Forradalmi hevület

2018. 03. 17.
Szerző: Sallai Ervin
Kedves Kerecsendapátiak, polgártársaim, Bandi atya! Közeleg március idusa. Ilyenkor nem csak arra emlékezünk, hogy Rómában megölték a cézársaláta feltalálóját, és hogy felszabadítottak bennünket az osztrákok 2013-ban hókotróikkal. Bizony március 15-e forradalmunk és olthatatlan szabadságvágyunk harcának ünnepe is.

Nehéz ma elképzelni, mennyire vágyták őseink a Habsburgoktól való elszakadást, amikor minden családból ifjaink nagy része Ausztriában dolgozik pincérként vagy szállodai szobaasszonyként. Mégis nemzeti identitásunk nagy napja március 15-e, amit idén méltóan ünnepel meg a falu.

Az ünnep kezdeteként a márciusi ifjak bevonulnak a Pilvax kávéháznak feldíszített Taknyos Varjú szeszesital kereskedés és kulturális központ söntésébe. Itt leírják 13+1 pontban, hogy mit kíván a magyar nemzet. Különös tekintettel a Leverkusen-Bremen rangadó várható „X” eredményére és a pótmérkőzésekre.

Miután az ifjak megágyaznak a forradalmi gondolatoknak pár ágyas szilvával, Táncsics kiszabadításáról emlékezünk meg. A főhajtó tömeg Karancsi Zoli házához vonul, ahol ünnepélyes keretek között erővágóval leszereljük Zoli lábáról a csipogót. Ezzel úgy jelképesen, mint ténylegesen kiszabadítjuk házi őrizetéből, mert fényesebb a láncnál a kard.

Ekkorra a falu apraja és nagyja vélhetően megéhezik, így javaslom az ebédet. Miután mindenki elfogyasztotta a forradalmi Wiener Schnitzelt sültkrumplival, és szundikált is egy kicsit, megkezdjük a hagyományos huszárfelvonulást. Rendeletben rögzítem, hogy Prekop Tóni köteles a falu egyetlen lovát, a Masni pónit megülni zsinóros mentében és csákóban. Őt kíséri a Family Frost kocsi, melynek hangszórói a jeles napon a szokásos „Szólj anyádnak, hozzon pénzt!” nóta helyett a „Gábor Áron rézágyúja…” kezdetű dalt játsszák a Kerecsendapáti hagyományőrző tekerőlant és cintányérzenekar feldolgozásában.

Miután a falu a polgármesteri hivatalhoz vonult, a tanácsháza lépcsőinek helyére unijós forrásból épített mozgássérült rámpán következnek az ünnepi versek. Először a cserkészek, úttörök, gyerekek áhítattal elszavalják a Nemzeti dalt, majd Bandi atya az „Egy tök, két tök, három tök, nem tökölök, öntök” kezdetű rigmus elmondása közben jelképesen meglocsolja a falu asszonyait képviselő Zsiga Borkát, mert idén nem lesz pénzünk külön ünnepelni a húsvétot.

Természetesen nem marad el a mindig népszerű Bem apó-hasonmásverseny sem, amit tavaly a pelyhedző szakállú Szalontay Sára néni nyert. Most is megrendezzük a Ki tud többet a magyar ünnepekről? című vetélkedőt. Ezt öt éve Csen Hua Ping cipő-nagykereskedő és szerencsesütemény gyártó őstermelő nyeri. Reméljük, idén komoly kihívója akad.

Jól tudjuk, magyar ember sírva vígad, ezért megemlékezünk a szabadságharc bukásáról is. A cári orosz sereg beavatkozását megbosszuljuk. Egy Poljot karórát törünk össze éjféltájban a Taknyos Varjúban.

Végül pedig összeölelkezve elénekeljük „Az éjjel soha nem érhet véget” című slágert, mert ne feledjük: ha a szabadságharcban nem is sikerült teljesen, a 2016-os foci EB-n megmutattuk az osztrákoknak, milyen az ungarische wirtschaft. Szalai és Stieber neve a 2:0-val felzárkózott Petőfi és Kossuth mellé.

A forradalom szelleme él! Köszönöm figyelmüket.