A segítség négy lábon érkezik

2016. 08. 23.
Címkék: Állatok  Kutya  Mozgás  Kedvenceink 
Tény, hogy a segítő – és terápiás kutyák nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak sérült embertársainknak a mindennapokban, de sok esetben még mindig nem eléggé elfogadottak. Arról, hogy mennyi nehézséggel jár egy segítőkutya kiképzése és hogyan kerülnek azokhoz, akiknek tényleg szükségük van rájuk, Czigány Katalinnal, a Kutyával az Emberért Alapítvány elnökével beszélgettünk.

Mit tűzött ki célként a Kutyával az Emberért Alapítvány?

Húsz éve jött létre az alapítvány azzal a céllal, hogy az országban először segítőkutyákat képezzünk ki – egészen addig Magyarországon egyáltalán nem foglalkoztak ezzel a területtel. Elsősorban mozgássérülteket és hallássérülteket segítő kutyákkal, rohamjelző és terápiás ebekkel foglalkozunk.

Hogyan kerülnek hozzátok a kutyák, mi alapján történik a kiválasztás?

A kutyákat többféle módon gyűjtjük magunk mellé. Sokszor elmegyünk egy-egy alomhoz, és kiválasztjuk az alkalmasnak tűnő kölyköket. De az is előfordul, hogy mi pároztatunk már képzett segítőkutyákat, akiknek nagy valószínűséggel jó adottságokkal rendelkező utódaik születnek majd. Nagyon fontos, hogy nyugodt, mégis lelkes kutyákat válasszunk, akik szeretnek dolgozni. A legfontosabb kritérium az, hogy simulékony legyen az állat, jól reagáljon minden helyzetben, alázatos személyisége legyen. A kiválasztás nagyon korán kezdődik, születésüktől kezdve hetente végzünk vizsgálatokat, nyomon követjük a fejlődésüket. Nyolchetes korukban már kiderül egy teszt alapján, hogy megfelelőek lesznek-e, eléggé ragaszkodnak-e az emberhez. A harmadik esetben pedig a sajnálatos módon leadott felnőtt kutyákat képezzük ki, amennyiben megfelelőnek találjuk őket a feladatra. Kölyökkorban szinte 100 százalékos bizonyossággal meg tudjuk ítélni, alkalmas-e egy állat segítőkutyának, legfeljebb későbbi egészségügyi probléma miatt kell lemondanunk a kiképzéséről, de szerencsére ez sem túl gyakori.

Vagyis a viselkedést veszitek alapul, nem pedig a fajtát vagy a méretet. De bizonyos esetekben ez is fontos lehet. Melyik feladatra milyen kutyát kerestek?

A hallássérülteket segítő kutyáknál előnyösebb, ha kisebb méretűek, mert így a gazda mindig magával viheti, és sokkal könnyebben bejut vele bárhova. Ma még sajnos mindig sok gond származik abból, hogy egy nagyobb ebet nem szívesen engednek be például egy bevásárlóközpontba. A bottal közlekedő személyeknél is inkább egy kicsi vagy közepes termetű kutyát ajánlunk, hogy véletlenül se történjen baleset egy botlásból, amit a kutya okoz. Ugyanakkor egy kerekesszékes embert egy nagyobb állat tud hatékonyan segíteni, például amikor az illető elfárad a kerekesszék hajtása közben, a kutya rá tud segíteni a haladásra, akár úgy, hogy maga után húzza a gazdáját. Nagyon fontos, hogy a segítőkutyáknak mindig a gazdájuk mellett kell lenniük, hiszen csak így tudják elvégezni a feladatukat. Tehát számunkra lényeges szempont, hogy úgy válasszunk kutyát, hogy a segítségre szoruló személy együtt tudjon élni vele a mindennapokban.

Ki kaphat segítőkutyát?

Részünkről elvárás, hogy az eb alapvető szükségleteit ki tudja elégíteni vagy a gazdája, vagy a családtagjai. Sokszor nehéz megítélni, ki az, aki kaphat kutyát, de úgy gondolom, szinte minden sérült személynek tudunk segíteni. Ugyan van várólistánk - mert a mennyiség helyett a minőségre fektetjük a hangsúlyt, így egy évben legfeljebb öt kutyát tudunk átadni a gazdájának -, de nem lehetetlen kivárni a képzési idő végét.

Mennyi időt vesz igénybe egy segítőkutya kiképzése?

A képzési folyamat három részből áll és nagyjából másfél-két évig tart. Először a nevelőszülőhöz kerül az állat, aki egy kiképző segítségével megtanítja az alapengedelmességi feladatokra, és szocializálja, nagyjából egyéves koráig. Ekkor általában már tudjuk, ki lesz az eb gazdája, és elkezdjük betanítani a speciális feladatokat, amiket majd az egyéni igények alapján el kell végeznie. Másfél és kétéves kora között szoktatjuk össze a gazdával. Minél jobban tudnak együttműködni, annál hamarabb le tudnak vizsgázni együtt, de a kutyák többsége kétéves kora körül kerül a végső gazdájához.

Miből áll ez a közös vizsga?

Ez egy nagyon komplex vizsga, különböző életszerű szituációkban kell sikeresen levizsgázniuk. Például a kutyának akkor is nyugodtnak kell maradnia, ha a gazdája kinn hagyta a mosdó előtt egy áruházban, és sokan odamennek hozzá, hogy megsimogassák. Jól kell reagálnia, ha meghúzzák a szőrét, nem fogadhat el más kezéből ételt – ezek olyan alapfeladatok, amiket mindenképp tesztelünk a vizsgán. Nem engedhetjük el őket úgy, hogy bármelyikük veszélyben van amiatt, mert nem tudnak együttműködni.

Sokan hangoztatják, hogy mennyire sajnálják a munkára fogott segítőkutyákat. Az állatok mekkora tehernek érzik ezeket a feladatokat?

A segítőkutyák egyáltalán nem szenvednek, imádják a munkájukat. Nekünk az a legfontosabb, hogy a kutya ne rosszkedvűen, kötelességből segítsen, hanem szeretetből. Nagyon intelligens lény, nem tesz különbséget egészséges és sérült ember között. Neki mindegy, hogy azzal teszi boldoggá a gazdát, hogy a nyakába ugrik, visszahozza a labdát, vagy azzal, hogy felveszi neki a kulcsot a földről. Az állatnak az a legrosszabb, ha nem csinálhat semmit, szerintünk pedig csodálatos dolog, hogy a kutya olyasmiben is tud segíteni a sérült gazdájának, amit magától sajnos nem tudna elvégezni. Az alapítványunknak éppen az a célja, hogy az általunk kiképzett kutyák teljes boldogságban és szeretetben dolgozva éljék le az életüket.

És hogy a kutyák valóban imádják a munkájukat, kiderül kisfilmünkből is, amely az Esélyek utcájában készült: