#KORONAVÍRUS

Egyes antiszeptikumok és szájvizek képesek a koronavírus hatástalanítására

Minden uniós tagország egy időben fér majd hozzá az oltóanyaghoz

Az e-recept nemzetközi használatát szorgalmazzák

Nagykorú lesz a gyerek

2016. 04. 03.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerző: Küttel Dávid
Egy kedves barátomnak egy napon nem ment haza a húszéves fia. A korából adódóan gondolhatnánk, hogy valakinél ott maradt, de a fiú nem volt egy „bulizós” típus. A rendőrség nem adhatott róla felvilágosítást, mondván már nagykorú és lehet, hogy nem akar velük élni, kvázi elképzelhető, hogy előlük menekült el.

Arra hivatkoztak, amíg bűncselekményre utaló jelet nem látnak, addig nem adják ki a körözést és mivel a gyerek már „felnőtt” arra megy amerre akar. A történet sajnos tragédiával végződött, bár ez akkor is így történt volna, ha azonnal elkezdik keresni a fiút.

Felfoghatatlan a történet, nem is értem, hogyan lehet feldolgozni. Mostanság azonban többször is eszembe jutott, hiszen nálunk is nagykorú már az első gyermek, Bori elmúlt tizennyolc. Jogilag nincs közünk ahhoz, merre jár, kivel van és mikorra tér haza. Tehát, ha bármi történik vele, akkor nem biztos, hogy segíthetünk? Nem jó érzés. Nem csak a fent leírt tragédia okán jutott eszembe ez a kérdés, hanem azért is, mert hamarosan megváltozik a viszonyunk minden tekintetben. Még gimnazista, de pár év és elköltözik, utána pedig sorban a többiek is. Erre jutottam, sajnos nincs sok időnk, ennyit tölthetünk a gyermekeinkkel, amit nem az önzőségem miatt sajnálok, hanem azért, mert nagyon jó velük lenni. Sajnos tényleg gyorsan múlnak az évek. Igen, ez közhelyes, de amikor az ember a saját bőrén tapasztalja a „közhelyeket” akkor azok sokkal keményebbnek tűnnek.

Néha elgondolkodom, a gyerekeinknek meddig van szüksége a szüleire? Ha megnézem magamat azt látom, felnőttkoromban is nagyon sokat köszönhetek az enyémeknek és nem feltétlenül csak az anyagi segítségre gondolok. De azt is ki kell mondani, nagyon furcsa érzés tölt el, amikor arra gondolok, hogy elköltöznek a gyerekek, most még képtelenség elképzelni, hogy egyszer csak ketten maradunk itthon.

Szóval egy érdekes új fejezet kezdődik az életünkben, és két év múlva folytatják a fiúk is a nagykorosodást.

És hogy mit gondol minderről Anya? Itt elolvashatják!
Stadion a kertünkben

Stadion a kertünkben

Ennyire még nem utáltam szeptembert. Még akkor sem, amikor a gimi utolsó éve kezdődött. Pedig azon a nyáron rengeteget töltöttem külföldön és már „nagyfiúként” úgy éreztem, enyém a világ.
A kályha melegénél - apaszemmel

A kályha melegénél - apaszemmel

Január közepén bontottuk le a karácsonyfát és a meggyőző érvem az volt a kisebbek felé, hogy amikor kiszáradt a törzse, akkor az aprított fán tudunk majd bográcsban főzni finomakat. Lehet, hogy baj, de én az 5 éves lányommal és a 8 éves fiammal szoktam fát vágni. Ezért ők a felügyeletem mellett használják a fejszét. Nekem is engedte apám, csak be kellett tartani a szabályokat.
Összefügghet a sarkvidéki olvadás és a légszennyezés

Összefügghet a sarkvidéki olvadás és a légszennyezés

A Tibeti-fennsík „harmadik sarkvidék” néven emlegetett, igen nehezen megközelíthető helye bolygónknak, ám az egyik legtisztább környezet is.
Mintha víz alatt élnél: a tüdőfibrózis

Mintha víz alatt élnél: a tüdőfibrózis

Folyamatosan lélegzünk. Amikor sétálunk, amikor beszélünk, még akkor is, amikor érzelmeket fejezünk ki – nem meglepő, hogy a légzést természetesnek vesszük. Képzeljük el, milyen lenne, ha víz alatt élnénk, és máris megértjük minden egyes lélegzetvétel fontosságát.