Kutyát kérek, kiskutyát!

2017. 05. 04.
Címkék: Anyaszemmel 
Szerző: Szonda Györgyi
Hétvégén, a szépen terített asztalnál, mikor a krumplipüré helyett reformköretet tettem az asztalra, a család aljas szavazást tartott.

Szerintük ha én kérdés nélkül ilyen kuszkusz-bulgur-lencse valamit adok a sült hús mellé, akkor nekik se kell megkérdezniük, hogy készen állok-e egy kutyus befogadására, vagy akár csak e lehetőség megemlítésére … A kisebb gyerkőcök lovardai kalandjainak taglalása után életem párja képes volt teljesen váratlanul egy ilyen kérdéssel fordulni a család felé: itt az ideje tisztán látni, ki szeretné, hogy legyen kutyánk?
Nagyon egyedül voltam a véleményemmel, hogy gondoljuk át ezt a kérdést még vagy ezerszer, és egyből ellenségként nézett rám mindenki, egyforma esdeklő arckifejezést öltött magára hatéves lányom és negyvenegy éves apukája is, a másik öt szempárról nem is beszélve!

Mibe kapaszkodhat az ember lánya ilyen túlerővel szemben? Módszeresen kezdték lerombolni szilárd meggyőződésem bástyáit, minden érzelmi szálat behoztak az én józan ész vezérelte érveim ellenében.

Anya: Persze, a kutya a tiétek, de a napi két séta és a kaki az enyém!
Ők: Dehogy, anya! Minden este többen is itthon vagyunk, mindig szívesen viszi majd valaki. Te pedig úgyis edzeni akartál, reggel futhatsz a kutyussal… Okos lesz, és nem kakil a virágágyásba! Összeszedjük, ígérjük!
Anya: Persze! Lesz negyven fok, meg mínusz húsz, akkor is menni kell!
Ők:
Nem gond, becsszó! Megígérjük, hogy olyankor fel leszel mentve!
Anya:
A mi kertünk nem alkalmas erre…
Ők: Itt elöl pont lehetne egy kennel házikóval, akkor kilát
az utcára is! Hátul meg szaladgálhat kedvére a szomszéd telken, akkor a teraszra és a hortenziák közé nem is tud jönni!
Anya:
Sosem volt kutyánk, nem tudjuk, mit hogyan kell csinálni…
Ők: Anya, gyereked is van egy csomó, mégse gondolkodtál előtte!
Anya:
Pont egy kutya hiányzik ebből a családból!
Réka:
Akkor legyen egy kistesó legalább!
Apa
: Látod, Te is a kutyára szavazol!
Ők: Nézd! Itt egy szuper weboldal a kutyanevelésről… meg még kb. száz másik.
Anya: Nem tudunk hosszabb időre elmenni, nem hagyhatjuk magára! Ők: Visszük!!!
Ők : Anya, te szeretnéd őt a legjobban, te mennél ki érte, ha vihar van, te ülnél mellette, ha beteg lenne, simogatnád az orvosnál, mikor oltást kap, és figyelhetnél a táplálkozására és a vitaminjaira. Kérlek, anya!
Anya:
Erről beszélek… akkor legalább azt fontoljátok meg, hogy kölyökkutya legyen, és a gyerekek együtt tanuljanak bele a kölykökkel a gazdi és kutyája szerepbe.
Bori:
Az osztálytársamnál nemsokára kis labradorok születnek… Megkérdezzem?