#KORONAVÍRUS

Hogyan viseld helyesen a maszkot?

Minden beteg jobban lett, aki eddig vérplazmát kapott

Csak minden ötödik gyógyult termel elegendő ellenanyagot

A tónál

2015. 08. 28.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerző: Vág Bernadett
Csak hárman voltak a tónál, egy házaspár meg egy nő szólóban, akit addig sose láttak arrafelé. Pedig tombolt még a nyár. De hétköznap volt és augusztus, a meteorológusok már mindennap lehűléssel meg zivatarokkal fenyegettek, a nyaralók többsége visszaköltözött a városi lakásba.

A házaspár huszonöt éve itt nyaralt, volt egy kis faházuk a falu feletti dombon, rá lehetett látni a tóra. Régen azt tervezték, itt majd nagyon boldogok lesznek, a férj horgászik, az asszony bográcsgulyást csinál szabadtűzön. Ha nagy meleg van, majd úsznak is, kivesznek egy csónakot vagy vízibiciklit, és sört kortyolnak a tó közepén. Most is azért jöttek le a partra, hogy ússzanak egyet búcsúzóul, mert másnap hazautaznak.

Szó nélkül bandukoltak egymás mellett. Az asszony a vizet nézegette, meg is jegyezte, hogy milyen gusztustalan és moszatos lett, sűrű zöld, a tetején meg habokban áll a mocsok. A férj csak annyit mondott, nem kötelező belemenni, ha nem akarsz. Gondolatban már a pesti lakásban volt, számba vette, mennyi feladat, mennyi gond vár rá otthon.

Most megálltak a stégnél, ahol volt egy kis lépcső. Kapaszkodót is építettek mellé, mert a köveket nyákos, csúszós moszat fedte be. A férj kibújt a papucsából, és belemártotta a lábujját a vízbe.

– Hideg – morogta.

– Nem lehet hideg, hetek óta kánikula van – vágta rá az asszony. – De nem kötelező belemenni.

Csak álldogáltak és bámultak. Ekkor vették észre azt a nőt. Három stéggel odébb üldögélt, fürdőruha volt rajta, de nem olyan zárt és fekete, amilyen a feleségen, hanem kis sárga bikini, amit masnik tartottak. Aztán hanyatt feküdt, és süttette magát.

– Kinek van még kedve napozni ilyenkor – jegyezte meg az asszony. – Nekem már nagyon elegem van a nyárból.

A férfi nem válaszolt, csak nézte a nőt. A feleség észrevette azt a jól ismert kis mosolyt a szeme sarkában.

– Na, mit bámulod? – lökte meg. – Kipakolta mindenét a szégyentelen, pedig ő se húszéves már.

A férfi leterítette a törülközőjét a kis padra, és leült. Továbbra is a nőt nézte, de már csak lopva. A feleség levette a köntösét, és lelépett egyet a lépcsőn. Görcsösen szorongatta a korlátot. Térdig ment csak be a vízbe, és elkezdte lemosni magát. Nagyokat sóhajtott hozzá. Végül beereszkedett egészen, kettőt-hármat tempózott, majd megkapaszkodott a stég peremében, ahol a férje ült.

– Nem hideg – mondta.

A nő, aki eddig a napfényben fürdőzött, most felállt. Kihúzta magát, nagyot nyújtózott. Karjait feltartotta az ég felé. Kerek idomai voltak, és kócos, rakoncátlanul pöndörödő haja. Szeme fölé tartotta a tenyerét, úgy nézte a vizet. Nem nagy tó ez, negyedóra alatt körbe lehet sétálni. Ő mégis úgy nézte, mintha végtelen volna, mintha óceán volna, mintha át se lehetne látni a túlpartjára. Messziről úgy tűnt, mosolyogva nézi. A következő pillanatban nagy csobbanással a vízbe ugrott. És eltűnt. A férfi egyre izgatottabban figyelte, mikor bukkan már fel. Csak nem fulladt meg? Esetleg rosszul lett a hirtelen hidegtől, gondolta. Begörcsöltek az izmai. Előrébb dőlt a padon, úgy figyelte a tó felszínét. Eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha most beugrana, hogy kimentse a nőt. Ettől furcsa, izgató boldogság járta át. Na, most felbukkant, de csak annyi időre, hogy levegőt vegyen, aztán megint eltűnt. A víz alatt úszott széles, erős tempókkal, a tó közepe felé.

