Teljesítménykényszer -apaszemmel

2010. 06. 23.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Címkék: Apaszemmel  Napló 
Szerző: Szimpatika
Idén már 4 bizonyítványt foghatok a kezembe. Lassan kezdek hozzászokni a szöveges értékeléshez, de becsülöm a tanárokat, mert én biztosan feladnám. Egy sablonból hogyan lehet kiválasztani 30 teljesen különböző kis személyiségre a megfelelő jellemzőket?!

Ádámnál még voltak osztályzatok 3. osztályban, azt egyszerűbb volt szülőként feldolgozni, Borinál már olvasása érthető, önálló munkára képes, hangképe tiszta volt olvasható, de családom felmenőinek kérdésére, hogy milyen lett a bizonyítvány, nem tudtam egyértelműen válaszolni.

Anyámnak egyszer mondtam is, hogy szuper, a gyerek önálló munkára is képes! De a bizonyítványát egy hosszabb beszélgetés alkalmával tudom csak elemsélni. A hosszabb beszélgetésnek szülőanyám természetesen örült, mivel egyfolytában az a baja, hogy ritkán hívom – persze nem mondja -, és ritkán beszélek vele.

A magatartás és szorgalom szöveges értékelést megértem, de vannak tantárgyak, ahol az újfajta bizonyítvány megértése legalább akkora feladat a szülőnek, mint egy kisebb dolgozatra való felkészülés. Jelenleg 2 alsó tagozatos gyerekem van, ezért fel kell kötnöm a nadrágot ahhoz, hogy valóban megértsem, gyermekeim tudnak-e összeadni, tudják-e milyen állatok élnek hazánkban, és folytathatnám. Jó, túlzok, hiszen Borinál tanultam, Rozinál már tudom, Bence elsős bizije meg rutinszerű szövegértés lesz, akárcsak egy nyelvvizsgán.

Apropó! Nyelvvizsga! Ádám! Nem beszélhetnék róla, mert megígértem a családnak, de nem bírom magamban tartani. Semmi különös, csak annyi, hogy elsőre nem jött össze. Persze én megmondtam, hiszen a vizsga előtti napon is sikerült 11-re hazaérnie, amikor is bátorkodtam megjegyezni, hogy - így meg fognak vágni, fiam! Van már egy német középfokú vizsgája, de az angol az „muszáj", meg jövőre harmadikos, akkor ne erre menjen az energia, közeleg a felvételi... Egyszóval nem ment át, majd közösen úgy határozTAM, hogy a nyári munkájából törleszti a pótvizsga díjának a felét.

-Következetlen vagy! - kaptam a fejemhez. - Megsajnálod Bencét a házifeladatok mennyisége miatt, Ádámmal meg kifizetteted a pótvizsgáját?!

Persze, hogy megsajnálom, hiszen most töltötte be a 7. évét, és az írott K betű leírása baromi nehéz feladat! Ádám meg 16 múlt, és csak a vizsgadíj felének előteremtését várnám el, mert tudnia kell, hogy felelősséggel tartozik bizonyos dolgok iránt. Húhh! Nem akarok közhelyes apuka lenni!

Őszintén remélem, hogy a nagybetűs felelősség még várhat. Talán pont azon az estén 11-kor nem figyeltem eléggé Ádámra, hiszen egy olyan nap végén történt, amikor leállt egy szerverünk és... Bla,bla, bla!

Szóval lehet, hogy azért jött haza 11-kor, mert  már régen nem voltam vele, ott, akkor, azért, miért?