„Börtönt az állatkínzóknak!”

2019. 03. 22.
Van már állatvédelmi törvényünk, méghozzá elég jó – viszont betartatása és a megfelelő büntetések kiszabása még hibádzik. A 2017-es nagycserkeszi állatkínzás ügye ezért válhatott precedens értékűvé: Kapin Richárd és társai nagy port felvert demonstrációjának is köszönhetően Fülöp kutya gazdái letöltendő börtönbüntetést kaptak. Az ez után alakult Szurkolók az állatkínzás ellen nevű csoport a közösségi oldalon ma már 72 ezres követőtábort számlál. Akciókra mozgósítható nem kis keménymagja az állatvédelem lyukait próbálja foltozgatni a maga eszközeivel. Kapin Richárddal beszélgetek: az ellenségeskedő futballtáborok focin túli összefogásának szervezőjével.

 

Láttam a képeidet a cuki kiskutyáddal. Egész másféle kutyát képzeltem volna melléd.

Gyerekkoromtól imádom a kutyákat, legyen bármilyen. Egy német juhásszal nőttem fel. Mi mind szeretjük a kutyákat, legtöbbünknek van is. Nekem egy kis ölebem, de a szervezőtársam-barátom, Kiki például két komoly kutyát tart, plusz egyet az anyukájánál: olyat, amit szemét emberek kutyaviadalokon használnak.

Szurkolók az állatokért, Szurkolók az állatkínzás ellen – mindkét címen Titeket találni a keresőben.

A kettő ugyanaz, csak az „állatokért” rövidebb, feliratként jobban ráfér a pólókra. Az nagyon fontos, hogy szurkolók vagyunk, mert mi tényleg a lelátókról jöttünk. 2017 nyarán álltunk össze egy konkrét ügyben. Tavasszal pattant ki a hír, hogy Nyíregyháza mellett, Nagycserkeszen vashordóba zárva találtak egy kutyát. Végül is ő volt, aki miatt megindultunk. Láttam a neten Fülöpről a képeket, akkor még élt, de már nem lehetett megmenteni. A nyakába mélyedő gyorsbilinccsel, kötélen és láncon tartották. A gyomra kövekkel volt tele, mert éheztették, vizet se kapott, úgy nyalogatta a harmatot. Belerohadt a lánc a húsába, a sebek szagát messziről érezni lehetett – így is fedezték fel.

Rettenetes… Inkább ne mesélj több ilyet.

Nálam is kiverte a biztosítékot. Elkezdtem telefonálgatni. Budapest mellett élek, de a volt párom Miskolcra járt egyetemre – felvettem a kapcsolatot az ottani szurkolókkal meg néhány régi békéscsabai barátommal, hogy demonstrációt kéne tartani. Bevontunk több állatvédő szervezetet is. Kb. 1500 ember gyűlt össze Nagycserkeszen: gyertyát gyújtottunk az állatkínzó házánál. Akkor jöttem rá, hogy van itt egy mozgósítható tömeg, aminek a tagjai össze tudnak fogni a jó ügyért, akár a szurkolócsapatok közti ellenséges viszonyt félretéve.

Sejtetted, mi lesz abból az egy demonstrációból? Hogy lesz folytatás?

Nem. Csak vitt az indulat, hogy most már elég, tenni kell valamit! Szerencsére nagy visszhangot kapott az ügy, és ez volt az első eset, amikor tényleges börtönbüntetést szabtak ki állatkínzásért. Olyan nyomást gyakoroltunk az ottlétünkkel, hogy a tárgyalást reggel 8-ra tették a legkisebb terembe. 500-an jelentünk meg, nem akarták, hogy beférjünk. Akkor szálltam be az állatvédelembe, mert láttam, mekkora szükség van ránk. Egy törvény tehetetlen, ha nem tartatják be. Fülöp ügye után kialakult az elvárás, hogy hozzánk fordulhasson, aki állatkínzásról szerez tudomást. Például eljutott hozzánk egy poszt, ahogy részeg bulizók erőszakosan itatnak egy kutyát alkohollal. Másnap mentünk, elhoztuk az állatot. Több száz kutyát mentettünk így. A rosszakaróink azt vágják a fejünkhöz, hogy nincs saját menhelyünk, hanem letesszük a kutyákat menhelyekre, vagy ideiglenes befogadókhoz. Viszont az állatorvoshoz mi hordjuk őket, tápot mi adunk nekik, és rengeteg kisebb menhelynek segítünk, hozzuk-visszük az adományokat.

Hány bejelentést kaptok állatkínzásról, nem megfelelő állattartásról?

