Mézeskalács házikó

2015. 12. 17.
Szerző: Szonda Györgyi
Rovatunkban egy nagycsalád életét mutatjuk be, férfi és női szemszögből. Alább Anya gondolatait olvashatjátok, Apa írása pedig itt található.

Tavaly ilyentájt láttuk először a Ház-at, emlékszem szitált a köd, hideg, nyirkos, barátságtalan idő volt és nemhogy a Velencei-tóig, de az utca végéig sem lehetett ellátni. Engem azonban már a terméskő kocsifelhajtó és a kapu mögött elterülő levendulabokrok, a mediterrán kilátóterasz és a kert közepén álló lombját vesztett hársfa nyűgözött le.

Nos, azóta a hársfa újra kopaszon áll (hetekig gereblyéztük a sárga leveleket), de most már a mi kertünkben, a mi Házunk mellett, amely Házikó kezd pont olyan lenni, mint mi magunk, igazi otthon gyerekzsivajjal, a hátsó szobából kiszűrődő rockzenével és süteményillatú lakókonyhával. Alig várom a téli szünetet, amikor állandósulhat (legalábbis két hétre) ez az idill. Amúgy is teljesen „rákattantam” az ünnepekre, bevallom, már novemberben, hiszen ez lesz az első karácsony a Házban, és mivel tizenegynéhány éves házikó létére még sosem látott karácsonyfát, sem adventi készülődést, megérdemli, hogy ünnepi díszbe öltöztessem…

Réka lányom és Dávid fiam hasonlóan lelkesek, hiszen a szobájuk nagy ablakába csillogó díszekből karácsonyfát formáztunk már advent első vasárnapján. Itt annyi örökzöldet vághattak le a koszorúkhoz, amennyit nem sajnáltam, nem nézett a függöny mögül senki szúrós szemmel (kertes társasházban laktunk eddig), és végre lett helye az évek során begyűjtött égősoroknak is. Tudom, hogy sokak szerint giccses vagy túlzás az ilyen díszítés, de nekem tetszik, és a családom már megszokta, hogy anya más dimenzióban van az adventi időszakban, hiszen képes vagyok négy hétig karácsonyi dalokat hallgatni sütés-főzés közben, rávenni mind a hat gyermeket a közös társasjátékozásra kütyük helyett (legalább néhányszor) és naponta nézegetni az időjárás előrejelzést, hogy mikor fog esni a hó.

A kisebb gyerekeink már azt tervezgetik, hogy hova hozza majd az angyalka az „igazán nagy” karácsonyfát, a nagyobbak meg azon gondolkoznak, hova vigyék a kicsiket angyal-lesre és mennyi mézeskalács kell az útra, ha véletlenül más sétáló gyerekek is lennének a faluban. Réka lányom ugyan aggódik egy kicsit, hogy honnan tudja a Jézuska, hogy hova kell küldeni az angyalokat, és mi lesz, ha véletlenül a régi lakásba mennek, vagy a budapesti albérletbe, de Dávidkám biztos a dolgában, hiszen a karácsonyi levélbe a vágyai mellé beírta az új címünket is, biztos, ami biztos...