Extrém szobatúra

2018. 06. 29.
Szerző: Sallai Ervin

Tinédzser lányszoba túra – nyári városi sétánk helyszínén köszöntöm a csoportot. Sokukban felmerült a kérdés, hogy hova tűnnek a tanév végével az egyébként utcán vihogó, mobiljukat nyomkodó, sarki kisbolt előtt energiaitalt kortyolgató fiatal lányok. Jöjjenek utánam, megmutatom. Óvatosan lépjék át az üres-bögre halmot. A január elseji „rendet rakok a szobámban” fogadalom óta több mint 150 kakaós bögre halmozódott fel tinédzserünk ágyától az ajtóig, tévedhetetlen naptárként mutatva az idén eltelt napok számát. Illetve eggyel kevesebbet, mert amikor barátnője nála aludt, ciki lett volna a reggeli kakaó.

A tizenéves lány roppant egyszerű létforma. Nyáron – amíg szülei dolgoznak – mirelit pizzát eszik, sminkel, a barátaival találkozik, vagy online videókon töltődik. Nyugodtan tekintsék meg a szoba gazdáját. Amikor Youtube-on nézi a „hogyan készítsünk ragasztóból zöld műtaknyot?” videóit, nem érzékeli a külvilágot. Amennyiben mégis észrevenné önöket, hangosan kiáltsák, hogy „gyere teríteni!”, ettől a fiatal hölgy azonnal ismét a telefonjába temetkezik. Jól látható a jellegzetes itt is-ott is tartás, ami az egyszerre több helyen való jelenlét vágyát fejezi ki. A fiatal feje napközben a szőnyegen pihen, testének nagy része kicsavart állapotban nyugszik az ágyon, míg cipőtalpa az eredetileg fehér falfelületet rugdossa. Nyáron a lányok magas szárú cipővel rugdossák a falat. Papucsot, vagy félcipőt kizárólag télvíz idején vesznek föl. A cipőtalpak által képzett absztrakt minták megfigyelése ráébreszt, hogy nem is olyan rossz ötlet feketére festeni a falat. Sőt, nagyszüleink bölcsességére is gondolunk ilyenkor, akik mellmagasságig lemosható zöld olajfestékkel vonták be a lakás falait, vidám narancssárga díszcsíkkal szegélyezve.

Műértők figyelmébe ajánlom a pár évvel ezelőtt felragasztott kishableány-posztert, melynek karjaiba mára a művész elektromos gitárt rajzolt, és Ariel uszonyán megjelentek a Linkin Park tetoválások is. Kíváncsi szemlélők a polcon felfedezhetik egy mumifikálódott szalámis kifli mellett a fél év könyörgés után végre levágott Volt Fesztivál karkötőt. A kedves emlék az éremtartó állványon foglalta el díszhelyét a szobában, míg a régebbi tornatrófeák az országos bajnokságokról a zoknis fiókba költöztek. Természetesen nincsenek útban a zoknis fiókban, mert a nővé cseperedő gyermek csak szülei szekrényéből válogat zoknikat napjában akár többször is.

Kövessenek a szennyes kosárhoz. A szennyes kosárban azokat a tiszta ruhákat találjuk, amelyeket egyszer felpróbált gyermekünk a tükör előtt, majd végül úgy döntött, mégis mást vesz fel aznap. Az igazán piszkos ruhákat minden nap hordja, ezeket kommandós módszerekkel kell ellopni, amikor éppen zuhanyzik.

Onnan látszik, hogy nyár van, hogy a szőnyegen az egész évben használatlan tankönyvek tetején színes fürdőruhák száradnak. Köszönöm a kérdést – természetesen az év többi részében is találunk eldobált fürdőruhákat a lakásban a mindennapi testnevelésnek köszönhetően, de olyankor úszószemüveg és “cikis” úszósapka is pompázik a halom tetején.

Elérkeztünk a könyvespolchoz. A könyveket régi borospincék hangulatára emlékeztető patinás porbevonat díszíti, tekintve, hogy az igazán fontos könyvek toronyban állnak az ágya mellett. Ezek azok a művek, amelyek dedikálásáért hat órát álltunk velük sorban a körúton.

Haladjunk el a szekrény mellett, amely vélhetőleg csak átjáróként működik Narniába, mert egy tinédzser lány mindig a szárítóról öltözik. Ellentétben a fotó állványok és szelfibotok hadával, melyek rendszeresen követik a kishölgyet olyan jellegzetes Instagram-helyekre, mint a sima téglafal háttér vagy az impozáns ülőpózokat biztosító pályaudvar-lépcsősor.

El is érkeztünk túránk végére. Óvatosan kerüljék ki az öt évvel ezelőtti felbuzdulásból vásárolt üres tengerimalac terráriumot, és lépjék át a bögrehalmokat. Rövidesen kijutunk a gyermekeink számára teljesen ismeretlen természetbe, csak még el kell haladnunk az Xboxhoz rögzített tizenéves fiúgyermek mellett, akinek megtekintése majd őszi túránkon válik időszerűvé.