Napi legalább ötvenet, de szelektálni kell, gyakran csak azért jelent állatkínzást egy szomszéd, mert zavarja, hogy ugat a kutya. Ezért mindig kérünk videót vagy fotókat. Ami nagyon nehéz ügy, az a hajléktalanok állattartása. Aki szereti, gondozza, társként tartja a kutyát, annak segítünk, állatorvossal, táppal, bolhairtóval. Sajnos sokan bekábítószerezik és koldultatják az állatot. Ha chipezve, oltva van, nem tudunk mit tenni. Például sokan jelezték már azt a koldust, aki a Vörösmarty tér környékén kéreget, néha csak a nyilvánvalóan leszedált kutya van kirakva, bohócnak öltöztetve a legnagyobb melegben is. Hiába, ez hivatalosan nem minősül állatkínzásnak. Sajnos több kutyákkal kolduló maffia működik.

Mit tudtok tenni, amikor kimentek egy hiteles bejelentésre?

Először beszélünk a gazdával. Ha nem lehet, vagy nem segít, demonstrációt szervezünk. Annak azért van ereje. Senki nem örül, ha odamegyünk 2-3 kocsival a háza elé. Ha a helyzet úgy kívánja, pillanatok alatt több száz embert tudunk mozgósítani, és elhozzuk a bántalmazott állatot. Sajnos a kutyák harcoltatása is nagy probléma. A lakosok nemigen merik bejelenteni se, félnek. Makóról hoztunk most el egy ilyen, harapásokkal teli kutyát.

Sokan tudatlanságból bánnak rosszul az állattal, vagy az érzékenységi szintjük olyan alacsony, hogy valóban nem értik, mi baj azzal, ahogy a kutyát tartják, hisz az „csak állat.”

Így igaz. Szomorú, de az is távoli cél, hogy ne tartsanak kikötve kutyát. Sok helyen kerítés sincs. Az első lépés az lenne, hogy legalább hosszú futóláncon legyen hámmal vagy nyakörvvel. A kerítések hiánya azért is problémás, mert egy kikötött kutyával pillanatok alatt elbánnak például a vaddisznók. Sok az ilyen eset. Nemrég kimentünk egy tanyára, ahol több kutyának belenőtt a lánc a nyakába, tele voltak sebbel. A tulaj meg ott nagyképűsködött. Másnapra meghirdettünk egy demonstrációt. Erre a gazda hívott fel: együttműködő lett. De tényleg nem értette, mi bajunk. A butasággal nehéz. A tíz kutyából elvittünk ötöt, hogy a többit tartsa normálisan, foglalkozzon velük. Kapott tőlünk tápot, kutyaházat. Kijárunk majd ellenőrizni. Mi nem elkobozni akarunk kutyákat, hanem felelős tartásra szeretnénk nevelni az embereket. Tartunk beszélgetéseket iskolákban, óvodákban erről, autós és rockfesztiválokon, falunapokon – sok helyre hívnak. Még idősek otthonába is.

Az óvó nénik vagy a nyugdíjasok mit szólnak hozzátok? Te például nagydarab vagy, tetovált…

Imádnak minket. Mindenhova viszünk magunkkal kutyát is. Az ovisokhoz egy lány barátunk jár, én a nagyobbakkal tudom megértetni magam. Az állatvédelem a téma, de a fociról is mindig kérdeznek. Hosszú távú célunk a gondolkodás átformálása a kutyatartásról. Vidéken inkább az elhanyagolás a gond, a láncon tartás; és a kutya-ember kapcsolat, a sétáltatás, törődés hiánya. Nagyvárosban meg sokszor egész nap egyedül van a kutya a lakásban, vagy úgy bánnak vele, mint egy játékkal vagy kisbabával, ami szintén rossz az állatnak. Veszélyes is lehet, mert bizonyos kutyákat alaposan ki kell mozgatni naponta és feladatokkal ellátni ahhoz, hogy ne bolonduljanak meg.

A szervezésedben különböző csapatok szurkolói fognak össze, ami egészen rendkívüli.

Az állatszeretetünk az ellenségeskedés fölött áll, összeköt minket. De attól még nem leszünk haverok. Egy Fradi-Újpest meccs után például a fiatal srácok éjfélig kergették egymást, másnap reggel 8-kor viszont együtt indultak kisbusszal Makóra. Félretették az utálkozást aznapra.

Én nem ismerem a szurkolói világot, és biztos nagyon naivnak hat a kérdésem, de foci miatt miért kell verekedni?

