés hivatott aposztrofálni végtermékét azon tevékenységünknek, hogy számolatlanul osztunk meg információkat az interneten mint adatközlők.

Jelenleg 2,5 milliárd gigabyte az átlagos napi hozam, ami akkor is gigászi áradás, ha az érdemi információk elenyészőek a tartalomtengerben. No, csak látszólag!

A „nagy adat” részletező kutatásával foglalkozó fejlesztések a mennyiségben is minőségre lelnek, ahogy optimalizáló logaritmusaik átvilágítják a teljes spektrumot. Az eddigi hipotetikus alapú, majd kísérleti úton bizonyítékot kereső tudományt a keresés maga váltja fel, hipotézisek nélkül: feldolgozva a számtalan forrású tudásbázist, adatainak „puszta” elemzéséből nyer friss ismereteket, afféle esszenciájaként a virtuális kollektív tudatnak.
Fantasztikus? Kétségtelenül, miközben az élet köztudottan tapasztalati szakma.

A megfigyeléseken alapuló, azaz a sokrétű mintázatból következtetett optimális mintakövetés a felfedezés legősibb technikája. Évmilliók óta sűrűsödik így a gyakorlat a közösség hasznát szolgáló szellemi termékekké! Jó esetben...

Engedjünk most a pozitív értelmezés csábításának, ha már a hónap klasszikus
Jeles Napjai közt egy, a téma apropójaként szolgáló modern kori ünnepre leltem!

Tudták, hogy április 25-e a Szellemi Tulajdon Világnapja? Nem csoda, hogy nem ismeretes széles körben az alkalom. Illetve, hogy nem érdekel senkit.

Mindössze az ezredfordulón határozta el az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezete – mert ilyen is van –, hogy a világ társadalmi fejlődéséhez és haladásához meghatározó módon hozzájáruló műszaki alkotók és művészek munkásságának, valamint eredményeik védelmének szenteli a dátumot: „a Szellemi Tulajdon Világnapja ragyogó alkalmat kínál az emberek arra való ösztönzésére, hogy gondolkodjanak el a szellemi tulajdon mindennapi életben betöltött szerepéről, valamint arról, hogy mekkora jelentősége van az innováció és az alkotóképesség előmozdításában és védelmében.” Nem semmi?

Avagy ragyogó alkalom arra, hogy egyáltalán, gondolkodjunk. Kifejezetten akadnak hozományai az ilyetén időtöltésnek!
Cinizmus ide vagy oda, mi más, mint a kreativitás a meghatározó tulajdonság, a katalizátor az emberiség egyedülálló evolúciós karrierjéhez? A természetes élettér hiányát kompenzáló nyelvi kommunikáció, az élményeket tájékozottsággá rendező tapasztalat, az élővilág ciklikusságának szabályszerűségeit tudatosan követő magatartás, és a mindezekre építő technikai megoldások, a mindezeket absztraháló művészeti találékonyság! Hát, „sok van, mi csodálatos...”

Meg ami borzalmas. Így a pusztítás kifinomult eszközhasználatában is jeleskedő lényünk szégyenteljes történelmi cselekedeteinek talán egyetlen hiteles kompenzációja lehet e szellemi magántulajdon-képzés. Különös tekintettel arra, hogy az ötlet, a lelemény kisvártatva közkinccsé válik, a valakinek, valakihez szóló önkifejezés pszichológiája okán. Így a mindenkori Big Data idővel a közösség egészére gyakorol hatást, akár hagyományok, akár terabyte-ok őrzik azt, és tán csak a mennyiségtől, az alkalmazott technológiától olyan ijesztő ez utóbbi...

Mégis, engedjünk most a jónak, a jóra-való készségnek, és egyetlen alkalommal az évben, a Szellemi Tulajdon Világnapján gondoljunk az elért eredmények mögötti személyes teljesítményekre! A nevesítettekre, de a névtelenekre is.

Generációk sokaságára, kik finomították a tapasztalatok részleteit, s már a történelem előtti időkben a fizika, a matematika, a kémia valós ismerete nélkül, csak a véletlenek ismétlődésére támaszkodva, de csodát hoztak létre! Kik síppal, dobbal, nádi hegedűvel, vagy épp a saját vérükkel barlangok falán megszemélyesítették az irgalmatlan matériát! Gondoljunk azokra, kik szédítő, soha nem látott pályára állították fajunkat…

Mert a létezés kemény meló, „de az embernél nincs semmi csodálatosabb”!