#KORONAVÍRUS

Hogyan viseld helyesen a maszkot?

Minden beteg jobban lett, aki eddig vérplazmát kapott

Csak minden ötödik gyógyult termel elegendő ellenanyagot

Új év, új csajok…

2018. 01. 31.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Címkék: Társaslány 
Szerző: Vág Bernadett

Pisti barátnőm az én szememben még mindig tizenhat éves, ötven kilós és gyönyörű, és minden fiú érte eped a gimiben. És nagyon remélem, hogy Pistike szemében én sem vagyok még százvalahány, és én sem híztam tizenöt kilót, és én sem hagynék hidegen egy fiút, még akkor se, ha az a fiú már rég nem gimnazista, és történetesen jó pár éve a párom. Vagy mégis?

Történt ugyanis, hogy Pisti meg én hirtelen felindulásból néhány platina csíkot melíroztattunk szőkésbarna hajunkba. A melír jól láthatóan sokat dobott rajtunk, egészen felfrissítette az arcunkat, a bőrünk árnyalata rózsaszínűbbé vált, a szemünk kékje (Pisti barnája) sokkal csillogóbb lett, sőt, mintha egy kicsit karcsúsított is volna. Dobogó szívvel tértünk haza – ki-ki a szíve választottjához – aki elé büszke mosollyal, forró bókokat remélve álltunk oda, és aki felnézett az újságból (az enyém a főtt virslijéből), és aki azt mondta, szia drágám, nem tudod, hol a mustár? (az övé: nem tudod, mi lesz a tévében?) Ennyi.

Ezek után ki-ki a telefonhoz rohant, és felhívta a másikat: Pistike engem, én meg Pistikét, és mikor végre pont nem volt foglalt a vonal, belebömböltük a kagylóba a hátborzongató tényt, hogy az illető férfiú – akivel annyi éve, és akinek annyi mindent, és akiért annyiszor és annyira – észre se vette az új hajunkat. Első gondolatunk a vérbosszú volt. A második is. A harmadik is, de már kevesebb vérrel. Elhatároztuk, hogy az új év alkalmából annyira megszépülünk, de annyira, hogy fent említett két férfiember meg se fog ismerni minket, és a szerelemtől őrjöngve könyörög majd bocsánatért és viszonzásért.

Márti szerint – mert menet közben persze a többi csajt is bevontuk ördögi tervünkbe – ennyire megszépülni kizárólag sebészeti úton lehet. És odavonszolt minket a tükör elé, és felsorolta, hol mindenhol kellene kis bemetszéseken keresztül feljebb húzni meg leszívni, meg odébb varrni meg felinjekciózni. Itt van például a szemöldökünk (mutatta), ami ha fél centivel feljebb lenne, így, akkor máris nyitottabb és fiatalabb lenne a tekintetünk. Vagy itt van például a hasunk (szintén mutatta), amiről ha leszívatnánk a zsírt, így (behúzta), akkor máris sokkal karcsúbbnak, elegánsabbnak, törékenyebbnek látszanánk. És ugyanígy megmutatta a bőrünket, ami ha hidratáltabb és botoxosabb lenne, meg a szemünket, ami ha kevésbe lenne karikás (csak egy-két aprócska metszés a szemhéjon), meg a fogunkat, amin ha porcelánhéj lenne... (Azóta egy kicsit utálom a Mártit.)

Szaki, miután látta, hogy nincs visszaút, mindenképpen kés alá akarunk feküdni, papírt és ceruzát keresett, felírta a sebészeti feladatokat, és mellé szépen kiguglizta a körülbelüli költségeket, és elállt a lélegzetünk.

De mégsem omlottunk össze teljesen. Mert elmentünk vásárolni. Vettünk például sok-sok fóliát, meg testápoló krémet, meg pár kiló uborkát, meg tengeri sót, és ezeket (majdnem) mind magunkra kentük. A fóliát a derekunkra és a hátsónkra tekerve mindennap helyben ugráltunk negyed órát, a tengeri sós fürdővízben bársonyosra ázott a bőrünk, az uborkát pedig mind a képünkre pakoltuk hol tejföllel, hol tojással, hol mézzel. Pisti még nyers borjúhúst is tett az arcára és a dekoltázsára, mit lehet tudni.

Két hét telt el, és láss csodát! A hasunkról eltűnt a tíz centi (ha egy kicsit behúztuk), a szemöldökünk kissé feljebb került (ha csodálkozva felhúztuk), a mosolyunk fehérebb lett a sok szódabikarbónától, amivel a fogunkat sikáltuk, a bőrünk kifényesedett, a lelkünk felragyogott. Pisti meg én úgy éreztük, hogy a lábunk előtt hever a világ, még Márti is elismerően bólogatott.

Egyik este a párom felnézett a rakott krumpliból, és hogy, hogy nem, rajtam ragadt a tekintete. Sokáig nézett szótlanul, mintegy töprengve, bennem pedig megállt az ütő. Csak nem? Észrevette? Nem szóltam, ő sem szólt. Csak később. Ezt mondta: – Olyan más vagy ma, vagy mégsem?

Igyekeztem közömbös képet vágni. Persze eközben gyorsan behúztam a hasam, felhúztam a szemöldököm, kivillantottam a mosolyom. Ő közelebb jött, végigmustrált. Aztán csak annyit mondott:
– Fodrásznál voltál?

Tanulság? Sok van. Például, hogy jobb ma egy uborka, mint holnap egy se. Meg hogy addig nyújtózkodj, amíg a fóliád ér. Meg hogy amit ma megehetsz, kend a fejedre. Meg hogy a szerelem vak. És hogy nem a haj teszi az embert. (Ugyanaznap egyébként Pistike is komoly bókot kapott, neki a szép új blézerét dicsérte meg az ő szerelmes Pistije, ami amúgy már négy éve le se szakad róla…)

Vonzódsz hozzám? Hazudsz!

Vonzódsz hozzám? Hazudsz!

Tizenkét évvel ezelőtt, amikor megismerkedtek, még meztelenül fürödtek a bányatóban, a titkos helyen, és verőfényben szeretkeztek. Aztán, amikor meglett az első közös kégli, ott is egész nap csak pucérkodtak, pedig még függöny se volt, na és. Aztán, amikor Mari hasa kerekedni kezdett, Péter folyton csak fotózta, hogy milyen gyönyörű terhesen, meztelenül.
Én? Soha!

Én? Soha!

Eltelt két hosszú nap, és semmi. Pedig olyan jól kezdődött, séták a Duna-parton, csillagnézés a Várból, napfelkeltelesés a háztetőről, hajnali pezsgő a kanapén és csókok, csókok, csókok.
Az élet jelenlétére utaló nyomot találtak a Vénusz légkörében

Az élet jelenlétére utaló nyomot találtak a Vénusz légkörében

A felfedezés alapos vizsgálaton esett át, de még további mérések szükségesek ahhoz, hogy teljesen bebizonyosodjon, a Vénusz légkörében kimutatott foszfin valóban az élet nyoma.
Hogyan viseld helyesen a maszkot?

Hogyan viseld helyesen a maszkot?

A maszk megfelelő felhelyezésének elsősorban abban van szerepe, hogy a tünetmentes hordozók ne terjesszék a betegséget okozó vírusokat, de emellett szerepet játszik az adott egyén védelmében is.