Tárgyaink utóélete

2016. 04. 28.
Címkék: Apaszemmel  Lélek  Művészet  Napló 
Szerző: Küttel Dávid
A mi környezetünkben van tárgyvándorlás. Testvéreimmel és barátainkkal rendszeresen cserélgetjük a tárgyainkat. Így minden gyermek örökölhet ruhákat, játékokat, és mindenki jelzi a rokoni körében, ha valami feleslegessé vált, és ha van igény, akkor mehet tovább. Mindezt tudományos síkra emelve arra jutottam, hogy ez a családon belüli, országos, kontinentális és globális tárgyvándorlás.

A használt tárgyak rajongójaként pedig el kell mondjam, hogy nem tudok elmenni használtcikk-piac mellett úgy, hogy nem megyek be és nem nézek szét a használt, „lomis” cuccok között. A hangszerboltoknak és a használt zeneszerszámoknak pedig sohasem tudok ellenállni. Tizenkét évvel ezelőtt egy visszautasíthatatlan ajánlat jött szembe velem az Ecseri piacon. Egy harmonium, amit egy cigányasszony árult. Kipróbáltam, gyönyörűen szólt a hangszer, ami egy 80-100 éves bécsi ládaorgona volt 4 regiszterrel, egy manuállal. Rajtam pedig látszott, hogy amatőr ecseris és egy meggyőzhető harmoniumvásárló vagyok. Alkudozni kezdtünk, de a végén közölte: Aranyom, ezen még Lagzi Lajcsi is játszott és látom maga is komoly zenész…!

Na, itt elvesztem, és a hangszert megvettem. Sógoromat hívtam segítségül, aki annak ellenére, hogy akkor még agglegény életét élte, nem sértődött meg a szombat hajnali híváson és fél órán belül sárga furgonjával repítettük is haza a „régi-új” hangszert. Akkor egy kétszobás lakásban laktunk négy gyerekkel, plusz egy zongora, egy wurlitzer és immár egy harmonium is. Feleségem nem fogadta kitörő örömmel a szerzeményt, de az akkor 3 hónapos Bence imádta, ahogy muzsikálok rajta és minden szoptatás után álomba szenderült a hangjától.

Rá egy hónapra csődbe ment egy hangszerész ismerősöm és felszámolta a boltját. Ott is akadt egy harmonium, aminek nem volt „lakhelye”, ő pedig rögtön rám gondolt. Ez egy amerikai 2 regiszteres, egy manuálos templomi harmonium volt az 1880-as évekből. Persze gőzöm sincs arról, hogyan került egy hajós utcai hangszerbolt raktárába, de akkor önhibámon kívül szintén a sógorom furgonjának a csomagtartójában landolt. Nyikorgott, kicsit rezonált is, de még mindig tömjén illata volt! Nem tudtam ott hagyni. Feleségem ezt már nem engedte be a lakásba, de így tizenkét év távlatában megértem.

A régi tárgyaknak története és illata van, a hangszereknek pedig hangja is. A régi hangszerek mindezeken túl hordoznak valamit, amit nagyon jó megszólaltatni és megőrizni.

És hogy mit gondol a lomtalanításról Anya, azt megtudhatják itt!