100 ok az ünneplésre

2016. 12. 22.
Szerző: Szonda Györgyi
Századik írásom a magazin hasábjain, és pont a decemberi számban, ez elgondolkodtatott, hogy mit is jelent ünnepelni valamit, valakit, és mitől lesz méltó az ünnep, kinek mit jelent, mit hoz magával, mit hagy maga után…

Nekem az ünnep mindig a család, az együttlét, az öröm, vagy ha úgy hozza a sors, a közös szomorkodás. A tervezgetés, az izgalmas készülődés és természetesen finomabbnál finomabb falatok „sülve-főve”. Nálunk október végén indul az őszi-téli  ünnepi  „szezon” Gergő születésnapjával, amit idén ropogós csülökkel és nutellás habtortával ünnepeltünk. Ezután következett a közös tökfaragás, amikor sütőtökös menüvel traktáltam a gyerekeket, majd a családi emlékezés elhunytainkra gyertyagyújtással, koszorúfonással és a dédik ránk hagyományozott réges-régi süteményreceptjeivel. Tíz nappal később már libasült készült a sütőben, narancsos pároltkáposztával, miközben Márton-napi lámpásokat gyártottak a kicsik és nagyok, Bori német dalokat tanított Rékának és Dávidnak, és míg Bence az iskolával vonult Budapest belvárosában, mi itt a faluban tettünk egy sétát a világító befőttesüveg-csodákkal.

A következő szép ünnepi este advent első vasárnapját megelőző szombat, amikor (végre) felkerülnek a karácsonyi dekorációk, a fényfüzérek, az adventi naptár, elkészül az adventi koszorú és ajtódísz a saját kertünk örökzöldjeivel, mindenhol gyertyafény és csillogás… Ezen estétől végre legálisan szólhatnak a karácsonyi dalok a lejátszóból, minden este loboghat a tűz a kandallóban, mindenki megírhatja a levelét az angyaloknak, és karácsonyig süteményillat lengi be a konyhát.

Réka lányom és Dávid fiam születésnapját közösen, óriási bulival szoktuk ünnepelni nagy családi körben december elején, ilyenkor tizenöt unokatesó és tizenhárom felnőtt gyűlik össze a konyhánkban, ahol idén gluténmentes és cukormentes menüvel várom a családot, halat-vadat, mindenmentes rágcsát és minimális szénhidráttartalmú tortát készítek, kinek fogyókúrás, kinek egészségügyi okokból.

Mikulás érkezik még, és pakol meg hat csizmát, bár a három kamasz fiú 44-es bakancsában elvész majd a mandarin, mogyoró, forrócsoki-csomag. Ezen a reggelen jár a habos kakaó és a kuglóf, akkor is, ha kedd van és nagyon korán reggel!

Innentől már minden a karácsonyi készülődésről szól, mézes szív, vaníliás csillag, mákos-áfonyás korong és isler sül szép sorban. Én meg lelkesen tervezem a karácsonyi menüt, melyet idén megosztok a kedves olvasókkal, hátha más is szívesen elkészítené: az előétel pisztráng lesz kerti fűszereinkből készült vajjal és tengeri sóval sütve, illetve rozé körte lágy sajttal, annak, aki nem halevő. A főétel szűzpecsenye Misi boltjából camambertkéregben, leveles bundában sütve, selymes erdei gombamártással, bébirépával és tejszínes burgonyapürével. Desszertként gesztenyemousse tortát adok majd házi konyakosmeggyel és csokoládéöntettel. Hmm, már várom…

Idén először vesszük ki a részünket kis falunk karácsonyi műsorából, csillogó gyerekszemek és csilingelő gyerekhangok csalnak könnyet a szemembe a próbákon, olyan átéléssel és lelkesedéssel készülnek, és olyan őszintén szólnak a dalaik, hogy az ő soraikkal kívánok nagyon boldog ünnepet minden családnak: „…áldja meg hát háza népét, hozza el az égi békét, szóljon víg énekünk!”

És hogy miért kell hálát adnunk a sorsnak Apa szerint, arról itt olvashat!