Kuruzslás vagy természetgyógyászat?

2017. 07. 03.
Nagy műveltségű királyunknak, Könyves Kálmánnak (1074–1116) tulajdonítják a mondást, miszerint „boszorkányok pedig nincsenek”, amit ő valójában a strigákra (varázserővel bíró, repülő, vérszívó, a boszorkányok veszedelmesebb fajtája) értett, mondván, hogy mivel ilyenek nincsenek, ezért róluk semmiféle említés ne essék. Szélhámosok viszont mindig is lesznek…

Viharos történelmünk során még a késő középkorban is voltak boszorkányüldözések, mi több, az utolsó boszorkányégetés 1756-ban történt, s talán még tovább is folyt volna, ha Mária Terézia 1786-ban be nem tiltja az ilyen eljárásokat. A világ némely részein, Dél-Afrikában, Indiában, Kongóban,Tanzániában, Haitin most is zajlanak hasonló vegzatúrák, aminek nemegyszer lincselés a vége. Nyelvünkben számos kifejezés található a „démoni” erővel rendelkező nőkre és férfiakra, úgymint sarlatán, bosor, striga, de még a javasasszonyokat is idevették. Utóbbiakról viszont gyakran kiderült, hogy noha boszorkányként elégették őket, sokuk rendelkezett valódi gyógyítási tudással is.

Noha abban az időszakban már önálló diszciplína volt az orvostudomány, a kóklerkedés tovább folyt, s folyik egészen a mai napig, hiszen mindig akad, aki hivatásos gyógyítói szerepben akar tetszelegni. A legutóbbi eset még elképesztőbb, hiszen a Nógrád megyében lefülelt R. Ákos nemcsak orvosi képesítés nélkül praktizált hónapokon keresztül, hanem dr. R. Rita Tímeaként, nőnek öltözve kezelt, nyilvánvaló módon mindig félhomályban. A simlisek eddig is alkalmaztak kézrátételes gyógyítást, távolba nézést, ám az áldoktor követte a kor szellemét, így például mobiltelefonnal ultrahangozott. Sajnos rendszerint találnak hiszékeny pácienst, sokan nincsenek tisztában a kuruzslás veszélyeivel, és olyan terápiának vetik alá magukat, amely később súlyos egészségromlást is okozhat.

A jogalkotó rég felismerte a kuruzslás társadalmi veszélyességét, tehát bünteti azt, aki az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul végez (Büntető Törvénykönyv, 187. §.), minősített esetben pedig, ha az elkövető azt színleli, hogy orvos, három év börtönt is kaphat. Az internet világában persze egyre nehezebb kiszűrni, hogy valódi orvosról, természetgyógyászról vagy kuruzslóról van szó. A bűnös szándékúak mostanság már rendkívül széleskörű ismeretekre tehetnek szert viszonylag könnyen és gyorsan a világhálón, s az így megszerzett információkkal, ha nem is orvosként, de számos esetben természetgyógyászként házalnak. (Miközben az orvosi karokon is megjelentek az alternatív medicinák, illetve a keleti gyógymódokkal kapcsolatos tárgyak.) Tekintélyes tudósok is úgy vélekednek, hogy a hagyományos orvoslás és a természetgyógyászat jól kiegészítheti egymást, a szokásos módszerek mellett létjogosultsága van az alternatív terápiáknak is.

Nálunk 1997 óta a természetgyógyászat törvényben, illetve kormányrendeletben, tehát államilag szabályozott és hivatalosan elismert egészségügyi tevékenység. Jó tudni azt is, hogy a különböző szakmodulok mindegyike tanuláshoz kötött, tehát például akupresszőr, reflexológus vagy kineziológus csak az lehet, aki ilyen papírral rendelkezik, illetve a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetnél (GYEMSZI) vizsgát tett. A természetgyógyászat gyakorlásához (működéséhez) engedélyekre is szükség van, amit az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) adhat ki. Megnyugtató tehát a szakterület szabályozása, ami persze a csalókat hidegen hagyja, mert mindig találnak hiszékeny embereket.

Azért is aljasak, mert sokak utolsó reményükben fordulnak „alternatív” megoldásokhoz, de a gazemberek a gyógyíthatatlan betegségeket is vállalják a busás haszon reményében. Legyen ez az első gyanús jel – különösen a közvetlen hozzátartozók szemében –, hiszen ha a tradicionális orvoslás tehetetlen, a tudomány jelen állása szerint minden ellenkező ígéret szélhámosság. Kedvenc módszere a csalóknak, hogy ismert emberekre (celebekre) hivatkoznak, akiket „speciális” módszerükkel meggyógyítottak, azzal is hencegnek, hogy naponta hoznak vissza a halálból olyanokat, akikről már lemondtak. Gyanús lehet az is, hogy a konkrét panaszokra egyszerre számtalan természetes varázsanyagot és sokféle terápiát ajánlanak (hazudnak), de azt is nehéz komolyan venni, hogy az aranyárban kínált csodaszer mindenre jó. Nagy buzgalommal szokták azt is ecsetelni, hogy türelemre van szükség, csak a többszöri kezelés hozhat javulást – a gyógyír szedése mellett –, azonban a teljes felépülés még így sem garantált. Érdemes tehát több forrásból is tájékozódni, mielőtt bárki is aláveti magát bármiféle alternatív kezelésnek vagy gyógymódnak, vagy beszedné a mindenható pirulákat. Általában is igaz, de jelen témánknál különösen, hogy a gyanús személyekkel kapcsolatban legyen bennünk egészséges gyanakvás, hiszen az egészségünk a tét.