A családi konzultáció

2017. 08. 09.
Címkék: Apaszemmel  Napló 
Szerző: Küttel Dávid
Több barátunk megjegyezte már, hogy mi gyakorlatilag a nyaralónkban élünk, és ez igaz. Nagyon szeretem a házunkat! Imádok hazaérni, de nem mindig könnyű egyből a figyelmes, érdeklődő apa szerepébe átlényegülni.


Sokszor túl ingerült vagyok, ami semmilyen szinten sem segítség a gyermekek megértéséhez. Tizenéves kortól minden normális embernek vannak barátai, és tartozik valamilyen jó társasághoz. Megjelennek az első szerelmek, és közeledve a nagykorúsághoz, az első tartós párkapcsolatok is. Szerencsére úgy alakult, hogy a srácaimnak nagyon helyes a baráti köre, így tudom, hogy jó emberekkel töltik az időt.

Ez viszont egyre több programot jelent, amihez bizony alkalmazkodni kell az egész családnak. Versenyek, szülinapok, közös mozi, folytathatnám a sort, és el kell fogadnom, hogy sokszor az osztálytársakkal kínálkozó lehetőség izgalmasabbnak ígérkezik, mint velünk lenni. A kedvesükkel közösen töltött idővel pedig nem tudok versenyezni, és nem is akarok. Én is voltam tizenhét-nyolc-kilenc… és tekertem át Veszprémbe az első olyan lányhoz, akiért érdemes volt megkerülni bringával a fél Balatont.

Bevallom, nem kis tolerancia és leleményesség kell ahhoz, hogy az együtt töltött időben egy ekkora társaság minden tagjának megfeleljünk, térben és minőségben egyaránt. Pedig nincsenek teljesíthetetlen vágyak, csak a nagy számok törvénye okán a hat gyerek kívánságából legalább kettő mindig ütközik. A kamaszkor pedig egy változó kor, annak minden gyönyörűségével és minden pokoli velejárójával.

Ezen a nyáron ezért tudatosan elkezdtem figyelni arra, hogy azt az időt, amit otthon töltök, valóban megéljem az éppen otthon lévő gyerekekkel. Vigyáznom kell, hogy minden problémát hagyjak bent a munkahelyemen, nem csupán a gyerekek miatt, hanem a saját egészségem okán is. A házikóban élő korosztályok igényeinek megismerése miatt rendszeresen összehívom a nagy családi konzultációt, ahol mindenki egyenlő megszólalási idővel és azonos szavazati joggal rendelkezik.
Kijelentem, hogy eddig 100 %-os a részvétel és a siker. Nyáron nincs a reggeli indulásokból fakadó stressz, tehát napi egy rizikófaktor kihúzva az elmebajom kialakulásának lehetőségéből. Egy tóparton élünk és egy csodás kis faluban, így minden reggel örülök, ha nem kell dolgozni.
Amikor meg muszáj, akkor pedig tudni kell hazamenni!

És hogy hogyan vélekedik minderről Anya? Itt ez is kiderül!