Én kis kertet kerteltem...

2016. 05. 24.
Szerző: Küttel Dávid
Egy év megfeszített munkájába telt, amíg megvettem életem első komposztaprítóját. Akik régóta olvasnak minket, azok megszokhatták, hogy kéthavonta megjelenik az írásomban valamilyen szerszámgép. Nincs mit szépíteni, sráckorom óta megvan ez a szenvedély.

Így órákig elvagyok egy barkácsáruházban, és eddig csak irigykedve néztem azokat, akik vettek egy láncfűrészt vagy egy talicskát. Önkéntes vidéki száműzetésünknek köszönhetően megváltozott az életem, és az elmúlt egy évben legálisan vehettem láncfűrészt, talicskát, sövénynyírót és megannyi fontos szerszámot, de a szecskázó beszerzését mindig meggátolta Györgyi. A hátsó kert viszont nagyon elhanyagolt volt és ősszel ki kellett ritkítani az összes bozótot, illetve kivágtuk a dzsungelünk felesleges fáit. Ennek eredményeképp tavaszra az udvar hátsó szélén halomban állt a zöldhulladék. Ennyi ágat nem tudok elvinni sehová, a kijelölt égetési napon pedig nem mertem alágyújtani a szomszédos nádfedeles házak miatt.

Aztán befutott a tavaszi megrendelés az én otthoni „főnökömtől”: 3 magas ágyás, naná, hogy a domboldalba, a virágoknak pedig egy helyes elkerített rész. Aki élt már házasságban az tudja, hogy egy feleségnek ilyen jellegű dolgokban nem szokás ellentmondani… Így hát megnéztem a neten a magaságyás-trendeket, majd kijelöltük az ágyások helyét. Egyből kiderült, hogy ehhez én egymagam kevés leszek, mert egy másfél méteres szintkülönbséget kell vízszintesre varázsolni a magaságyások kedvéért. Felhívtam a sógoraimat, akiknek nagy kedve volt a munkához, de azért motivációként megemlítettem nekik, hogy az én kedves szomszédomtól nemrég kaptam házipálinkát és némi Irsai Olivért. Jani Bácsinak pedig kitűnő a pálinkája és a bora, melynek hallatán a felnőtt segítség lelkesebben mondott igent az egész napos kerti barkácsolásra.

Egy nyugodt pénteken én vigyáztam a gyermekekre, a kisebbekkel ellátogattunk kedvenc barkácsáruházunkba és a listánk alapján megvettük az ágyásszegélyhez és a magaságyáshoz az alapanyagokat. Aztán megláttam életem gallyaprítóját, akciósan, s mivel nejem éppen szülésnél volt, ezt sajnos nem tudtam vele egyeztetni, így hát megvettem. Lesz, ami lesz… Másnap nekiláttunk a tereprendezésnek, megépítettük a magaságyásokat és a következő hétvégén a srácokkal kialakítottuk a virágágyásokat is.

Ráérős időmben folyamatosan aprítom a gallyakat a kert végében, amit nejem elkezdett szétszórni a virágok közé, ezért még dicséretben is részesültem az eddig tiltott beruházás miatt.

Arról, hogyan élte meg Anya a nagy kertészkedést, itt mesél!