Hagyományőrzés – Anyaszemmel

2019. 05. 08.
Címkék: Anyaszemmel 
Szerző: Szonda Györgyi
▾ hirdetés
Üdvhadsereg 1% hirdetés

Drága férjemmel hosszú évekig táncoltunk és tanítottunk a Bihari János Néptáncegyüttesben, akkoriban a próbaterem, a színpad, a fellépések, a fesztiválok voltak életünk meghatározó alapkövei. Egy nagyszerű közösséget adott, ami egyszerre jelentette a hobbit, a munkát, a barátságokat, a szerelmeket, a rendszeres mozgást, a fergeteges bulikat, izgalmas külföldi turnékat, nagy balhékat és óriási sikereket, sok tanulást és hálás tanítványokat.

Szerencsés voltam, hiszen gyermekeim születésével még több évig folytathattam ezt a pályafutásomat, lehetőségem volt mindkét lányommal egy színpadon táncolni, és minden gyermekünk alakuló értékrendjéhez hozzájárult, ahogy ez a kultúra nyomot hagyott bennünk.

Mivel mi egy amatőr néptáncegyüttesnek voltunk a tagjai, ahol a táncosok esténként, munka után próbáltak, családos emberként már másról szóltak az estéink, és ki kell mondjam: öregek is lettünk már a sok hamvas, fiatal táncos mellett. Vidékre költözésünk pedig pontot tett életünk ezen nagyon fontos szakaszára, és jóleső nosztalgiával nézzük a régi felvételeket vagy fotókat, illetve csodálattal az együttes új arcait, műsorait.

Szokták azonban mondani, hogy a sorsodat nem kerülheted el, vagy akár azt, hogy a Jóisten nem véletlenül adott tehetséget valamihez, ezért hamarosan megtalált minket kis faluközösségünk egy lelkes csapata, hogy csatlakozzunk a helyi hagyományőrző egyesülethez, ahol több év kihagyás után újra tánccipőt húztak a tagok, és rendszeres próbákat tartunk nekik. Rendezvényeinken a jeles napok megünneplésének részévé vált a népzene és a néptánc is, a hagyományok, népszokások felelevenítése és színpadra állítása is.

Aktív táncos koromban mindig megmosolyogtam azokat az együtteseket a külföldi fesztiválokon, ahol édes, idős házaspárok énekeltek és táncoltak. Ott ugyan nem volt virtuóz lábtekergetés, de volt egy irigylésre méltó, tét nélküli jóérzés, látszott, hogy egyszerűen örömöt okoz nekik az együtt éneklés és a közös tánc. Most, amikor végignézek kis csapatunkon, ahogy hétről-hétre megjelenik a próbán az orvos, a fodrász, az orgonista, az erdész, az ügyvéd vagy a helyi építési vállalkozó, és ugyanolyan lelkesen tanulják tájegységünk dalait és táncait, akár nagymamák, akár kismamák vagy akár gyerekek, akkor azt látom, hogy van esély a velünk élő hagyomány megőrzésére, a népszokások visszatanítására. Idén tartottuk a harmadik farsangi mulatságunkat, ahol már várták a gyerekek a közös téltemető kántálást, és tudták mi is az a kiszebáb. Húsvétkor pedig végre a szabadban lehetünk együtt a családokkal, közös muzsikálást, táncházat és hagyományos kézműves foglalkozásokat tervezünk. Igazi locsolkodás és családi vetélkedő is lesz, és természetesen újkeletű hagyomány is bekerül a programba, rengeteg cukorka és csokitojás lapul majd a bokrokban, amit akár régi kosárba, de akár farmerzsebbe is gyűjthetnek majd a gyerekek…