Élettárs kerestetik

2018. 08. 27.
Címkék: Társaslány 
Szerző: Vág Bernadett

Spirike újra szárnyal, teljesen oda van meg vissza, mert már megint vett egy madarat. Ez már a negyedik papagája, úgy is mondhatnám, papagáj-élettársa, és nagyon szép reményeket fűz az együttélésükhöz. Csak hát szorong is kicsit, mivel az előző madár-élettársai elég csúful végezték.

Az első, Roni (élt hét évet) egy megmámorosodott pillanatában kirepült az ablakon a kilencedikről. Spirike hiába hívogatta tükröcskékkel, kurjongatásokkal, hiába öntözte a könnyeivel a párkányt, Roni többé nem talált vissza hozzá. Ezután két évig magányosan élt és gyászolt, és hajnalonta, amikor félálomban a szívébe sajdult, hogy Roni nincs többé, hallani vélte a hangját, amint épp azt mondja: Ronikának sárgarépa, roppant laktató.

Spiri a két év gyász alatt azért befogadott egy árva cicát, de ő nem minősült élettársnak, mert vele nem lehetett beszélgetni. Kedves cica volt, de hiába igyekezett, sehogy nem tudott olyan közel férkőzni Spirike szívéhez, mint Roni, a jákópapagáj. Spiri tehát tovább szomorkodott meg sóhajtozott, míg egy péntek esti ülésen felvetettük, ugyan miért nem vételez egy új papagájt, aki majd betölti a lelkében tátongó űrt, vagy legalább egy részét. Spirike felkapta a fejét, egyenesen a szemünkbe bámult, majd elviharzott. Másnap jött a körtelefon, hogy megvan a második papagáj.

A második papagáj, Roni (élt három évet) megcsonkított szárnytollakkal volt kénytelen élettárskodni, mert Spirike úgy vélte, ha levágja a tollait, nem fog tudni kirepülni az ablakon. Ez így is lett, Roni nem tudott repülni, de ettől még peckesen totyogott le-föl a szoba és a konyha közt a földön, meg éppen ott, ahová felrakták. Reggelente, amikor lekerült róla a lepel, rendre közölte, hogy Ronikának sárgarépa, roppant laktató. Míg egy nap el nem kapta a macska. Eleinte talán csak játszani akart a madárral, de mivel az eszement sikítozásba kezdett, és próbált becsörtetni a fürdőszobába, a macskában átkattant valami ősi vadorzó ösztön, és kajának tekintette Ronikát. Mire Spiri odaszaladt, már csak a lenyesett szárnytollak voltak felismerhetők. Így esett, hogy Spiri újra gyászba esett, a macskát pedig átruházta Mártira, akinek sose volt és sose lesz madara, van viszont sok gyereke, akiket nem tud megenni a gaz ragadozó.

És jött újabb két év gyász. De akkor, egy péntek esti gyűlésen felvetettük, hogy vagy be kéne pasizni végre a Spirinek, vagy kellene egy új élettárs, mondjuk egy jákópapagáj. És megint a fej felkapás, szemcsillanás, elviharzás, és lőn.

A harmadik papagáj, Roni (élt két évet) kissé rezignált személyiség volt, délutánonként bóbiskolva meditált, éjjelente meg furákat álmodott, mert végig magában beszélt. A répát kicsit sem szerette, annál jobban örült a csirkecombnak, és az volt a kedvenc szórakozása, hogy Spirike fején ült és a koponyáját kopogtatta, amit Spiri a legszebb szerelmi vallomásnak érzett és eltűrt. Roni reggelente nem mondott ódát a répához, közölte viszont, hogy: Spirike gyönyörű vagy, egyem a zuzádat, kis boldogságom. És várta a csirkecombot, aztán ment kopogtatni. Míg egy nap depresszióba nem esett. Nem akart enni, se beszélni, se Spiri fejére ülni, így el kellett vinni a papagájorvoshoz, aki vitamint írt fel neki. Hiába, mert Roni másnap öncsőrűleg véget vetett az életének, pontosabban felakasztotta magát. Ezt úgy kivitelezte, hogy kidugta felül a fejét a kalitka rácsai között, majd addig himbálózott, míg ki nem tört a nyaka.

Itt már komoly közbelépésre volt szükség, hogy Spiri elárvult szívét megvigasztaljuk. De hogyan? Szaki például azt találta ki, hogy jól ledorongolja Spirikét, amiért madarakkal él lelki életet, és amiért naivan bedől minden szavuknak ahelyett, hogy venne például egy törpedisznót, akinek értelme van. Márti viszont úgy gondolta, az érzelmeket nem szabad lekicsinyelni még akkor sem, ha egy tollas iránt lobbannak fel, és hogy Spirinek nem dorongolásra van szüksége, hanem arra, hogy rendezzünk neki egy szép temetési szertartást, ahol az összes Ronitól elbúcsúzhat egyszerre, és soha többé ne javasoljuk neki, hogy újabb papagájt vegyen. Pisti viszont csak röhögött az egészen, és azt mondta, egyikünk se normális, és hogy ő nem fog gyászbeszédet mondani hülye papagájok üdvösségéért. Na, ekkor állított be Spirike boldogan repdesve, telefonján huszonhét egyforma jákópapagáj fotóval (jobb profil, bal profil…), és bejelentette, hogy újra van élettársa, és úgy hívják, hogy Roni (még él).

Hogy mi a tanulság? Hát, hogy a szív sose tanul. Meg hogy egy papagáj is csinálhat nyarat. Meg hogy a répa egészségesebb a kedélyre nézve, mint a zsíros csirkehús. Meg hogy bár van ebben a történetben néhány döglött papagáj, mégis a remény hal meg utoljára.