A kályha melegénél - apaszemmel

2016. 02. 24.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerző: Küttel Dávid
Január közepén bontottuk le a karácsonyfát és a meggyőző érvem az volt a kisebbek felé, hogy amikor kiszáradt a törzse, akkor az aprított fán tudunk majd bográcsban főzni finomakat. Lehet, hogy baj, de én az 5 éves lányommal és a 8 éves fiammal szoktam fát vágni. Ezért ők a felügyeletem mellett használják a fejszét. Nekem is engedte apám, csak be kellett tartani a szabályokat.

A gyámügy és az olvasók megnyugtatására azért elmondanám, hogy tizenkét év alatt láncfűrészt nem használhatnak!

Az egész ott kezdődött, amikor ténylegesen a vidéket választottuk, akkoriban írtam „…hogy megvettem életem első talicskáját, sövénynyíróját, stb… ” Hát az igazán nagy változást az első otthon töltött téli szünet hozta meg.

Megleptük magunkat egy kályhával. Először azt hittem, hogy egy öntöttvas használati tárgyról van szó, de nem. Azt eredményezte, hogy hétvégeken és a szünnapokon reggel kimegyek a szabadba és fát vágok. Elképesztően jó testmozgás és nagyon kikapcsol. Ehhez rendre partnerre találok Dávidban és Rékában, mivel ők is szeretik aktívan kezdeni a napot. Nem úgy, mint kamasz testvéreik, mire ők lecammognak a nappaliba, már rég befűtöttük a kicsikkel a házat.

Az új kályhával pár hasáb fával a ház első kétharmadában nem kapcsolnak be a radiátorok. Ez a tény azért is megnyugtató, mert rengeteg forrásból lehet azt olvasni, hogy 25 év múlva kimerülnek a gázkészletek. De ha 50 évre elegendő a földgáz, a gyermekeim életében már szinte biztosan megszűnik ez a fajta energiaforrás. Ami azért megdöbbentő, mert ez Réka esetében annyit jelent, hogy ha korán szül gyermeket, akkor esetleg már nagymama lesz. Persze ilyen erővel mindenen aggódhatnék, mert nő a munkanélküliség, az emberek pénze fogy és egyre nagyobb a szakadék a társadalmi rétegek között. És tudom, hogy azokon a rétegeken, akiknek nem jut fűtésre és alapvető élelemre, rettenetesen nehéz lehet segíteni központi intézkedésekkel….

Szóval mázlista vagyok! Mert egy kályha előtt társasozni és beszélgetni bizony mindenkinek megnyugtató. Olyannyira, hogy egyre kevésbé szeretek kilépni a saját világunkból, a gyermekeimet pedig néha féltem elengedni. Otthon biztonság van, figyelem és a biztonságos favágáshoz szükséges fegyelem. Ezekből pedig „odakint” egyre kevesebb jut.