– Na, bejössz? – kérdezte a feleség.

A férfi feltápászkodott, és ugyanolyan óvatosan, ahogy a felesége, a vízbe ereszkedett. Ő is megkapaszkodott a stégben. Onnan figyelte a nőt. Az újra felbukkant a tó közepén. Hanyatt feküdt a víz tetején, karjait széttárta, és mozdulatlanul lebegett. Az eget nézte, a felhőket. Most már egyértelműen látszott, hogy mosolyog. Körötte fecskék cikáztak, versenyezve kergették egymást, olykor szánkáztak egyet a vízen. A nő pörögni kezdett. Egyre gyorsabban forgott, és nagy szökőkutat csinált maga köré. Pancsolt, mint egy gyerek. Hallatszott, ahogy nevet. A fecskék körötte keringtek.

– Ez bolond – mondta a feleség.

A férfi mosolyogva figyelte.

– Nem bolond. Csak élvezi a vizet.

– Élvezi… – morogta az asszony. – Élvezne ez bármit. Látszik rajta, hogy egy élveteg nő.

– Élveteg? – nevetett rá a férje. – Miből gondolod, hogy élveteg? És mit jelent ez egyáltalán? És ha valóban az, mi a baj vele?

Az asszony nem felelt, inkább a lépcsőhöz úszott. A korlátban megkapaszkodva hisztérikusan köpködni kezdett. Mintha a szájába került volna az a mocskos, nyákos, keserű víz.

– Na, nekem ennyi elég volt a tóból – mondta. – Gyere, menjünk fel, együnk, aztán pakoljunk össze. Holnap korán indulunk haza.

„A felnövő ember felhagy a játszással, látszólag lemond arról az örömtöbbletről, ami a játékból származik. De aki ismeri az ember lelki életét, az tudja, hogy talán semmi sem fogható ahhoz a nehézséghez, amit az örömről való lemondás jelent.”

(Sigmund Freud)
És hol nyaral a Tomi?

És hol nyaral a Tomi?

Márti megy nyaralni. Azért közlöm ezt ilyen tömören és tényszerűen, mert az ő szájából is hasonlóképpen hangzott el, így: – Megyek nyaralni. Vág Bernadett írása.
Nem ezt vártam tőled!

Nem ezt vártam tőled!

Mindannyiunk szívében élnek elképzelések arról, hogyan is kell boldognak lenni. De vajon honnan jönnek ezek? Miből gondoljuk, hogy tényleg az a kulcsa a boldogságnak, amit annak hiszünk? Ki mondta? Az anyukánk? A tanárunk? A barátnőnk? Egy filmben láttuk, egy könyvben olvastuk?
Az élet jelenlétére utaló nyomot találtak a Vénusz légkörében

Az élet jelenlétére utaló nyomot találtak a Vénusz légkörében

A felfedezés alapos vizsgálaton esett át, de még további mérések szükségesek ahhoz, hogy teljesen bebizonyosodjon, a Vénusz légkörében kimutatott foszfin valóban az élet nyoma.
Hogyan viseld helyesen a maszkot?

Hogyan viseld helyesen a maszkot?

A maszk megfelelő felhelyezésének elsősorban abban van szerepe, hogy a tünetmentes hordozók ne terjesszék a betegséget okozó vírusokat, de emellett szerepet játszik az adott egyén védelmében is.