Az úgy volt...

2018. 03. 20.
Címkék: Az úgy volt... 
Szerző: Kalmár András
Nekem köztudottan rossz az arcmemóriám, ezért is lepett meg, hogy úgy éreztem, én ezt a nőt láttam már valahol. Illetve férfit. Illetve ezt a férfit, aki most nő...

Az interneten kotorásztam valami kép után, amikor előugrott egy fotó, amin egy fehérre festett arcú színésznő – ki is ez? Ja igen, Meryl Streep – megpróbálja magáról lehúzni a festéket, mint egy maszkot. Lassan derengeni kezdett, hogy ez egy nagyon híres kép, sokan írtak róla, elemezték, mert ugye a színész, aki maszkot hord, mégis kibújik mögüle – ez örök téma, e magazin hasábjain is gyakran feszegetjük címlapinterjúinkban. Utánanéztem: a fotó 1981-ben jelent meg a Rolling Stone magazin címlapján, és Annie Leibovitz készítette. Az a legendás fotóművésznő, aki többek közt végigturnézta a világot 1975-ben a Rolling Stonesszal, és aki egy elhíresült fotózás alkalmából megkérte II. Erzsébetet, hogy vegye le a koronáját, mert úgy jobban fog kinézni a képen. II. Erzsébet levette.

De EZ a kép nem AZ a kép volt. Ugyanis jobban szemügyre véve kiderült, hogy Meryl Streep helyett egy férfi csipkedi a fehér festéket az arcán. De ki ez a férfi?

Pár kattintás után jöttem rá, hogy nem véletlenül tűnt ismerősnek, hiszen a férfi nem más, mint a színész­óriás, John Malkovich. De hogyan lett belőle Meryl Streep?

Volt egyszer egy kis színházi társulat Chicagóban, a Steppenwolf Company. Szükségük lett egy állandó fotósra, és találtak is egy Sandro Miller nevű fiatalembert, aki vállalta, hogy portrékat készít a színészekről, amelyeket aztán plakátokon és szórólapokon használhatnak fel. Sandro különösen szeretett az egyik társulati taggal együtt dolgozni, akinek szerinte különleges kisugárzása volt, ami ráadásul átjött a fényképeken is. Ez a színész volt John Malkovich. Így kezdődött a barátságuk 20 évvel ezelőtt.

Mindketten egyre híresebbek lettek a saját szakmájukban, de ennek ellenére, vagy épp ezért, gyakran előfordult, hogy együtt dolgozhattak.

Aztán Sandro megbetegedett. Tumort találtak a nyelőcsövében. Nagy volt annak az esélye, hogy nem éli túl a kórt.

De Sandro Miller összeszedte minden erejét, és a világ leghíresebb fotóit. Chicagóból elrepült a Dél-Franciaországban élő Malkovichhoz, hogy megvalósítsa élete – talán utolsó – álmát. Azt kérte tőle, hogy fotózzák újra a fotótörténet legmeghatározóbb, ikonikusnak számító képeit, de úgy, hogy a képek főszereplője Malkovich.

A színésznek tetszett a kihívás, hiszen eljátszhatta Marilyn Monroe-t, John Lennont, Dalit, Meryl Streepet, Hemingwayt, sőt, Dorothea Lange híres fotóján a gyermekeit ölelő menekült asszonyt – ez a kép illusztrálja a legtöbb 8.-os történelemkönyvben a nagy amerikai gazdasági válságot.

Aművészek a képek készítésénél nem használtak komputermanipulációt, viszont időt és energiát nem kímélve sminkesek, fodrászok, jelmeztervezők és kellékesek segítségével rekonstruálták a fotókon látható környezetet, és az alanyok kinézetét.

Sandro pedig újrakreálta a klasszikus beállításokat, sőt, ami egészen lenyűgöző, a fényviszonyokat is.

Viccnek szánták? Nem. Halálosan komolyan vették a feladatot, ezért is lett tökéletes a fotósorozatuk. Nem kigúnyolni, parodizálni akartak, csak köszönetet mondani. Köszönetet a mestereknek.

Közben Sandro Miller legyőzte a rákot, a Malkovich Malkovich Malkovich kiállítás pedig a napokban Budapestre érkezett. Május közepéig bárki meggyőződhet róla a Műcsarnokban, hogy milyen művek születhetnek két zseni találkozásából. És hogy milyen ereje lehet egy fotónak. Akár kétszer is.

Sandro Miller    Fotó: Kővágó Nagy Imre