Négy láb

2018. 07. 26.
Címkék: Társaslány 
Szerző: Vág Bernadett
▾ hirdetés
Üdvhadsereg 1% hirdetés

Szaki mostanában teljesen kitölti a péntek estéinket (is). A múltkoriban említett kapcsolata százezerrel beindult, szinte már naponta találkozik a fiatalemberrel, kinek neve Mátyás, avagy Matyi, de Matyinak csakis a Szaki hívhatja, számunkra minden bizalmaskodás tilos.

Szóval ez a Matyi, úgy tűnik, hajlandó volna elköteleződni a Szaki felé, úgy is mondhatnánk, hogy már le se lehet vakarni, olyan, mint a hajba ragadt rágógumi, persze nem a Szaki szerint, csak szerintünk, de ezt nem mondjuk meg a Szakinak, mert egyelőre ő ezt a „levegőt is egyszerre veszünk” jelenlétet nem terhesnek érzi, hanem karmikus szerelemnek.



Spirike meg is mondta neki, hogy azért csak óvatosan játszadozzon a szavakkal, mert a karmikus szerelem nem úgy szokott kezdődni, ahogy az övéké, hogy a pasi hol eltűnik, hol előkerül, és ezt játszadozza két hónapon át, mert akiket a karma sodor, azok már érettek annyira, hogy ne evezzenek ellene az árnak. Na, ezen is jót vitáztunk, mert a Márti is meg én is úgy gondoljuk, hogy a karma épp azért sodor, mert nélküle csak fuldokolnánk és kapálóznánk, és éppen hogy az éretleneknek van szüksége a felsőbb irányításra, Pisti viszont azt nem értette, mióta hisz a Szaki olyasmikben, mint a karmikus akármicsoda. Na, de a lényeg, hogy a mi Matyink végre ragaszkodik, és már el nem tűnne a világ semmi kincséért sem, hanem oda akar költözni a Szakihoz.
És itt van az újabb drámai feszültség.
Hogy vajon szabad-e ezt, jaj, mert mi lesz, ha kiderül, hogy nem jó mégsem, és el lett hamarkodva a dolog.

Spirike szerint nem kell folyton agyalni, hanem menni az árral, és ha örömöt éreznek egymás közelében, akkor minek is tartanának távolságot. Pisti szerint legalább három hónapnak el kell telnie az ismerkedéstől az összeköltözésig, mert pont ennyi idő kell ahhoz, hogy a rózsaszín köd kicsit lejjebb ereszkedjen. Márti viszont, aki nemcsak sokat olvas, de emlékszik is rá, hogy mit, azt mondta, hogy van a tarsolyában egy pont idevágó Füst Milán gondolat, miszerint a férfi és nő kapcsolata olyan, mint egy négylábú asztal, és ha bármelyik lába meginog, az asztal billegni kezd, sőt, fel is borul. És csak meg kell néznünk, hogy Szakiéknak hány lábuk van.

Az első láb, kezdte Márti, hogy hasonló dolgokat kell szeretniük, például ha mindketten megeszik a mákos tésztát, de utálják a halat, az már valami. Szaki erre azonnal sorolni kezdte, hogy mi mindent szeretnek ugyanúgy, sőt imádnak, legfőképpen persze egymást, és még mesélt volna négy órán keresztül, hogy mennyire, de mennyire, de mi nem értünk rá erre. Márti hozzátette, hogy nemcsak csupa apró-cseprő dologról van itt szó, hanem arról, hogy az életstílusuknak, szokásaiknak is hasonlítani kell, de Szaki szerint az is nagyon hasonlít.
A második láb – emelte fel a mutatóujját Márti – ugyanilyen fontos, mégpedig, hogy azért egymást is illik szeretni. Spirike már megint közbe vágott, hogy aki képes a feltételek nélküli szeretetre, az mindenkit szeret, és elsősorban ezt kéne megtanulnia a Szakinak meg a Matyinak, mert ez a hosszú szerelem alapköve. Pisti flegmán felvetette, hogy azért nem ártana tisztázni, milyen fajta szeretetről beszélünk, szerelemről-e, ami idővel lanyhul, vagy az ásó-kapa összetartozás érzéséről, mert honnan is lehetne tudni, hogy ilyesmit érez-e a Szaki meg a Matyi egymás iránt. Szaki kissé sértetten közbevágott, hogy először is nekünk továbbra se Matyi a Matyi, hanem Mátyás, és hogy miért nem őt kérdezzük meg, hogy éreznek-e egymás iránt a rajongáson és vágyakozáson túl mély érzéseket, mert akkor ő azonnal elmesélné, hogy… De nem hagytuk, hogy elmesélje, mert tikk-takk. Én azért kissé bizonytalanul hozzátettem, hogy szerintem az igazi szeretet egyszerűen az, amikor megtelik a szívem örömmel arra a gondolatra, hogy a másik a világon van. (Nem akarok dicsekedni, de ezzel végül mindenki kiegyezett.)
A harmadik láb, suttogta Márti, a szex. Passzolnak-e, illenek-e, vágynak-e, meg ilyesmi, na értitek…
Tágra nyílt szemmel fordultunk Szaki felé, hogy na, most aztán beszélhet, de ő inkább vörös arccal kirohant a konyha irányába, és csak annyit mormogott vissza, hogy az a bizonyos harmadik láb nagyon is kipipálva.
Na, kezdett egyre izgalmasabbnak tűnni a dolog, mert az asztalnak már csak egy lába volt hátra, és ha az is megvan, akkor semmi nem állhat útjába Szaki és Matyi boldogságának.
És ez a láb, mondta Márti, a pénz. Mert ha az nincs, akkor előbb-utóbb felfalja a szerelmet a nyomor. Arról persze nem szól a fáma, hogy mennyi az a pénz, ami már nem jelent életveszélyt a szerelemre nézve, de megállapítottuk, hogy mivel mindketten felelős, dolgozó állampolgárok, csak nem lesz ilyesmi probléma.
És végül ünnepélyesen áldásunkat adtuk az összebútorozásra, amitől Szaki elfehéredett, meg dadogni kezdett, meg örült is azért, és azonnal rohanni akart, hogy minél hamarabb értesítse a nagy döntésről a Matyit. De inkább mégis maradt még egy kicsit, és míg a locsogásunkat hallgatta, nyilvánvalóan egy gyönyörű, új étkezőasztalról álmodott, aminek pontosan négy stabil lába van, és amire ezentúl minden áldott este finom, gőzölgő vacsorát tesz az ő Matyija elé.