Vizsgadrukk

2017. 07. 13.
Címkék: Apaszemmel  Napló 
Szerző: Küttel Dávid
Az elmúlt években annyira átalakult az érettségi rendszer, hogy nekem több napba telt felfogni. Annyi a lényeg, hogy - leszámítva egy-két szakmát - gyakorlatilag pontszámok alapján bárhová be lehet kerülni.

Az izgalom viszont a régi, mint amolyan kötelező elem, engem például inspirál a „vizsgadrukk”, sőt néha szórakoztat is, ha feszített helyzetben vagyok. Bori hál’isten teljesen természetes izgalommal indult neki a megmérettetésnek, és szerencsére egy hét alatt túl volt az írásbeli vizsgákon. A feleségem elég izgulós típus, és azt hiszem, most nagyon óvatosan fogalmaztam. Gyakorlatilag jobban aggódott az ominózus héten, mint a nagylányunk, akit gyakorlatilag nem lehetett kimozdítani a saját tempójából, amit elképesztő profizmussal diktált önmagának. Matekból az utolsó hétig előkészítőre járt, melyet maximálisan támogattam, mert bizony van genetika is, és sajnos nem csak a jó tulajdonságok öröklődnek. Remélem, hogy Györgyi nem sértődik meg, ha azt állítom, nem erőssége a matematika. Bori gyakorlatilag az esélytelenek teljes nyugalmával evickélte végig matekból a gimnáziumi éveket, én pedig ezt tudomásul vettem. Mivel a többi tárgyból sikeresen teljesített, engem soha nem érdekelt, milyen jegyet hoz haza matematikából, annyit vártam el tőle, hogy ne bukjon meg. Ahogy közeledett az érettségi, egyre gyakrabban tette fel azt a kérdést, vajon mi történik azzal, aki az érettségin megbukik.

Az utolsó félévben odajött hozzám egy hirdetéssel, ahol két egyetemista fiú az alábbi szöveggel promótálta magát: Matematika bullshit nélkül! Náluk mindenki egy jegyet javít az érettségin önmagához képest! Pénzvisszafizetési garancia! A hirdetés alapján még Borcsa is kiszámolta, így garantált lehet a kettes. Az én szakmámnak is része a marketing, de bevallom, megtetszett a szöveg. Belementem.

Lezajlott a négy alkalom, és nem állítom, hogy matekzseni lett a lány, de legalább négy hétre egy kicsit megszerette a tantárgyat. Máig nem tudom, mit tudhatott a két ELTÉS fiatalember, de így ismeretlenül is jövök nekik egy sörrel!

A matekot átvészeltük, a család is túlélte anyu aggódását, én pedig arra a hétre vállaltam Borcsa szállítását, így a hajnali autósoknak sem kellett rettegni egy aggódó „anyaoroszlán” sietős vezetési stílusától. Bori minden szempontból megérett, mert olyan tempót diktált magának a véghajrában, amit csak felnőtt sportolóktól szoktam látni. Tudatosan beosztotta az erejét, pihent, ismételt, lazított, stb. Nagyon jó volt nézni, hogy ilyen profi.
Már csupán a szóbelik vannak hátra, melyeknek része a felvételi is, amihez tovább szurkolok neki!
Anya írását a témában itt olvashatják.