A kormány mögött

2017. 04. 13.
Címkék: Anyaszemmel 
Szerző: Szonda Györgyi
Mióta vidékre költöztünk, többet használom az autómat, sok időt töltök a volán mögött, és az idei télnek köszönhetően extrém körülmények között is tesztelhettem magamat és az autómat. Egy meredek utcában lakni jó gyakorlás a lejtőn elindulásra, vagy a jégen csúszkálás elsajátítására.
Húsz éve van meg a jogosítványom, de sokáig nem vezettem napi szinten, saját kocsim sem volt. Ha nagy ritkán vezetnem kellett, görcsösen szorítottam a kormányt és minden percben leizzadtam valamiért. Aztán egyszer csak rákényszerültem, hogy én fuvarozzam a családot, mert Apa átmenetileg nem tudta használni a karját hetekig, így szépen lassan, napról-napra bátrabban váltottam a sávokat, mentem ki az elsőbbségadás kötelező tábláknál a kisutcából, sőt a belvárosi bérház udvarára is beparkoltam az „éppen befér” helyre számtalanszor. És akkor megéreztem! Sőt! Megszerettem a vezetést, alig akartam visszaadni az autót drága férjemnek, mikor végre meggyógyult.

Azután a harmadik gyerkőc születése után kaptam egy saját kisautót, ami igazi anya-kocsi lett, morzsával telt gyerekülésekkel, ázott kiflicsücsökkel az üléskárpiton, túró rudi papírral, játékalkatrészekkel és használt papírzsepikkel a padlón, az ülésem háttámláján matricákkal és cipőnyomokkal, az ajtórekeszben gyümölcslé dobozokkal, utazós játékokkal és lego újsággal.



Azóta nagyobb autóm van, átalakult a rendetlenség összetétele is az éppen benne utazó gyermekeim életkorához igazodva, és maga az autó is hozzájuk idomul, hiszen mégse Apa autóján tanuljanak a kamaszok vezetni… Igen! Vállalom, hogy a 18, a 16, a 15, sőt a lassan 14 éves is kipróbálta már a kocsimat, a szántóföld mellett és az erdei földúton, természetesen szülői felügyelettel. Azt gondolom erről, hogy nem árt nekik, ha nem teljesen kezdőként ülnek be majd az oktató mellé, arról nem is beszélve, ha megúszhatjuk ezzel a ráadás órákat… Mikor én tanultam vezetni, nem volt autónk, én tényleg az oktató mellett gyakoroltam, persze egy csomó plusz órát vettem és még így sem éreztem biztosnak a tudásom. A nagyfiaink elég jól vezetnek már, szépen indulnak, váltanak, manővereznek és persze nagyon élvezik! Ádám nyár végén egyszer a strandról hazáig vezethette a kocsimat mellettem, és ki-be állhat a kertbe, de ettől még nem TUD vezetni, csak van némi fogalma a dologról…

A KRESZ vizsga sikere és az elsősegélynyújtás ismerete szintén alapkövetelmény nálam, előbbi könnyen begyakorolható az interneten, utóbbit pedig nem csak a jogosítvánnyal rendelkezőknek kellene tanítani, hanem mindenkinek, lehetőleg iskolás kortól, és úgy, hogy készségszintű tudást biztosítson.

Mivel sok-sok pénzt fogunk elkölteni, mire mindegyikük megszerzi a jogosítványt, azt szeretném elérni, hogy ez ne csak egy papír legyen, hanem biztos tudás. Jó lenne látni, hogy biztonságban érzik magukat az autóban, magabiztosan közlekednek a városban és az autópályán, nem ijednek meg a bekötő úton sötétben átkelő szarvasoktól sem, biztos kézzel tartják a kormányt esőben, ködben, hóban is, és ha szükség van rá, hatékonyan és hozzáértő módon segítenek a bajbajutottaknak…