Egyenlítő

2014. 11. 01.
Szerző: Novák Péter
Génkutató, antropológus egyaránt osztja a véleményt: feketék vagyunk mindannyian! Valahol mélyről, a messzi délről egyetlen Ősanya mitokondriális örökítő anyaga teszi hasonlatossá sejtjeinket, immáron 200 ezer év távlatában.
Különös képzelettársításokra ad lehetőséget egy ilyetén tudományos felfedezés tudatosítása, különösen, hogy november hónap 16. napja a Tolerancia, a 20. pedig Afrika iparosításának jeles ünnepe!

Hát, igen... A Föld harmadik legnagyobb kontinense, több mint egymilliárd fajtársunknak ad otthont, s hozományaként az évszázados kizsákmányolásnak, jellemzően embertelen körülmények között. Hányszor is néztük végig az éhezők, szomjazók, menekülők áradatairól hírt adó összeállításokat, hogy aztán, jó esetben megrendülve lendítsük tovább mindennapjainkat a távirányító gombjaival?

Nem kérdés, a földrész történelmi jelentősége megkerülhetetlen; egyszer ad, máskor kér, végül elvesz! Legalábbis az október idusán közreadott WHO, a világ egészségügyi szervezetének jelentése szerint a Nyugat-Afrikai eredetű Ebola vírus globális hatalomátvételre készül, megfékezéséhez nemzetközi együttműködésre van/lenne szükség. Mondhatni, az anno 30 millió négyzetkilométert 90%-ban gyarmatosító internacionális együttműködés inverzére! Vagy "a Föld fog sarkából kidőlni" - hogy stílusos legyek...

Ha nem is a planéta, de fajunk életlehetőségei valóban komoly változások előtt állnak, mint az idők során annyiszor. Ami példa nélküli, az a változás mérete és sebessége; ilyet még tényleg nem látott a világ! Ráadásul e gigantikus nagyságrend az evolúció irányultságának okozata, abszolút értékein nem módosítanak a morálfilozófiai szembesítések. Pedig...

Nincs időd az egészségre? Lesz időd a betegségre - a perszonális célzat, immáron kollektív értelmet nyert globalizált mindennapjainkban, hol a biológiai és társadalmi fejlődés kölcsönhatásai mindannyiunkra hatást gyakorolnak. Mit szervezett a szervezet, egy szervezet, mi szervezett.

Persze pro és kontra. Igazságtalan pesszimizmus, ha mindent és mindenkit, kívül és belül rohadni vélünk. Ugyanis nem igaz!



A virológiai értelemben is elemezhető internet, az ismeretbázisok tengerét szüntelen merítő világháló (lásd: Adatközlők - Üzenet a Földről, 04.26.) exponenciális pályára állította tudományos fejlődésünket, annak eredményeit elérhetővé tette, esetenként százmilliók számára! A tudásból eredő hatalom gyakorlása demokratizálódik, a kiüresedőnek tűnő társadalmi esélyegyenlőség fogalma ismét értelmet nyer.

A népesség, fogyasztás, technológia tünetegyüttesének ez utóbbi szimptómája a gyógyulás jeleit mutatja, naponta bővítve eszköztárunkat, javítva reakcióidőnket, többek között az innováció katalizálta paradigmákkal kapcsolatban. Merthogy vannak. Az említett műszaki növekedés egyetlen évtized alatt - a jövőkutatás legjózanabb számításai szerint is - hetven százalékban automatizálja a hagyományos foglalkozásokat, humán erőforrás alkalmazása nélkül. Kétségtelenül kényelmesebb, költséghatékonyabb hétköznapokra virradunk, de mi lesz a munkaerőpiac átalakulásának láncreakciójából eredő egzisztenciális feszültségekkel? Alapjaiban rengetheti meg a civilizációt, akár egy futótűzként terjedő fertőzés. Menekülni - különösen a jövő elől - nem lehet. Egyrészt nincs hova, másrészt nincs miért! Az egyed-, és törzsfejlődés összefüggései mutatják, hogy egyetlen fenntartható válaszunk az alkalmazkodás. Mi több, ennél most több, amiről szó van!

Mert az életösztön vezérelte felzárkózás, mások felzárkóztatásának hiányában mit sem ér. Geopolitikai, ökonómiai normalizálás nélkül a globalizáció nemhogy deficites, de melegágya a külön utas életvezetés illúziójának, egyéni és közösségi szinten egyaránt. Túl azon, hogy hosszútávon a morálfilozófiai szembesítés próbáját sem állja ki, ezen a bolygón nem férnek már el a fantazmagóriák. Annál inkább a paradigmaváltás!

Egy közelmúltban olvasott hír tanulsága, miként gondolandóak át képzeteink, akár a szükség fogalmának tekintetében is. Történt, hogy a hagyományos segélyszállítmányok mellett vagy félszáz Tablet gépet juttattak el egy afrikai település írni-olvasni nem tudó gyerekeihez, akik egyetlen esztendő alatt tanultak meg angolul, majd törték fel a számítógépek programkódjait...

A többi? Az lesz a történelem!