Nem akarok tökéletes gyerekeket... mégis azok lettek!

2018. 07. 04.

Igen. Szerintem a gyerekeink minden hibájukkal, problémáikkal együtt tökéletesen illeszkednek ebbe a családba, ahova érkeztek. Kicsi koruktól próbáljuk egy nagy kalandnak látni az életet, ami hol óriási kihívás, hol egy mélyebb hullámvölgy, de nagyon sokszor boldog, sőt idilli együttlét.

Most, hogy már a második gyermek tölti be azt a bizonyos 18-at, előfordul, hogy erősen nosztalgikus hangulatba kerülök, és úgy viselkedem mint egy idősödő nagyi, aki régi képeket nézeget, és szívesen beszél az első lépésekről vagy az első szavakról. Másról szól az életünk mostanság, mint a pelenka, ovi, játszó, altatás, hiszti, sírás, gyerekbetegségek mátrix. Furán kívülállónak tudom érezni magam a testvéreink aktuális élethelyzetében, hiszen minden unokatesó kisebb a gyerekeink zöménél, és nekik még elképzelhetetlen a kamaszokkal, sőt fiatal felnőttekkel való élet.

Visszagondolva arra az időre, amikor egyszerre három pelenkás gyerek volt otthon, vagy ahogy négyen együtt fürödtek a kádban, azt látom, hogy milyen fiatalok voltunk, és milyen egyszerűen kezeltük a kisgyerekes létet. Amikor a hatodik gyermekünk, Réka született, még akkor is kicsik voltak a többiek, hiszen Bori a maga 12 és fél évével épp elkezdett kamaszodni… Azért volt itt néhány erősen intenzív évünk, amit leginkább a „káosznak tűnő rugalmas rendszer” jelzővel tudok illetni. Ennek a rendszernek azonban akkor még két biztos végpontja volt, apa és anya személyében. Akkoriban ketten kormányoztuk a hajót, és még volt hatásunk a széljárásra is. Mostanság úgy érzem, erős tisztek szolgálnak a családi vitorláson, a kapitány sokszor csak sodródik az árral és megadja magát a gyakran változó széliránynak…

Én nagyon élvezem a tizenéves gyerekeinkkel eltöltött időt, hihetetlen jó társaság, akikkel értelmesen lehet beszélgetni bármiről, lehet együtt bulizni, sportolni, fröccsözni a kertben. Olyan velük az élet, mintha barátokkal lennénk együtt. Annyi szépséghibája azért van a dolognak, hogy ezen tevékenységeket nem kizárólag velünk végzik, úgyhogy azért ritkábban van már együtt a hat testvér. Persze most jön a nyár, és remélhetőleg ránk is szánnak egy kicsivel több időt, ha másért nem, a strand-buli-kaja kedvéért hazajönnek, többször haverokkal, szerelmekkel, kinek mi kell a tökéleteshez…