Ünnepi (ki)készülődés

2018. 12. 22.
Szerző: Sallai Ervin

Kedves Angyalka!

Idén nem kérek mást karácsonyra, csak hogy viszonylag kevés veszekedéssel teljen az ünnep. Nagyon rákészült a család.

Apa egész évben informatika tanfolyamra járt, hogy amikor szenteste bejelentkezik Hugó bácsi skype-on, el tudja hárítani az összes lehetséges hibát. Az jó lenne, mert általában lefagy a gép, nagyi pedig rákezdi anyának, hogy ha ahhoz a magas, udvarias mérnökhöz ment volna feleségül, ilyen nem fordulna elő. Erre persze apa megemlíti, hogy Hugó bácsit egyszer a büdös életben hazaehetné a fene, amikor dolog van, ahelyett, hogy Németbe’ hetrázik. Ettől meg anya borul ki, hogy egész héten csőgörényezni a németek klotyóit nem feltétlen hetrázás.

Anya egy vagyont költött főzőtanfolyamra, elkerülni a vitákat. Megnyert egy tévés vetélkedőt, hívták Párizsba két Michelin-csillagos étterembe séfnek. Reméljük, elég lesz nagyapának, mert anya kiborul, amikor papi turkálja a villájával a halat, és megjegyzi, hogy a háborúban volt ilyen a koszt, a fronton még a sóért is meg kellett harcolni a ruszkikkal. Meg hogy még jó, hogy nem ivott, el tud vezetni egy mekibe, hoz másnak is szívesen, ha kér valaki.

Együtt elmentünk drámaszakkörre, hogy szemrebbenés nélkül ki tudjunk bontani bármilyen ajándékot. Apa képes úgy örülni a hatodik zokni-tusfürdő-dezodor csomagnak is, mint egy kisgyerek. Anya még azt is ügyesen eljátssza, hogy keresi a tökéletes helyet a porcelán hattyú vécépapírtartónak. Bármeddig büszkén hordanak egy két számmal kisebb, horgolt mikulásos pulóvert, és már akkor sem roppan le a fogukról a zománc, ha valaki egy 1988-as évjáratú konyakosmeggy-bonbont nyújt át, amiről lesatírozta filctollal a „nyugdíjba vonulásod alkalmából” feliratot.

Nagyiékra is büszke vagyok. Hívő katolikus létükre heti kétszer buddhista szerzetestől tanulták az elengedés filozófiáját. Így csak a szájuk széle remeg majd meg, amikor apa olyan erősen kocogtatja tósztmondáshoz késével az üknagyitól örökölt kristálypoharat, hogy annak lepattan a széle.

Természetesen felkészültünk a legnagyobb karácsonyi kihívásra is. Apa ellátogatott a svéd Svappavaara városába Oleg Skjörkenvönder bútortervezőhöz intenzív képzésre. A helyi éghajlatot úgy jellemezte, hogy Svappavaarahoz képest még az örökké hideg Stockholm is olyan, mint Miami Beach. De megérte. Egy óra alatt kivág, legallyaz egy mamutfenyőt, és átalakítja intarziás komóddá, úgyhogy talán a karácsonyfa talpba faragásával is végez, mielőtt anya megjegyezné, hogy jövőre műfenyőt veszünk.

Kedves Angyalka!

Láthatod, mi mindent megtettünk. Ha mégsem elég a felkészülésünk egy kiabálásmentes karácsonyhoz, akkor élnék a B-verzióval kívánság dolgában.

Egy olyan pónilovat kérek, ami barna, fekete, fehér foltos, fonott a sörénye, hímzett a nyerge, és véletlenül pont ki van ragasztva a képe a lovarda falára, hogy eladó.

Köszönöm!
Lia