Kutyavilág

2018. 07. 31.
Szerző: Sallai Ervin
▾ hirdetés
Üdvhadsereg 1% hirdetés

Szia Brúnó!

Rég üzentem neked, de hát hetek óta nem jártunk errefelé. Nagyon megváltozott az életem, amióta eljöttem a menhelyről. Vége a nyugis világnak, amikor csak feküdtünk a bazi nagy ketrecben, és hozták nekünk a kaját. Sokkal rumlisabbak a napjaim, de azért próbálom pozitívan megélni.

A legfontosabb, amire nagyon kell figyelned, ha elvisznek a menhelyről, hogy találd meg a családban a falkavezért. Ez általában a legkisebb. Körülötte forog a család, lesik minden óhaját. Úgy hívják gyerek, vagy öcsi, vagy napsugaram. Ha a kiscsávóval jóban vagy, baj nem ér.

Az embereknek fura szokásaik vannak, amikhez alkalmazkodnunk kell. Például szeretnek átöltözni, ezért fel kell ugrálni mindig a ruhájukra. Érdemes előtte összesároznod magad, hogy biztosan ruhát cseréljen. Ha fáradt vagy, és nincs kedved ugrálni, az is elég lehet, ha a fehér nadrágjába kened a szemedből a csipát, vagy megrázod a fejed, hogy csupa nyál legyen.

Kaja az van doszt. Ha nem elég, amit a táladba rak valamelyik ember, ülj le az asztal mellé, és egy kicsit döntsd oldalra a fejed, hogy bánatosnak tűnj. Olyankor a sajátjukból is adnak. Ha az egész kajájukat meg akarod enni, mert mondjuk sült kolbászt terítenek vacsorára, akkor rohanj ugatva a bejárati ajtó felé. Az embereknek rossz a fülük, ezért azt hiszik, nem hallották a csengőt, és jött valaki. Amíg kicsámborognak az előszobába, te jóízűen falatozhatsz.

Sokat kell nevelni a családodat. Ki kell alakítanod bennük a pavlovi reflexet. Én például megtanítottam nekik, hogy ha hozok egy botot, és leteszem a lábuk elé, akkor adjanak egy jutalomfalatot. És most figyelj: annyira buták, hogy ezután újra eldobják a botot. Én visszahozom – jutifalat. Bármennyiszer. Kész röhej. Arra figyelj, hogy döglött madárral nem működik. Akárhányat hoztam az ajtó elé, mindig csak sikítozás lett a vége, pedig a verébvadászat nagyon vicces.

A másik, amire nevelni kell őket, hogy siessenek haza, mert az emberek képesek lennének egész nap a munkahelyükön unatkozni. Nekem az a trükköm, hogy ha egy óránál hosszabban távol vannak, széttépek egy-két cipőt, vagy odapisilek a szoba közepére.

Persze egy csomó teendő van olyankor is, amikor nincsenek otthon. Vonyítani kell a mentőautó szirénájával egy időben, hogy a szomszédok is szórakozzanak, és hát meg kell harapni a postást, mert az állandóan idegesítő számlákat hoz.

Arra figyelj, hogy az emberek roppant lusták. Ha én nem találok ki nekik programokat, képesek egész nap egy kanapén fetrengeni a mobiljukkal. Ilyenkor azt szoktam, hogy a perzsaszőnyeg közepén vakarom ki a vedlő szőrömet, mert a porszívózás átmozgatja őket.

A kapkodás sem tesz jót az egészségüknek, ezért ha tudom, hogy sietnek, séta közben meghempergek valami szemétben vagy dögben, és aztán jöhet a több órás vidám fürösztés. Fürdés után feltétlen rájuk kell rázni a vizet a bundánkról, mert maguktól sosem hűsölnének.

Vannak azért idegesítő szokásaik is az embereknek. Például gyakran felfekszenek mellém az ágyba. Elég gusztustalanok a szőrtelen puha testükkel, ezért ha már nagyon zavar, inkább az ágy mellett alszom, és lehúzom róluk a takarót.

A leggyomorforgatóbb szokásukat alig merem elmondani. Képzeld: szép higiénikusan odakakkantasz a járda közepére, ezek meg rohannak egy zacskóval felszedni. Tiszta őrültek. Egy darabig próbáltam többet kakkantani, mint amennyi zacskójuk van, de kifogyhatatlanok. Feladtam.

Remélem, nem riasztottalak el az emberszerzéstől. Kétségtelen, hogy nem olyan nyugis családdal élni, mint a menhelyen, de azért sok a muri így is. Ennyit magamról. Te is pisild ide az oszlopra, hogy veled mi történt mostanában.

Ölel haverod: Rambó