Egy ökofarm mindennapjai

2017. 07. 04.
Címkék: Üzenet a Földnek 
Szerző: Tompa Diána
Mi visz rá két embert, hogy az egyetem elvégzése után a gyerekeikkel leköltözzenek egy pár száz főt számláló faluba, és biogazdaságot hozzanak létre? A terényi MagosVölgy Ökológiai Gazdaság alapítójával és tulajdonosával, Dezsény Zoltánnal beszélgettünk az életforma váltásról, hétköznapjaikról és a „bio” mibenlétéről.
Mi motivált abban, hogy a vidékre költözzetek?
A feleségemmel mindketten városban nőttünk föl, én a 8. kerületben, a negyedik emeleten, Judit egy nyíregyházi panelben. Az egyetemen találkoztunk, ahol környezetgazdálkodási agrármérnökként végeztünk. Én mindig is vonzódtam a természethez és a vidéki élethez, tanulmányaim alatt sok olyan tanyán jártam, ahol biogazdálkodás folyt. Megfogott ez az életvitel, a vélt vagy valós szabadságával és természetközeliségével.
Miután összeházasodtunk, elhatároztuk, hogy szeretnénk mi is vidékre költözni és gazdálkodni, ami kézenfekvőnek tűnt, hiszen elméletben értettünk hozzá. Ez négy éve meg is valósult, amikor elköltöztünk a Nógrád megyében található, mindössze 380 lelket számláló aprófaluba, Terénybe. Azért ide, mert meghirdettek egy programot olyan családok számára, akiknél óvodás korú gyerek van, annak érdekében, hogy a még működő óvodát meg tudja tartani a település. Minket is beválogattak a programba, amivel megismertük a közösséget és egy évig lakhatási támogatást kaptunk. Ezután édesanyám segítségével vásároltunk egy gazdálkodásra alkalmas, nagy kerttel rendelkező saját parasztházat, és a fiatal gazdák induló gazdasági támogatásának segítségével elindítottuk a kertészetünket.


Milyen nehézségekkel szembesültetek kezdetben?
Alapvetően az egész élethelyzet számos kihívást hordozott magában, pusztán az újdonság erejénél fogva. Nemcsak a vidéki lét, hanem a gazdálkodási és vállalkozási életforma is ismeretlen volt addig számunkra. Például a zöldségtermesztés esetében kezdetben nem tudtuk felmérni, mibe érdemes belekezdeni, mihez mi kell pontosan, mekkora területen ajánlott egy adott növényt termeszteni, ezért sok olyan dolgot csináltunk, ami felesleges volt. A legnagyobb tanulság az volt számunkra, hogy csak akkora területet érdemes bevetni, amit meg tudunk művelni, hiszen nem elég csak elültetni az adott növényt, hanem utána folyamatosan gondozni is kell a területet.
Mi nem használunk gyomirtó - és szintetikus növényvédő szereket, így jellemzően csak kapálással tudunk védekezni a gyomok ellen. Ez rengeteg munka, főleg olyan területek esetében, amit korábban hosszú ideig nem használtak.

Miben különbözik az ökológiai gazdálkodás, és a hagyományos mezőgazdaság?
A biogazdálkodás jóval több odafigyelést igényel. A termesztés számos elemét kell optimalizálni ahhoz, hogy egy egészséges növénykultúrát lehessen létrehozni, ami az egészséges talajélettel kezdődik. A biogazdálkodásnál az a lényeg, hogy egy életteli, erős immunrendszerrel rendelkező növényállományt alakítsunk ki, ami ellenállóbb a kártevők, kórokozók támadásával, és más környezeti stresszhatásokkal szemben.
A biogazdák is permetezhetnek, mert vannak olyan szerek, amik engedélyezettek, ezeket a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal oldalán lehet megtalálni az Ökológiai gazdálkodásban használható szerek listáján. Az a fő kritérium, hogy természetes anyagból készüljenek, vagyis nem szintetikusak, és jellemzően sokkal szelídebb a hatásmechanizmusuk, mint a többi növényvédő szeré, amit a konvencionális gazdálkodók használnak. Pl. algakivonatokat, baktériumtrágyákat, kén - és rézalapú készítményeket mi is használhatunk. Lényeges, hogy ezek nem felszívódó szerek, ezért humán-egészségügyi és környezeti kockázatuk nincs, vagy elenyésző. Pl. a burgonyabogár sok problémát okoz kis-és nagygazdaságoknál is, mi erre olyan készítményt használunk, ami baktériumok által termelt toxint tartalmaz. Ez csak a burgonyabogár lárvájára veszélyes – ami megeszi a burgonyanövény levelét –, viszont más rovarra teljesen ártalmatlan.
A biogazdálkodásban az odafigyelés kulcskérdés, hogy akkor és azt csináljuk, amit éppen kell, mert ha késlekedünk, később vagy nem lehet megoldani a problémát, vagy sokkal nehezebben. E mellett muszáj betartani a vetésforgót – egyazon növények nem kerülhetnek ugyanazon területre több éven keresztül – mert ezzel csökken a kockázata a betegségek előfordulásának. Illetve csávázott magokat sem használhatunk, mert a nagy többségük valamilyen gombaölő szert tartalmaz.

Mi történik a betakarított a terménnyel?
A közösség által támogatott mezőgazdaságnak nevezett rendszer keretében toboroztunk egy állandó tagsági kört (zöldségközösséget), akik tavasztól őszig kapnak tőlünk friss, szezonális zöldségeket. Mi csak nekik termelünk a teljes szezonban, vagyis amit betakarítunk, azt csütörtök délután felhozzuk Budapestre két átadópontra, és egyenlő arányban elosztjuk a tagjaink között. Jellemzően hat-nyolcféle zöldséget tartalmaznak ezek a heti egység adagok, és ezért a tagok minden hónapban tagsági díjat fizetnek. Így finanszírozzák a termelést, miután előre fizetnek és legalább fél szezonra (áprilistól-augusztusig) elköteleződünk egymás felé. Más rendszeren keresztül nem értékesítünk, mert az nem lenne fair a tagjainkkal szemben. Mindent, amit betakarítunk, azt köztük osztjuk szét.


A kezdeti nehézségek után, hogy érzed, megérte belevágni?
Mindenképpen, de azért még sok dolog kialakulóban van, hiszen ez a négy év gyorsan eltelt. Most a legfőbb célunk az, hogy teljesen meg tudjunk élni a gazdaságból, és mellette ne kelljen Budapesten is dolgoznom. Terveink szerint a következő évben már otthon tudok maradni, mert úgy fest, lesz annyi biztos bevételünk, hogy az otthonmaradás beleférjen a családi költségvetésbe.