„Mérkőzéseket álmodom”

2018. 01. 27.
Címkék: Mozdulj! 
Szerző: Tompa Diána
Miló Viktória világbajnok ökölvívó nemcsak a ringben győzött, hanem a bőrrákkal szemben is. Mára felhagyott a profi sporttal, de nem szakadt el a boksztól, és a fiatal tehetségek felkarolása mellett a kutyás gazdikra is gondol.

2009-ben bőrrákot diagnosztizáltak nálad. Mik voltak a betegség tünetei?

Nekem nem anyajegyből induló melanomám volt, hanem basaliomám, ami kezdetben csak egy apró piros pötty formájában jelent meg a mellkasomon. Amikor észrevettem, felkerestem egy bőrgyógyászt, de mivel semmilyen panasszal nem járt (leginkább egy szúnyogcsípéshez hasonlított), azt mondta, hogy feltehetőleg ekcéma. Adott egy krémet, hogy azzal kenegessem. Ebből az 1 mm-es pontból lett 3 mm-es piros kör, de ekkor sem járt fájdalommal, csak ha napoztam vagy szolárimban voltam, enyhén viszketett és hámlott.

Mitől alakult ki?

A bőrrákok nagy százalékát a gyermekkori leégések okozzák, és én édesanyámtól fehér bőrtípust örököltem, így hiába óvtak gyerekkoromban a szüleim a naptól, például pólóban fürödtem, mégis leégtem. Illetve kamasz koromban sokat jártam szoláriumba, és bár mértékkel mindent lehet, sajnos én ezt akkor mértéktelenül csináltam.

Milyen kezelést kaptál?

A basaliomáról tudni kell, hogy csak egy százalékban okoz áttétet, és semmilyen utókezelést nem igényel. Utógondozásként a rákövetkező időszakban évi négyszer kellett rákszűrésre mennem a bőrgyógyászhoz, illetve több kétes anyajegyemet is levették. E mellett a táplálkozásomban odafigyeltem arra, hogy lúgosítsam a szervezetem, mert erősen el voltam savasodva, és ilyen környezetben a rákos sejtek jobban szaporodnak.

Lelkileg mennyire viselt meg?

Amikor diagnosztizálták, először nagyon megijedtem, és rögtön hívtam az édesapámat – ha bajban vagyok, mindig őt hívom, mert ő tud megnyugtatni. Ezután egész éjszaka a basaliomáról olvastam, majd másnap reggel úgy döntöttem, hogy annyiszor álltam már a ringben, ahol le akartak győzni és nem sikerült, hogy a rák sem fog.

Hogyan lettél bokszoló?

Előtte már több sportágban is világbajnok voltam, emiatt azokban már nem volt elég motiváció számomra. Egy véletlen folytán belecsöppentem egy bokszgálába, ahol megtetszett ez a sport. Még nem jártam bokszolni, amikor az első meccsemen részt vettem, mégis megnyertem, ezért rögtön beválasztottak a Magyar Ökölvívó Válogatottba. Így kezdtem el amatőr bokszolni. 2002-ben anyagi okok miatt úgy döntöttem, hogy profi leszek, majd 2003 májusában világbajnok lettem.

Ráadásul hazai környezetben…

Óriási élmény volt számomra, hogy rengeteg magyar szurkolt értem. Én voltam az első Magyarországon, aki itthon lett világbajnok, hiszen a többiek külföldi céghez szerződtek.

A meccsek előtti stresszt meg lehet szokni?

Amikor bevonuláskor megszólalt a zene és jött a füst, úgy kellett tennem, mintha bátor és erős lennék, miközben nagyon izgultam, és azt mondogattam magamnak, hogy nem vagyok normális, soha többet nem jövök ide. Majd beléptem a ringbe, babonából bal-jobb lábbal megrúgtam a ring kötelet, aztán összeütöttük az ellenfelemmel a kesztyűt, és hirtelen megszűnt minden. Mindig tudtam már az első ütésnél, hogy ki fog nyerni, de természetesen, amikor azt éreztem, hogy a másik jobb nálam, akkor is küzdöttem.

Milyen sportolói attitűd volt jellemző rád?

A sportpszichológia szerint rám a kudarckerülő magatartás a jellemző, így mindig izgultam azon, hogy nem leszek elég jó, és elveszítem a címemet, ezért az edzéseken inkább plusz két kört futottam. Fontosabbnak tartom a fizikai felkészülést, mert a lelki támogatáshoz lehet külső segítséget kapni (engem az edzőim mellett a szüleim is támogattak), a fizikaihoz viszont nem, de ha lelkiismeretesen edz az ember, akkor annak mindig megvan az eredménye.

A pontozásos sportágak esetében gyakran felvetődik, hogy igazságtalan döntés született. Neked volt ilyen élményed?

Igen, volt több ilyen mérkőzésem, amatőr és profi koromban is. Ezt nagyon nehéz feldolgozni, mert amikor egy jobbtól kap ki az ember, fejet hajt az eredmény előtt, viszont még a hétköznapokban is, ha például egy parkolóházban elfoglalják előled a parkolót, amire vártál, dühöngsz, nemhogy amikor megfosztanak egy bajnoki címtől.

A boksz által gyorsan az újságok címlapjára kerültél.

Világéletemben arra vágytam, hogy megismerjenek a magyar emberek, emiatt amikor elkezdtem újságokban szerepelni, nagyon boldog voltam. A boksz miatt Nyíregyházáról Budapestre költöztem és kezdetben nem volt autóm, így tömegközlekedéssel jártam. Az edzőm minden reggel úgy fogadott, hogy „na, ma hányan állítottak meg?”, és én lelkesen soroltam. Az emberek gratulációja mindig feltöltött, mert azért bokszoltam, hogy büszkék legyenek rám.

Álmodsz még arról, hogy ringben vagy?

Igen, nagyon sokszor, de érdekes mód sosem profi, hanem amatőr mérkőzéseket álmodom.

Mivel foglalkozol azóta, hogy felhagytál a profi bokszpályafutással?

Ringből ringbe léptem, Budapesten egy fitneszhálózatban dolgozom személyi- és ökölvívó edzőként. A mai napig hajnalban kelek, de már jóval kevesebbet edzek, mert nyolc kutyám van, akiket el kell látnom, így kevés a szabadidőm.

Kutyás edzéseket is tartasz.

Amikor megvettem az első két kutyámat, tapasztaltam rajtuk, hogy nagy a mozgásigényük, de mivel edzettem, kevesebb időm jutott rájuk, ezért lelkiismeret-furdalásom volt. Így kitaláltam, hogy fussunk együtt, és elhívtam a kutyával rendelkező barátnőimet is. Később ebből lett az eb jóga, majd a funkcionális tréning kutyával. Ezeken az órákon a gazdi és a kutya játékos formában tud együtt edzeni.