Csomagolj okosan!

2016. 06. 03.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szerző: Marosi Viktor
Gondolta volna, hogy évente közel fél tonna hulladék kerül ki a kezei közül, ami aztán hulladékégetőkben, jobb esetben pedig szelektív hulladékgyűjtőkben végzi? És azt, hogy némi energiaráfordítással ez a szám akár a nullát is megközelítheti? Erről beszélgettünk Graczka Sylviával, a Humusz Szövetség elnökével.

A Humusz Szövetség 1995-ben jött létre, hogy hulladékszegény, környezettudatos megoldásokat találjon mindennapi életünk fogyasztói útvesztőiben. Az elmúlt huszonegy évben megannyi átalakuláson ment keresztül, mára pedig tizenhárom tagszervezetével együtt küzd a szemléletváltásért a hulladékkezelés terén.

Magyarországon minden egyes ember évente közel 500 kg hulladékot termel. Mennyi időre van szükség ahhoz, hogy ez a szám drasztikusan csökkenjen?

Szerencsére ez az érték már 400 kg alá csökkent. Az egyéni hozzáállás is segít, másrészt ha a politikai akarat megvan hozzá, akkor néhány éven belül szemmel látható pozitív változást tapasztalhatunk. Jártam olyan településen, ahol hulladékégetőt akartak építeni, de ez a lakosságból olyan tiltakozást váltott ki, hogy az események 180 fokos fordulatot vettek. A megelőzésre fektették a hangsúlyt, és végül nemcsak hulladékégetőt nem akartak látni, de hulladékot sem. A város hulladékgazdálkodását és az egyéni hulladékkezelést is teljesen más szemszögből kezdték nézni, így egy önálló hulladékgazdálkodási rendszert alakítottak ki. Eljutottak oda, hogy a településen keletkezett hulladék 80-90%-a nem került lerakóba. Legutóbb egyébként Ljubjana vált „nulla hulladékos” várossá. Eldöntötték, hogy nem akarnak hulladékégetőt építeni és arra kezdtek törekedni, hogy a lehető legkevesebb szemét kerüljön a lerakókba. Ebből inspirálódva hirdettük meg tavaly az önkormányzatoknak a Nulla Hulladék Kartát. Nem elég a kukásautóra mutogatni, hogy majd ő megoldja, hanem otthon egyénileg kell elgondolkodni, hogyan lehet a helyzeten javítani. Ehhez viszont minden tájékoztatást meg kell adni az embereknek. Tavaly az egyik konferenciánkon a Velencei-tavi Hulladékgazdálkodási Kft. vezetője elmondta, hogy a kommunikációval rengeteg pénzt tudtak spórolni. A lakosságnak lehetőséget adtak elmenni a válogatóüzemekbe, aztán elvitték őket a hulladéklerakóba, ott pedig látták, hogy a kidobott szemetüknek mi lesz a sorsa.

A háztartási hulladékkal mit lehet kezdeni?

A fő cél az, hogy ne is legyen. Egy kis odafigyeléssel rengeteg hulladékot lehet megspórolni. Természetesen nem arról van szó, hogy vissza kell másznunk a fára. Amikor vásárolni megyünk, döntési szempont lehet, hogy milyen módon csomagolt termékeket választunk. Ez ugyanolyan fontos, mint hogy mi van a csomagolásban. Én például, ha péksüteményt veszek, papírzacskóba teszem, és nem nejlonba.

Ma sokan Don Quijote-ként néznek a környezettudatosságot hirdető szervezetekre. Mi jelenti a legnagyobb veszélyt rátok nézve?

Gyakorlatilag ma az egész civil szektor ellenségképpé vált. A sajtóban megjelenő fals információk és a folyamatos átvilágítások nem segítenek.

Mi a leghatékonyabb akció, vagy interakció a környezettudatosság javításához?

Nem emelnék ki csupán egyetlen akciót, de azt látjuk, hogy a kreativitás vagy az önmegvalósítás felől megközelítve sokkal hatékonyabban lehet a környezettudatosságot kommunikálni, s a hulladékká váló anyagra érdemes másként nézni.

Az, hogy 2003 óta a European Environmental Bureau nemzetközi tagszervezete vagytok, milyen előnyökkel jár?

Rengeteg jó gyakorlat jut el hozzánk, de a hazai túlbürokratizált jogszabályi környezet sokszor csak akadályozza a fejlődést. Klasszikus példa, hogy tőlünk nyugatabbra rengeteg ún. „kimérős bolt” van, ahol csomagolásmentesen tudsz vásárolni. Itthon a közegészségügyre való hivatkozással az összes hasonló próbálkozást elkaszálták eddig, s csak nemrég tudott elindulni az első ilyen vállalkozás. Persze a termékköre egyelőre korlátozott. A másik példa, hogy a kifőzdékben az elvitelre kért ételek után hatalmas mennyiségű csomagolási hulladék keletkezik. A megoldás csupán annyi lenne, hogy dobozt viszünk magunkkal, de sok helyen nem hajlandóak az ételt a hozott dobozba kiadni, fertőzésveszélyre hivatkozva. Ezt rendszerszinten kell megoldani, ott pedig csak apró lépésekben lehet előrehaladni. A mostani döntéshozók például a hulladékégetők építésében látják a jövőt, mert Nyugat-Európában is ez a tendencia. Azt persze nem nézik, hogy egész Nyugat-Európában kihasználatlanok az égetők. Az egészségügyi kockázatait pedig még nem is említettük.

Mi a megoldás ezekre a problémákra?

A tájékozottság. Az oktatási rendszer legfőbb problémája az, hogy a legfontosabb dolgokat elhallgatják a gyerekek elől, ez pedig nem fogja segíteni a túlélésüket.