#KORONAVÍRUS

Mi okozza a légszomjat?

Már 75 ezren töltötték le a VírusRadar alkalmazást

Nem igaz, hogy a maszk nem véd a fertőzés ellen

Nélkülük

2015. 11. 02.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerző: Szonda Györgyi
Elveszíteni valakit mindig nagyon nehéz. Az emlékek kitöltik az ember elméjét ébren és álmában is, ezer kérdés és gondolat kavarog ilyenkor bennünk, szükségünk van a családi és baráti támogatásra, közös emlékezésre. De a személyes gyászt kívülről csak segíteni lehet, mindenkinek magának kell végigjárni ezt a folyamatot.

Jó pár éve már, hogy elvesztettem a nagyszüleimet. Főleg a hozzám nagyon közel álló Mamikám hirtelen bekövetkezett halála viselt meg, és bármilyen jó volt, hogy a férjem és a kicsi gyermekeim mellettem voltak, szükségem volt az elvonulásra is. Utólag úgy látom, még loptam időt magamnak „kettesben a nagymamámmal”. Nagypapám évekig tartó betegsége alatt volt idő felkészülni, foglalkozni a gondolattal, hogy milyen lesz nélküle, és bár akkor is fájdalmas volt a veszteség, de sokkal könnyebben és hamarabb jutottam el a belenyugvásig.

Ezen a nyáron férjem egyik nagymamamája, gyerekeink „barna hajú dédi”-je hagyott itt bennünket. Súlyos diagnózist követően még hónapokig tartotta magát és drága anyósom és sógornőim gondoskodása mellett szépen lassan, a saját otthonában csukhatta le örökre a szemét. Gyerekeinkkel gyertyát gyújtottunk aznap otthon és mindenkivel a maga szintjén beszélgettünk öregségről, halálról, mennyországról, fájdalomról, Apa könnyeiről és a Dédiről. Ismét meg kellett állapítanom, hogy a kisgyerekek hihetetlenül bölcsen és egyszerűen tudják látni az élet körforgását, igazi vigaszt tudnak adni a könnyező felnőtteknek. Dédpapájukat sajnos nem ismerhették, de most mindannyian őt emlegették, hogy mennyire jó, hogy mostantól újra együtt lehetnek a dédivel, egyiküknek sem kell többé egyedül lenni.

Mivel minden évben ellátogatunk a dédpapa sírjához Kőszegre, a gyerekeknek teljesen természetes volt oda kísérni utolsó útjára a dédit. Annyira szép volt, ahogy a tizenkét dédunoka egy-egy szál fehér virágot tett a családi síremlék tetejére, és a kicsik induláskor még integettek egyet mosolyogva: Szia Dédi!...

...és hogyan látja mindezt Apa? Olvassa el itt!

Szép kort élt meg...

Szép kort élt meg...

…mondták sokan, és persze azt is mindenki kiemelte, hogy jó szakember volt. Kiváló gyógyszerész, aki mindent megtett a munkájáért, az utánpótlás neveléséért, a továbbképzésekért és még nyugdíjas korában is dolgozott, ráadásul több patikában is!
Táborban anyaszemmel

Táborban anyaszemmel

Réka lányunk öt évesen öt éjszakás táborban volt! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy erdei óvodának hívták a tábort, az imádott óvónénik szervezték és a nyolc éves bátyja is vele volt, mint régi óvodás. Ettől még anyának furcsa volt elengedni a „kicsit”, aki persze nagyon fel volt dobva és alig várta, hogy otthagyjuk, miután megágyaztam neki az emeletes ágy alsó részére, Dávidkám alá és Andi nénitől fél méterre…
Az első penicillin nyújthat megoldást az antibiotikum-rezisztenciára

Az első penicillin nyújthat megoldást az antibiotikum-rezisztenciára

Alexander Fleming forradalmasította az orvostudományt, és leírhatatlanul sok ember életét mentette meg a baktériumölő penicillin, véletlennek köszönhető felfedezésével.
Meglátogattuk Jankovics Marcellt, a mesék királyát

Meglátogattuk Jankovics Marcellt, a mesék királyát

Minden szerző hasonlít történeteinek hőseihez. Jankovics Marcell is olyan, mint János, aki vitéz lett, és Fehérlófia, aki legyőzte a sárkányokat. Ma már a Nemzet Művésze, az MMA tiszteletbeli elnöke, és dolgozott a Disney-nek is. A 78-éves művésszel a járványhelyzetre való tekintettel házának kertjében beszélgettünk.