Ezt úgysem fogod érteni, kívülállónak nem lehet elmagyarázni. Összetartó közösségek vannak, mi ebben nőttünk fel. Engem édesapám vitt Fradi-meccsre 6 éves koromtól. Anno sokkal keményebb volt a szurkolóélet, meccsek után hatalmas balhék voltak. Ezekből ma már kihagyják a civileket, általában egy megbeszélt helyen lejátsszák a verekedéseket, és kész. Kezet fognak a végén, tisztelik az ellenfelet. Sok köztünk a sportoló – én vízilabdáztam, az is komoly gyakorlóterep. Ezek a mai verekedések már sportszerűen zajlanak, nem székkel meg sörösüveggel dobáljuk egymást, mint az előző generációk, nem akarunk senkit megbotránkoztatni. Nem vagyunk angyalok, nekem is meggyűlt már a bajom a rendőrséggel. Vállaljuk a múltunkat, többen ültek börtönben is, általában verekedés miatt. Viszont akkor se tojunk be, ha a legdurvább helyre kell kimenni egy kutyáért. Az állatvédők általában helyes, ötvenkilós nők. Viszont ha minket meglátnak az állatkínzók, nem olyan bátrak, mint a védtelenekkel szemben.

Amit a lelátón tanultatok, vagy onnan hoztok, azt formáljátok át egy jó cél érdekében.

Valahogy úgy. Voltak balhéink, nem is tagadom. Kiki barátommal azt beszéltük, hogy a régi bűneinket próbáljuk most jóvá tenni. A múlton nem tudunk változtatni, de a jelenen igen. Úgy, hogy olyanokon segítünk, akik nem képesek kiállni magukért.

Egyszer csak húztál egy vonalat az életedben?

Hát, az első vonal egy törésvonal volt 21 éves koromban: édesapám, akivel szoros kapcsolatban álltam, 46 évesen váratlanul meghalt. El kellett döntenem, hogy mi legyen. Én addig vízilabdáztam, amit feladtam, hogy folytassam apám jól menő vállalkozását. Nem voltam rutinos, csődbe vittem, tartozásaim lettek. Kicsúszott a talaj a lábam alól. Egy évig úgy éltem, mint egy zombi, elüldöztem a páromat, a barátaimat is kerültem. Azután összeszedtem magam, elmentem pizzafutárnak: pénzt kerestem, megvolt a kaja is. A váltást az életemben a nagycserkeszi ügy hozta. Ott éreztem először, hogy szükség van rám. Most 33 éves vagyok, és azóta minden nap úgy kelek fel, hogy értelme van az életemnek. Főállásban kutyákat viszek ide-oda, tartom a kapcsolatot a vidéki csoportjainkkal. Ha minden órában kiposztolnánk valamit, az is kevés lenne.

A vidéki szurkolótáborok hogyan szerveződnek?

11-12 szurkolótábor vesz részt a mozgalomban. A Fradi, Újpest, Vasas, egy-két kispesti, a Diósgyőr, Sopron, Győr, Békéscsaba, Pécs, Kecskemét, Kaposvár. Csornán csak csajok vannak benne. A pesti táboroknak nincs külön Facebook-oldaluk, a főoldalon osztozunk, de a többieknek igen; a neten kommunikálunk. A szurkolók mellett már a Diósgyőr focicsapata, a Cegléd női focistái, sőt más sportágak képviselői is csatlakoztak, például a tatabányai vízilabdások. Az online Sztráda rádióban van egy állandó adásunk: a Hang a hangtalanokért. Nekem ez a főállásom, de szerencsére több feladat lekerült rólam: a lányok az oktatást, a Facebookot, a webshopot viszik; a vidékiek már önjárók. Most kezdhetek azzal foglalkozni, hogy meglegyen az első saját menhelyünk, és hosszú távon minden brigádnak legyen egy.

Említetted, hogy lányok is vannak köztetek.

Sokan azt hiszik, csak férfiakból állunk, de szerencsére nem. Anno például a volt barátnőmön keresztül értem el Fülöp ügyében a miskolciakat. Ő egyébként a Diósgyőrnek szurkolt – amit nehezen, de elviseltem. A lányok jobban megtalálják a hangot a civilekkel, szalonképesebbek, mint mi, akik azért a lelátó stílusához szoktunk – és ott nem finomkodik senki. Engem a Facebook is időről időre letilt. Aki viszont már a szókimondástól frászt kap, az ne velünk barátkozzon. Amikor például egy amerikai tulajdonú cég elhívott minket a rendezvényére, azt kérte, hogy a „Börtönt az állatkínzóknak!”-molinót ne vigyük magunkkal, mert az olyan kirekesztő. Hát, pont az lenne a lényeg, hogy az állatkínzókat kirekessze a társadalom!