A flavonoidokról, az antioxidánsokról, és azok hatásairól

2014. 09. 01.
Szerző: Szimpatika
A flavonoidok a növények által saját maguk védelmére termelt anyagok, melyek elsősorban a káros UV-sugárzás és a növényi kórokozókkal szembeni védelmet biztosítják a sejteknek. Ezek az anyagok hasznosak lehetnek az emberi szervezet számára is, ahol hasonló védelmi funkciót tölthetnek be és fogyasztásuk így védelmet nyújthat a szervezetet érő káros hatásokkal szemben.

A flavonoidok számos kedvező tulajdonsággal rendelkeznek, ezek közül a legjelentősebb antioxidáns hatásuk. Ennek segítségével elsősorban a fokozottan káros és a szabadgyök-reakciókkal szembeni védelmet biztosíthatják a szervezetnek. A flavonoidok az egyéb étrendi antioxidánsok, így az E- és C- vitamin élettani hatását fokozhatják, mivel azokkal szinergizálnak és segítik regenerálódásukat.

Flavonoidokat valamennyi növény termel, de szerkezetük, megjelenési formájuk rendkívül változatos. Vannak vegyületek, melyek csak bizonyos növénycsaládokra jellemzőek, míg mások általánosan megtalálhatóak a növényvilágban. Jelenleg több mint 6000 flavonoid szerkezetét ismerjük, ezek közül azonban csak néhány vegyület mennyiségét és előfordulását ismerjük pontosan. A legjelentősebb flavonoidforrások a bogyós gyümölcsök, valamint a leveles zöldségek és a hagymafélék.

Mai ismereteink szerint a növényi élelmiszerekkel elfogyasztott flavonoidok hatása egészségvédő és betegségmegelőző hatású. Gyógyhatása csak néhány, főkomponensként flavonoidot tartalmazó gyógyszerkészítménynek van, melyekben a flavonoidok mennyisége jelentősen nagyobb, mint az élelmiszerekkel elfogyasztott mennyiség, így alkalmazásuk orvosi felügyeletet igényel. A flavonidok élelmiszerekkel történő fogyasztása nem jelent kockázatot, épp ellenkezőleg: segíti a szervezetben fenntartani azt az egyensúlyt, amely a káros hatások és a belső védelmi rendszer között fennáll az egészséges szervezetben.

A prebiotikumok azok a különleges szénhidrátok, amelyeket a szervezetünk enzimjei sem a szájban, sem a gyomorban, sem pedig a vékonybélben nem képesek megemészteni, emiatt emésztetlenül jutnak el a vastagbélbe, ahol kizárólag csak a hasznos probiotikumok táplálékául szolgálnak, míg a többi nemkívánatos mikroba nem tudja ezeket hasznosítani. Így teremtődik esély a probiotikumok elszaporodására és arra, hogy túlsúlyban legyenek. Lényegében tehát a prebiotikumok is a sokat dicsért diétás rostok közé tartoznak, de különlegességük abban áll, hogy a fás és a cellulóztartalmú zöldség- és gyümölcseredetűekkel szemben vízben oldódnak, így igen kíméletes módon jutnak el a vastagbélbe és ott könnyebben férnek hozzájuk a probiotikumok.

A szabad gyökös reakciók, az ellenük való védelem és a flavonoidok tulajdonságai

A szabad gyökös reakciók és a szervezetben lejátszódó oxidatívstressz-folyamatok már hosszabb ideje a szakmai érdeklődés középpontjában állnak. Ezen belül külön figyelmet szentelnek a természetes eredetű antioxidánsoknak, amelyek képesek megelőzni egyes, az oxidatív károsodásokkal összefüggő megbetegedések kialakulását, tehát általános egészségvédő hatással rendelkeznek.

