Úgy segéljen! – Szilveszteri családi fogadalmak

2018. 02. 07.
Szerző: Sallai Ervin

Kedves Nagymama!

Akartam már írni, de annyi sok fogadalommal kellett törődnöm az új év beköszöntekor, hogy tényleg csak most volt időm billentyűt ragadni. Ha hiszed, ha nem, itt mindenki megfogadott valamit.

Apa például szilveszterkor megfogadta, hogy többet nem iszik. Mondjuk ennél többet tényleg nehéz lenne. Annyira készült az éjfélre, hogy már délután ötkor kimosták a gyomrát a kórházban, úgyhogy a Himnusz éneklésekor kicsit rekedt volt a hangja. Bandi bácsiék ugratták is, hogy hamis, mint a Vikidál Gyula, de apa csak csóválta a fejét, hogy a többiek se lennének valami nagy pacsirták, ha pár órája még gumicsövet dugdostak volna le a torkukon.

Anya mindig megfogadja, hogy jövőre már tényleg lefogy. Aztán évről évre felszed 5 kilót. Szerintem azt kellene elhatároznia, hogy meghízik, akkor talán beleférne a régi ruháiba, mint a Vali nagyi, aki a leánykori szoknyáját hordta még a harmadik gyerek után is. Legalábbis szerinte, mert most apa szerint akkora, mint egy jégtartós amerikai hűtőszekrény. És olyan hűvös is.

Bécó bácsi arra tette le a nagyesküt a feleségének, hogy nem forgolódik a lányok után. Persze beállt nyakkal nem ígérte túl magát, mert oldalra is alig tudott pislogni, úgyhogy csak maga elé mondogatott olyanokat, hogy „Ha ilyen fenekem lenne, egész nap a kezemen ülnék.” Meg hogy: „Ilyen lábakat pocsékolás járásra használni.” Persze Bécó bácsitól ezt megszokta már mindenki, csak nevetnek rajta a szomszédok. Meg aztán a neje, Marika néni egyszer azt mondta, amikor az ura slicce nyitva maradt, hogy döglött kanárinak úgysem kell kalitka.

Erika néni a Forrás utcából könnyes szemmel ígérgette, hogy az új évben mindent megtesz az állatok védelmében, mert érző lelkű lények, és jogaik vannak éppúgy, mint az embereknek ebben a cudar világban. Csak néha hagyta abba a fogadkozást, amikor tunkolt a kolbásszal a mustárba, mert magába’ fujtós.

Andi szívére tett kézzel esküdözött, hogy 2018-ban ő bezzeg nem kezd egy férfival sem, mert azok mind egyformák, és mind csak azt akarják. Én nem tudom, mi az „az”, amit minden férfi akar, meg is kérdeztem volna Andit, de ő eltűnt Karcsi bácsival órákra a garázsban. Amikor apa szóvá tette, hogy mit csinálhattak ilyen hosszan, anya azt mondta, azt ő már rég elfelejtette sajnos.

Feri bá’, a házigazda megfogadta, hogy nem lesz többé smucig, de én láttam, hogy suttyomban a pezsgőket felhígította egy kis szódával, mert ebbe a részeg csürhébe kár lenne az a finom ital. Persze ez 11:59-kor történt, tehát ér, mert az még óév.

Én azt fogadtam meg, hogy 2018-ban nem fogok hazudni. Ezért hiába mondják anyuék, hogy írjam meg neked, hogy a sok lecke miatt nem ugrunk át koccintani, kénytelen vagyok megírni az igazat, hogy széjjelhasogatja a másnaposság a fejüket, mintha majmok kardoznának a homlokuk mögött – ahogy apa mondja. Anya szerint egyébként se lenne jó, ha megéreznéd a bőrükből áradó cefreszagot.

Remélem, te jobban vagy, mint a környékünkön a felnőttek, és a te fogadalmad sokkal izgibb.

Boldog új évet kíván a kisunokád!