Vásárlási láz és evéskényszer – mit tehetünk?

2016. 01. 18.
Szerző: Dogossy Katalin
Január tájékán, fölösleges karácsonyi ajándékok romjai közt, fölöslegesen felszedett kilók súlya alatt roskadozván, egyáltalán nem érzem jó magam. Rájöttem, hogy szenvedélybeteg vagyok.

Egy tanulmányból megtudtam ugyanis, hogy bár a közvélekedés csak a drogosokat, az alkoholistákat, meg a szerencsejátékosokat tartja szenvedélybetegeknek, de ez tévedés. Vannak függőségek, melyeket bár nehéz észrevenni, attól még kórosak. Ilyen az evéskényszer, a munka-és boltmánia, a sport-és az internetfüggőség. A felületes szemlélőnek az ilyen embert ismerve úgy tűnhet, az illető azért sportol, hogy egészséges legyen, azért dolgozik annyit, mert szorgalmas, azért eszik, mert éhes, és azért ül folyton a számítógép előtt, mert a munkája oda köti. Sokáig hajlamos voltam ezt gondolni magamról is. Pedig közel sem biztos, hogy ez így van.

Mikor számít az ember függőnek? Akkor - legalább is a szakemberek szerint -, ha élete egyéb tevékenységei rovására vesz el időt ilyen szenvedélyekre, ha kevesebbet alszik, ha nem lehet kimozdítani sehová, zavaró életmódváltozásai vannak.

Innen tudom, hogy függő vagyok. Ünnepek előtt betegre vásároltam magam. A gondolat betegített meg, hogy mennyit költöttem. De ez sajnos csak az egyik szenvedélyem. Az is gyakorta előfordul velem, hogy bár nem vagyok éhes, mégis eszem. Eddig azt gondoltam, hogy a stresszt vezetem le így. De most már tudom, hogy nem. Szenvedély beteg vagyok. Evéskényszeres. Gyakorta kapom magam azon is, hogy bár nem kéne, a munkán töröm a fejem, és folyton meg akarok felelni. Ráadásul túl gyakran lógok a neten. Kevesebbet alszom, mint szeretnék, és mostanában kimozdulni sincs túl nagy kedvem. Szóval beteg vagyok.

Ugyanis a munkamánia, a túlzásba vitt sportolás, a vásárlásőrület, az internetfüggőség, de a túlzásba vitt megfelelési kényszer is betegség. Állítólag. Egyszer beszéltem erről Dr. Funk Sándor addiktológussal, aki azt mondta, az a baj a függőségekkel, hogy szabályozhatatlanok. Az örömet adó tevékenységek csakúgy, mint a hozzászokást okozó szerek - a nikotin, az alkohol, a különféle drogok, csokik -, ugyanoda kapcsolódnak az agyban, ahová a természetes úton is termelődő endorfinok. A különbség azonban az, hogy amíg a szervezet megálljt tud parancsolni a belső endorfintermelésnek, a kívülről bejuttatott örömökkel szemben kialakul egy olyan tolerancia, amely mind több és több tevékenyég, vagy anyag bejuttatását igényli az elégedettség előidézéséhez. Ugyanakkor hiánya elvonási tüneteket, boldogtalanságot, depressziót okoz.

Ha ez így van, hát biztos, hogy én beteg vagyok. Hiszen egyre többet dolgozom. Mi más lehet ennek az oka, mint a függőség? Egyre több csokoládé elfogyasztására van szükségem ugyanannyi öröm előállításához. S a fogyókúra meglehetős boldogtalanságot, sőt depressziót képes okozni. Ezért nem is tudok fogyókúrázni.

A szakemberek azt mondják, a függőség típusának kiválasztásában jelentős szerepe van annak, hogy mely életkorunkban ért minket sérülés. Hogy ezt megállapíthassuk, nem árt ismerni életkoronkénti feladatainkat.

Dolgunk a világban minden életkorban más. 10 éves korunkig tart a gondtalan gyerekkor. Ilyenkor a szoros anya-gyerek kapcsolat segítségével tanulunk meg szeretni, elfogadni az intimitást. Az anyai szeretet ágyaz meg az ambíciónak, az akaraterőnek, a küzdeni tudásnak. Szeretni, önmagát becsülni, a világot szépnek látni csak az tudja majd, aki szeretetben nő fel. Aki gyerekkorában nem kap elég szeretetet, gyakrabban nyúl felnőttként valamilyen pótszerhez. 10-20 éves korunk között jön el a felnőtté válás, az önismeret, az önbecsülés kialakulásának ideje. A 10-14 éves kor az apáké, akik a felnőtté válás első lépcsőjeként leválasztják a gyereket a szoros anyai köldökzsinórról, hogy néhány év elteltével elengedjék ők is a kezét. 15 és 20 éves korunk között alakul ki a lázadás kora. Aki ebben az időszakban nem nő fel, örökre infantilis marad, s élete jelentős részét játékkal, esetenként szerencsejátékkal tölti majd. 20-30 éves korunk a szerelem, a párkapcsolatok kialakulásának kora. Aki ebben az időszakában nem ismeri meg a szenvedélyes szerelmet, szexfüggővé válhat. 30 és 40 között legfontosabb feladatunk a karrier, az egzisztencia kialakítása. Kevés példa van arra, hogy aki ezt az évtizedet kihagyja, idősebb korában karriert csinál. Ha viszont ezt elmulasztja, könnyen válik alkoholistává. 40-50 éves kor között jön el az anyagi jólét megteremtésének időszaka, de a túlzásba vitt karrierépítés is könnyen sport- és egészségfüggőségbe sodorhat. 50-60 éves kor között kezdődik a bölcsesség kora, persze nem mindenkinél. 60 fölött pedig a világ megismerésének igénye erősödik fel. Ez az utazások kora. Szerencsés társadalmakban az idős emberek életük jelentős részét utazásokkal tölthetik. Ha dolgunkat bármely életszakaszban nem végezzük el, mondják a szakemberek, függő személyiséggé válhatunk és az igazi örömök helyett drogok, gyógyszerek, káros szenvedélyek hálójába sodródhatunk.

Mint én is, aki a bölcsesség s a világ utazások általi felfedezése helyett még mindig a billentyűket verem, az unokámnak félretett csokit lopkodom és az anyagi jólét elmulasztott megteremtése helyett a boltokban kóborolok, hogy kicseréljem mindazt, amit karácsony előtti boltkórosságom miatt beszereztem. Így aztán szükségtelen karácsonyi ajándékok romjai közt, fölöslegesen felszedett kilók súlya alatt roskadozván várom, hogy elmúljon a tél. Ez a végeláthatatlanul hosszú, hideg, sötét és barátságtalan január.