Tegnap kislány, ma meg nagylány – anyaszemmel

2010. 01. 15.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Címkék: Anyaszemmel  Napló 
Szerző: Szimpatika
Bori lányom tavasszal lesz tizenkét éves, de néha úgy érzem magam, mintha egy legalább nyolcadikos hiszti-krisztivel élnék egy fedél alatt (emlékeim szerint az én tini éveimben nagyjából ekkor kezdődtek a harcok).
Tudom, hogy napjainkban előbb várható a pubertáskor kezdete, és a statisztikák szerint 12,6 éves korban az első menstruáció is megjelenik, de ez egész máshogy hangzik, ha a saját lányunk lép ebbe az életszakaszba. Hiszen még alig volt kislány és mindjárt NŐ lesz! Nagyon furcsa látni, ahogy a nemrég még copfos, cserfes tündérke egyszercsak csajszi lesz, már nem hajlandó „kislányos” ruhákat felvenni, minden imádott pörgős szoknya Rozihoz vagy a szekrény mélyére kerül, a két copf helyett csajos loboncot hord, és szívesebben csacsog a barátnőkkel telefonon, mint velem a konyhában…

Váratlanul ért, hogy a nagyobbik lányomnak már dezodort és melltartót is kell vennem, és már nem örül, ha nélküle választok ruhákat, és hogy a most nyolc éves kisebb máris majmolja a nővérét, úgyhogy nála még hamarabb jönnek majd a változások. Szakmámból adódóan a nővé válás eseményeivel már egy ideje képben vannak a lányok, és nemrég újra átbeszéltük Borival, hogy miért és hogyan „jön meg”, úgyhogy ő felkészülten várja a nagy eseményt, de magamról már nem mondhatom el ugyanezt… Hihetetlen, hogy az én kicsi lányom pár éven belül biológiailag érett lesz az anyaságra! Képtelenség!

Szerencsére Ádám fiamnál már rájöttem, hogy nem olyan ördöngösség beszélgetni a szerelemről: főleg meghallgatni és nem folyton kérdezni kell. És mesélni, ha kíváncsiak, mindig, mindenről, őszintén. Vannak témák, amikről lehet az egész család előtt beszélni, de persze vannak titkos beszélgetések, főleg a lányokkal.

Hála az égnek ezekből a fürdőszobai, szigorúan lányos beszélgetésekből az derült ki, hogy nekik még mindig szörnyűnek hangzik a testi szerelem (a csókolózáson kívül), bár már Rozi sem kérdezi ártatlanul, hogy „ugye, ti ilyet nem csináltok, anyu?”, mint a nővére öt-hat évvel ezelőtt. Mivel minden jel szerint küszöbön a nővé válás, csak annyit kértem tőlük, hogy szóljanak, ha már nem hangzik a szeretkezés szó olyan rosszul – és persze, hogy kérdezzenek és meséljenek…