Mindannyiunk számára jól ismert, hogy fény és oxigén nélkül az élet nem alakulhatott volna ki a Földön. E két elem ma is nélkülözhetetlen valamennyi élőlény számára, ugyanakkor toxikus hatásuk sem elhanyagolható. Egyrészt a levegő oxigénje megfelelő körülmények között oxidálja a biomolekulákat és azok szerkezetében jelentős változásokat idéz elő, másrészt a Föld felszínére érkező fény 4%-a az elektromágneses sugárzás ultraviola tartományába tartozik és olyan energiamennyiséget hordoz magában, amely elegendő a kovalens kötések felszakításához. Ezek a fent említett hatások egyéb iniciáló ágensekkel együtt a biomolekulák súlyos károsodását idézik elő.

A szabad gyökös reakciók jelentősége

A szabad gyökök olyan molekulák vagy molekularészletek, melyek párosítatlan elektront tartalmaznak a legkülső elektronhéjukon. Mivel az elektronok párképzésre hajlamosak, a magányos elektront tartalmazó molekulák nagy intenzitással keresnek más molekulákat, melyektől elektronokat szerezhetnek. Így a szabad gyökök nagy reakciókészségűek, könnyen és gyorsan kémiai reakcióba lépnek más vegyületekkel. Normál élettani körülmények között keletkeznek szabad gyökök az élő szervezetben is, ahol szerepük és feladatuk pontosan körülhatárolt; elbontásukra és semlegesítésükre pedig többszintű védelmi mechanizmust hozott létre a természet.

A külső környezetben is keletkeznek szabad gyökök, például a molekuláris oxigénből energiafelvétellel, más molekulákból ultraibolya vagy radioaktív sugárzás, hő és különböző kémiai anyagok hatására. Egyes gyógyszerek, mezőgazdasági kémiai szerek, altatószerek, ipari oldószerek és a dohányfüst is szabadgyök-forrásnak tekinthetők. A környezetünkben jelen lévő szabad gyököket élelmiszerrel elfogyasztjuk, belélegezzük, vagy a bőrünkön keresztül vannak ránk hatással, és befolyásolják szervezetünk biokémiai folyamatait. A szervezet védekezőrendszerének tűrőképessége elég jelentős, ezért sokáig képes megakadályozni, hogy a szabad gyökök káros folyamatokat indítsanak be a szervezetben. A védelmi rendszer kontrollja alól kiszabadult szabad gyökös reakciók azonban valamennyi biomolekulában károsodásokat idéznek elő, és ezért különböző megbetegedések (szív- és érrendszeri elváltozások, daganatok) kialakulását segítik elő.

A szabad gyökök először a zsírokat alkotó zsírsavmolekulákat támadják meg, mert az ezekben meglévő kettős kötések nagyon érzékenyek az oxidatív károsodásokra. Ez a gyökös mechanizmusú láncreakció a lipidperoxidáció. A láncreakciók sajátosságaiból következően már csupán néhány szabad gyök is rendkívüli károsodásokat idézhet elő. Az iniciációs folyamatokat, vagyis a lipidperoxidáció első lépését valamilyen külső vagy belső ágens indítja be (UV-fény, élettani folyamatokban működő enzimek, átmeneti fémionok, mint a Fe21). Ebben a folyamatban viszonylag egyszerű összetételű, kis molekulájú szabad gyökök keletkeznek, például hidroxil vagy szuperoxid gyök.

A második lépcső a propagáció, ami az előbbinél sokkal intenzívebb folyamatokat foglal magába, ugyanis az első szakaszban keletkezett szabad gyökök (szuperoxid, hidroxil) a telítetlen zsírsavak kettős kötéseivel lépnek reakcióba, aminek eredménye az újabb, nagyobb számú szabad gyökök (lipidhidroperoxidok) keletkezése. A folyamat végül a termináció, vagyis a nem gyök jellegű termékek (pl. aldehidek) képződésével zárul le. A folyamat eredményeként megjelenő végtermékek (például az aldehidek és a ketonok), de a folyamat közben felszabaduló molekulák közül is jó néhány a legjelentősebb biokémiai vegyületekkel (mint a zsírok, fehérjék, DNS) közvetlenül reakcióba léphetnek.


Forrás: Naturlife