Közlekedés közhangulat

2015. 10. 22.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerző: Küttel Dávid
Mostanában sajnos elég magas a vérnyomásom. Főleg akkor, amikor megveszem hó elején a két felnőtt és a négy diákjegyet a BKK automatától. Na, ott ölni tudnék, és nem csak az árak miatt, hanem a gép tempója miatt is. Miért nem kaphatok én egy kódot, ami alapján tudja az a nyomorult eszköz, hogy hány darab szelvény kell és milyen azonosítókkal?

Ezért hát éjjel járok megvenni a bérleteket, mert így nem tartom fel a sort, és a sötétben könnyedebben válok meg havonta 32 800 forinttól.

A járműveken pedig bevallom,néha félek. Olyan rettenetes módon tudnak emberek hozzászólni egymáshoz, hogy az hihetetlen. Legyen az gyalogos, autós, bringás, civil ember, vagy akár hivatásos sofőr. Az ország idegrendszere pedig nagy bajban van. Ha valamire manapság nagyon nagy szükség lenne, az a tolerancia, ez kiváltképp igaz a tömegközlekedésre és igazából minden nemű helyváltoztatásra. Azt mindenkinek meg kell érteni, hogy azért, mert ő egyedül ül egy autóban, még részt vesz egy közösségi valamiben, ahol szabályok vannak és EMBEREK!

Ez utóbbi azért fontos, mert túl a KRESZ betartásán fajunk velejárója a tévedés. Ez egy szörnyen nehéz fogalom, mert egyrészről be kell ismerni, amikor tévedünk, másrészről pedig el kell fogadni,ha más téveszt. Nem szeretném a családi blogot elvinni egy társadalmi tanulmányba, de sajnos az elfogadás kikopóban van a világból, Magyarország pedig nagy mester abban, hogy minden területen intézményesítette az elmebajt. A nagyvállalatoknál minden szinten kötelező termelésnövekedés van, minden területen féltik az emberek a munkájukat és ezt sajnos időről időre éreztetik is velük. A politikusaink pártállástól függetlenül tízen éve egymás ellen kampányolnak és nem bizonyos értékek, vagy meggyőződések, vagy esetleg reformok mellett! Nagy különbség! A kisvállalati szektor résztvevői pedig ha elhatározzák, hogy a függetlenség és egy jó ötlet miatt belevágnak a vállalkozásba, akkor a fent említett depressziós hangulatról gondoskodnak a törvényi változások és a NAV.

Szóval megértem, hogy mindenki feszült, de nem lesz jobb senkinek, ha ezt közlekedés közben zúdítjuk rá vadidegen embertársainkra. Ráadásul nem is olyan idegenek, hiszen együtt megyünk egy buszon vagy egy úton, vagy egy országban, de az biztos, hogy egy bolygón. Ez pedig már összeköt!