#KORONAVÍRUS

Önkéntesek segítik a magányos időseket

Lecsengőben van a járvány

Magyarország nagyon jól teljesített a járványban

Böjt egy hónap

2010. 03. 10.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Címkék: Üzenet a Földről 
Szerző: Novák Péter
Ha áll valami jól az emberiségnek, hát az bizony a heroikus áldozathozatal! Fennkölt tárgyilagossággal lapozgatjuk a történelemkönyvek arcképcsarnokait, bele-beleborzongva a múló időbe, s a markáns portrék láttán könnyes büszkeséggel idézzük eleinket.
Mi több! Alkatilag olyannyira vagyunk érzékenyek az ilyetén „elragadtatásra”, hogy akár a fikció is valósággá nemesül lelkünkben. Együtt lélegzünk a regény- és akcióhősökkel: ugyan ránézésre üveges tekintettel bámuljuk a képernyőt, mégis történetük, mélyen a szívünk alatt, a mi történetünk is egyben. Akár happy end, akár drámai a vég, morális elégedettséggel dőlhetünk hátra kényelmes karosszékeinkben, hiszen megcselekedtük, mit megkövetelt a Haza!

Vélt vagy valós mítoszaink aztán csendesen megszelidülnek a jelen mozdulatlanságában, a tettrekészséget a vágyak árnya váltja fel, miszerint változtatni kell, vagy kellene, vagy jó volna. Ha a világon nem is lehet, legalább magunkon, az Isten szerelmére! A tiszta lap január 1-jén, az új élet a kerek évfordulón, a fogyókúra hétfőn kezdődik el, s bár erős kezdés után az eredmény hamar elmarad, a mondás szerint a részvétel fontos. Kár, hogy már csak az. Elhatározások, ígéretek, remények állítmányai – ezek lennének a mi hétköznapi hőstetteink, amennyiben be is váltanánk őket!

Hol bicsaklik ki privát történelmünk, miért bukunk meg rendre magunk előtt? Nem az önrendelkezés lenne a hőn áhított szabadság szinonímája? Úgy tűnik, nem. Adekvát a válasz, saját főnökeink nem lehetünk, a legendás akaraterő is – ha már én említettem a súlyfelesleget – általában egy személyi edző képében manifesztálódik. Az elsöprőnek tűnő egyéni vállalások áradását a kompromisszumok hullámtörője állja, hogy szép lassan, de biztosan feledtesse az indítékokat, számtalan észérvet sorakoztatva fel. Érdekes: bár semmire nincs, rafinált hivatkozások kiókumlálásához mégis van időnk. Mint a tenger.

A fenti kérdés persze közhelyesen akadémikus. Okait véletlenül se keressük türelmetlen korunk anomáliái közt, de hogy jelenidejű válaszaink – ha akadnak egyáltalán – messze elmaradnak a korábbiaktól, az biztos.

Gyorsan dönts, gyorsan költs, gyorsan ölts magadra szép maszkot! Vagy? Válaszd az alternatív életet, légy bio, geo, neo, viszont azt is szélsebesen, mert a végén még történik valami! És bár tudjuk, bölcs így nem cselekszik, mégis hálát adhatunk a sorsnak, hogy egy lónak csak két oldala vagyon…

Quadragesima, Pészah, Ramadan, Khao Pansa – nevezze, magyarázza a vallástörténelem világnézetenként más-másképpen a böjt célját, okait, valójában mindenhol, mindenkor ugyanaz: lélegzetvételnyi időt adni testünknek, átgondolandó a lelkünkben kavargó örvényt. Hagyatkozzunk egy önmagunknál nagyobb erőre, hogy a megtisztulás legyen az alázat ajándéka – mondja a hívő. A káoszt a pátosznak kell ellensúlyoznia, oly szélsőségek közt létezik kultúránk vagy tízezer esztendeje.

Áldozat, könyörgés, bűnbánat. Fogalmunk sincs, mit jelentenek – vagy inkább rejtenek a fogalmak. Nem is lesz, ha ismét dagályos, képmutató és türelmetlen döntéseinket hozzuk meg. Vagy ha nem hozunk döntést és nem vesszük tudomásul, hogy a föld nem fog sarkából kidőlni, nekünk kell megtanulni együttélni. Elsősorban magunkkal.

Hamvazószerda idén február 25., Húsvét hétfő április 5. Bő egy hónap. És böjt egy hónap, ami – kultúrkörünkben egyedülálló spirituális és egészségügyi „üzenetével” – manapság úgy repül el, hogy észre sem vesszük. Akár az élet. Pedig érdemes lenne kihasználni. A szünet pont olyan zenei érték, mint a hang.
Megváltó

Megváltó

Az ígéret? Szép szó. Megtartani, na az a feladat. A vártnál nagyobb. Pedig megfogadtam, többször is. Magam-nak is, másnak is. Álltam tükör előtt, elmondtam százszor, tán még le is írtam, hogy így tovább nem mehet! Hogy mi? Hogyhogy mi? Hát a nagybetűs élet! Az.
 Novák az öregedésről: Az emberélet útjának felén

Novák az öregedésről: Az emberélet útjának felén

Elmúltam negyven, így külön és egyben, különösebb fel- és főhajtás nélkül. Aggodalomra semmi ok – gondoltam – múltam, voltam én már ilyen is, olyan is! Tizenötnek nehéz kamasz, huszonötnek negyedszázados, harmincasnak tagbaszakadt, harmincháromnak megfeszítetlen. Megannyi „legendás" forduló, melyek akkor és ott nem érintettek meg különösebben, bár örömmel fogadtam a bölcs tanácsokat, miszerint azon jeles pillanat(ok)ban kezdődik, avagy múlik valami, megkérdőjelezhetetlenül.
Önkéntesek segítik a magányos időseket

Önkéntesek segítik a magányos időseket

A koronavírus-járvány időszakában az emberek fegyelmezettségének köszönhetően drasztikusan lecsökkent a személyes találkozások száma, ami azonban az elmagányosodás veszélyét is magában hordozza.
Lecsengőben van a járvány

Lecsengőben van a járvány

Több a gyógyult, mint az aktív fertőzött, ez is azt igazolja, hogy a járvány lecsengő szakaszában van – emelte ki az országos tisztifőorvos az operatív törzs sajtótájékoztatóján május 25-én.