Sajtból van a Hold?

2015. 03. 20.
Szerző: Novák Péter
Szuper. Profán is beáll ám az a költői kozmikus magány, elég csak bambulni a csillagos eget...
Ó, legalább a Holdig jutnék el innen! Vonzalmunk oly kitartó e kísérő égitest iránt, hogy meglehet, hamarosan meg lehet tekinteni. Úgy igaziból. Megérdemelnénk; innen nézve számtalanszor akceptáltuk dominanciáját, hozzájárulását életfeltételeinkhez, anyabolygónk ökológiájára, így személyünkre gyakorolt hatásait, mégis szüntelen teljességének rejtélye. Tán a tér élménye lehet, hogy szabad szemmel is részletező a látvány, s ezzel motivál már az emberiség eszmélésével egyidősen.
Nem véletlen, hogy legősibb tudományunk, az asztrológia – az égitestek relatív helyzetéből egyes események bekövetkezésének lehetősége­it vizsgáló eszmék rendszere – a tudatalattit azonosítja a Holddal, individuális és kollektív szinten egyaránt. Kell ennél több?

Kell! Mert ami kézzelfogható, azt el is lehet érni, legyen ennek eszköze akár a lajtorja, a tüzes szekér, egy ágyúgolyó vagy űrkomp. A végtelen fantáziát végül mindig utoléri a teremtő tehetség, s lám, néhány ezredév után valósággá vált eme vágyakozás is, ha ezidáig csak egytucatnyi kiválasztott számára, de legalább.
Természetesen magam is osztom azt a véleményt, hogy a Holdra szállás jelentőségéhez nem sok más esemény mérhető az emberiség sorstörténetének vetületében. Kár, hogy utólag kap kellő súlyt úttörőink bátorsága, viszont annál nagyobbat üt: a lassan nyolcmilliárdot súroló hétmilliárd másfélszeres, a két évtizeden belül prognosztizált egyedszám az élettér háromszorosát igényelné. Honnan? Ne legyenek illúzióink az egyéni, társadalmi, állami és államok közötti felelősségvállalás hozamát tekintve a fenntarthatóság szentháromságának jegyében, „az élet él és élni akar”, ha beledöglik is...
Még jó, hogy fejlődünk! Hatványozott hatékonyságú űrteleszkópok kémlelnek távoli galaxisokat, kutatórobotok feszegetik a fizikálisan elérhető távolság korlátait, megvalósulni látszik a Mars-program. Mindennek tetejébe van egy holdunk, immáron terepmunkára alkalmas objektumként, hol modellezhető az elképzelhetetlen, vagy legalább felkészülhetünk rá. Vagy másra, tudja az ég.

Ebben az adatgyűjtésben magyar kutatók is részt vesznek, és már nem kizárólag beszállítóként internacionális űrprojektekhez. A hazai know-how reményteli nóvuma az ún. Google Lunar XPRIZE tenderén induló holdjáró és a fejlesztésén dolgozó aspiráns csapat!
Nem kis teljesítmény, egyrészt a kiírás közvetlen céljait tekintve: az internetes szolgáltatóóriás és Peter Diamandis ötletgazda nemzetközi pályázata minél több, ezáltal változatos terv realizálásában érdekelt a Holdra jutás és kutatás előmozdításának, anyagi elérhetőségének szándékával. A jelenleg 18, még versenyben lévő teamnek egy 500 méter megtételére és nagy felbontású kép küldésére alkalmas szerkezetet kell eljuttatnia az égitestre ez év végéig. Nem semmi. Másrészt, ha már elérhetőség, kitétel a 90%-os önerőből történő megvalósítás, inspirálandó a szellemi és magántőke integrációját, így a kutatások valamikori financiális optimalizációját, hosszú távú függetlenségét vizionálva. Mint mindig, most is a remény hal meg utoljára...

Mert akad akadály, változatos méretekben. Lokálisan a tőkétlenség, mint mindig. Holott az itthoni szupergroup többgenerációs szuper elmék társasága, tudásbázisuk szellemi apportja megérné a pénzét. A kezük alól kikerülő robot lép és gurul, mér és rögzít, begyűjt és továbbít, hovatovább még kulturális tartalommal is szolgál, hol máshol, mint a Holdon (részletek keretes írásunkban).

Nos, PR-nek remek, értékmérőnek megható, de ebből egy darab réz-indium-gallium-szelenid sem finanszírozható, főleg ha szükség van rá. Ez meg viccnek is rossz. A sikeres expedícióval járó dicsőség és lehetőség nem lenne mindennapi, és gondolnám nemzetgazdasági hatásaiban is láttatni a nem mindennapit egy pillanatra.
Na de globálisan? Úgy még inkább, leszámítva a jogi, etikai, morális, normakövetési és egyéb anomáliákat, vagy öt évszázados múlt idő mélyéről. Mintha rímelne a minta az elosztás és újraelosztás manapság is gyakorolt hatásmechanizmusainak hagyományára.
Elgondolkodtató, hogy talán azért nem talál ránk egyetlen földönkívüli civilizáció sem, mert a szükséges technológia egyben a vesztüket is okozta. Hm?
Persze optimista futuristaként nem szűnhetünk meg minimum bízni! Mondjuk abban, hogy a világegyetem végtelen hely és lehetőség egy piaci versenyhez, hol mindannyian elférünk, így a részvétel sem kötelező.
A végső visszaszámlálás mindenesetre elindult – 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, SAJT!


„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”


2014 decemberében a kulturpart.hu internetes portál arra kérte olvasóit, hogy szavazzák meg, melyik, maximum 12 soros magyar verset, vagy versrészletet vigye magával a Puli űrszonda a Holdra. A szakmai zsűri bevonásával lebonyolított szavazás eredménye Weöres Sándor A teljesség felé című ciklusának fenti részlete lett.