Szúrós kedvencek

2016. 10. 05.
Címkék: Állatok  Kedvenceink 
▾ hirdetés
Üdvhadsereg 1% hirdetés
Az elmúlt években egyre népszerűbbé válik a törpesünök tartása. Nem klasszikus házi kedvencekről van szó, sok tévhit kering róluk, ezért mindenképp érdemes felkészülni, mielőtt magunkhoz veszünk egy ilyen különleges állatot. Arról, hogy mire van szükségük, kiknek ajánlható, és okozhatnak-e sérüléseket, Zárdáné Bak Melindát, a Magyar Törpesün Tenyésztők és Tartók Egyesületének elnökét kérdeztük.

Mennyire problémás ezeknek az állatoknak a beszerzése? Sokan foglalkoznak a tenyésztésükkel?

Amikor jómagam nyolc-tíz évvel ezelőtt tenyészteni kezdtem ezeket a kisállatokat, sokkal inkább ritkaságnak számítottak, és körülményesebb volt a beszerzésük is. Manapság már jóval több tenyészet foglalkozik velük. Mindenképp érdemes olyan tenyésztőtől vásárolni, aki az állattal együtt odaadja a származási lapját is, mellyel igazolja, hogy a sün ismert vérvonalból származik és nem beltenyésztett. A beltenyészetből származó állatok örökletes betegségeket hordozhatnak, és az élettartamuk is jóval rövidebb. Az Egyesület elnökeként aktívan részt veszek annak a terjesztésében, hogy az emberek ne állatkereskedésben vásároljanak, és ne szaporított, beteg állatokat vigyenek haza csak azért, mert esetleg így olcsóbb – hiszen az állatorvosi költségekkel együtt a végén úgyis drágább lesz. Egyébként az egyesületünk által regisztrált összes tenyésztő chipezve és központi törzskönyvezéssel adja át a kölyköket.

Mi a különbség a vadon élő sünök és a törpesünök között? Lehetőleg ne a parkból vigyük haza a kölyöksünt, ugye?

A legfontosabb különbség, hogy a Magyarországon honos, vadon élő sünök védettek, eszmei értékük van, és fogságban tartásuk tilos. Ezzel szemben a fehér hasú törpesünt kifejezetten hobbi célra tenyésztették. Külsejét tekintve abban különbözik, hogy a természetben kevesebb színben található meg, és kisebb, mint az európai sün.

Milyen speciális igényei vannak ezeknek az állatoknak, amivel mindenképp számolnia kell a jövendőbeli gazdának?

Nincsenek kifejezetten speciális igényei, csupán néhány alapszabály van, amit be kell tartani velük kapcsolatban:

Laktózérzékenyek, ezért semmilyen tejterméket nem szabad nekik adni. Éjszakai állatokról van szó, nem lehet őket átszoktatni a nappali életmódra. Az, hogy mennyire zajosak, mindig az adott egyedtől függ, így aki egy helyiségben akar aludni az állattal, számolnia kell azzal, hogy esetleg zavarni fogja alvás közben.

Mint minden sünbe, így a fehér hasúakba is kódolva van a téli álom, de mivel nekik erre a lakásban tartva már nincsen szükségük, ez rájuk nézve veszélyes. Nem szabad hagyni, hogy a sünink hibernálódjon, mert egy bizonyos szint után nem lehet felébreszteni és meghal. Érzékenyek a nagyobb hőingadozásra, és még akkor is előfordulhat hibernálódási kísérlet, ha a lakásban meleg van. A gazdának figyelnie kell az állatára, ellenőrizni reggel és este, és ha hidegnek érzi a lábait, vagy a hasát, minél előbb fel kell melegíteni, ugyanis az már a hibernáció első jele.

Az élelmezésük sem bonyolult, a macskáknak vagy a kistestű kutyáknak való táp megfelelő nekik, viszont soha ne adjunk kölyökállatoknak szánt tápot, mert a sünnél ez elhízást eredményez és elpusztul. Anyagi szempontból egyébként nem költségesebb a tartásuk, mint egy tengerimalacé.

Jól kijönnek más háziállatokkal?

Magányosan élnek, de mivel nem területfoglalók, így többen is megférnek ugyanazon a területen, harcok nélkül. A sün nem keresi a konfliktust, nem támad más állatokra, és általában jól kijön a kutyákkal és egyéb háziállatokkal is. Ha pedig más állat támad rá, egyszerűen összegömbölyödik.

Mennyire lehet kézhez szoktatni őket, illetve mennyire sérülésveszélyes a velük való foglalkozás?

Nagyon emberközpontúak, ragaszkodnak a gazdájukhoz, akár a kutyák. Ha nem törődnek velük, viszonylag hamar begubóznak és barátságtalanabbá válnak. A tüske szúr, ez elkerülhetetlen, ha azonban jól bánunk a kedvencünkkel és lelkiismeretes tenyésztőtől származik, tehát jó az idegrendszere, és kézhez van szoktatva, le fogja lapítani a tüskéit és ugyanúgy simogatható, mint egy kutya.

Szükséges-e a beoltásuk, féregtelenítésük, mint más háziállatok esetében? Van valamilyen betegség, ami az emberre nézve veszélyes lehet?

Oltani nem kell őket, féregteleníteni viszont igen. Ez negyedévente javallott, de nyáron, amikor több a szúnyog, akár havonta is érdemes elvégezni a kezelést. A szívférgességet a szúnyog terjeszti, és a sünök ugyanannyira veszélyeztetettek, mint a kutyák. Erre a legegyszerűbb valamilyen csepegtető oldatot használni, de nem mindegy melyiket, mivel bizonyos hatóanyagokra a sün allergiás és elpusztulhat. Erről a tenyésztők mindig adnak tájékoztatást a leendő gazdáknak. Egyébként a természetben a sün egy igazi kullancsmágnes, és mindig bolhás. A kedvencként tartott állatokat viszont egyik élősködő sem támadja meg, amennyiben védekezünk ellenük.

Mennyire ajánlható gyerekes családoknak a tartásuk?

Ugyanannyira ajánlom gyerek mellé, mint bármilyen más kisállatot. Gyakran a gyerekek ügyesebben bánnak velük, mint a felnőttek, és őket általában kevésbé is zavarja, hogy szúrnak. A sün nem harap, ha megijed, egyszerűen összegömbölyödik. Arra azonban mindig ügyelni kell, hogy a gyerek mosson kezet, mielőtt a sünhöz nyúl: mivel mindenevő állatról van szó, elég széles a skála, amit megeszik, és ha finom illatot érez, bizony megpróbálhatja megkóstolni a szag forrását. A sün egy nagyon értelmes állat, sok esetben hallgatnak a nevükre, labdáznak, játszanak, így jó barátai lehetnek a gyerekeknek.