Függéseken át

2019. 05. 02.
▾ hirdetés
Üdvhadsereg 1% hirdetés
A kábítószer-használat lefelé tartó spiráljában a heroin végpont. Onnan jellemzően nincs tovább. Őrfalvy Gusztáv kicsit sem tipikus példa. 17 évesen heroinfüggő lett, mégis életben van, sőt tiszta. Kitartóan pusztította magát, vasszervezete mégsem mondta fel a szolgálatot. 160 kilóra hízott, majd lefogyott, és testépítő-bajnokságot nyert. Most, 28 évesen kezd számára is összeállni régi és új önmaga egyetlen emberré –, amihez sokat adott, hogy saját kiadású könyvében reflektált múltjára. Hivatalosan diszgráfiás – meséli – mégis megírta történetét, amelyet családja is a könyvből ismert meg.

Profi futballistának készültél.

Nagyon tehetségesnek tartottak, sajnos 12 évesen lesérültem. Svédországban játszottunk az utánpótlás vb-n, amikor térden rúgtak – többé nem focizhattam. Összetört az álmom, és a csapat közösségét is elveszítettem. Nagyon rossz állapotba kerültem, de senki nem vette észre. Már nem volt anya, a szüleim elváltak, én apuval maradtam Budaörsön. Neki akkor futott fel a vállalkozása, folyton dolgozott, amúgy sem lelkizős. Kb. 8 éves koromtól lényegében egyedül voltam. Apa vett egy ébresztőórát, megmutatta, hol kell felszállni a buszra, így jártam suliba. Kajára pénzt kaptam, senki nem ellenőrizte, miket eszem – és hát, egy gyerek mit vesz magának, ha nem felügyelik? Péksüteményt, cukros üdítőt. El is kezdtek felkúszni rám a kilók. Apu, nagymama látta, de mondogatták, hogy majd kinövöm. Nem lehet kinőni a túlsúlyt! Csak rosszabb lesz, ha nem tesz ellene a szülő.

Az édesség tipikus szeretetpótlék... Az osztályban nem piszkáltak a súlyoddal? A gyerekek mindig adnak „visszajelzést”, hogy finoman fogalmazzak.

Szekáltak, de nem érdekelt, ettem. 17 évesen már 150 kilóra híztam. Én voltam a legnagyobb, talán ezért sem csúfoltak agyon. A cipőmet alig tudtam bekötni, a bőröm bepállott, kisebesedett az öv alatt. Csak ettem, és nem éreztem semmit. Mintha hosszú téli álmot aludtam volna.

Kiszálltál az életedből. Apukád hogy nem látta, mekkora a baj? Anyukád tartotta veled a kapcsolatot?

Anyukám nem anyatípus, eléggé magának való; három-négy havonta láttam. Neki is megvoltak a bajai, jobb, hogy apával maradtam. Az Őrfalvy családban viszont minden férfi katonás. Az érzelmeiket nem tudják kimutatni. Apu egy kortyot sem ivott, viszont munkaalkoholista, én, ha tovább focizom, talán a futball megszállottja leszek. 15 évesen biliárdozni kezdtem, és junior válogatottságig vittem, viszont az egyéni verseny nem motivált annyira. A biliárdot úri sportnak tartják, de nem az. Én ott találkoztam a droggal. 17 voltam. Apám csődbe ment, egy szélhámos átverte. Elúszott mindenünk, tartoztunk, költöznünk kellett. Az egyik legjobb barátom pedig szórakozásból elcsábította a nagy szerelmemet. Egy biliárdos haver – én Csokisnak nevezem – fölhívott, hogy van nála csoki, átjönne. Aztán szólt, hogy menjek le. Beültem az autójába, azt hittem, tényleg csokit hozott. Erre elővett egy csomag fehér port a kormányból, és mondta, hogy szívjunk be és nyugodjak meg, a cucc gyengébb, mint a fű.

És megnyugodtál?

Abban az élethelyzetben nem sokat gondolkodtam. Pedig mindig drogellenes voltam, korábban is sokszor kínáltak. Ott beszívtunk, és sajnos jó volt. Ami fájt, elfelejtettem. Másnap már én hívtam a srácot, hogy ha a „csoki” a leggyengébb drog, milyen lehet a többi. Ezután rendszeresen átjött, majd a tizedik alkalommal közölte, hogy amit „csokiként” adott: heroin. Azt hittem, a heroint csak szúrni lehet, mi ezt cigiben szívtuk. Hatalmas pofonként ért, de már kellett a szer. A heroinfüggőséghez egyetlen alkalom elég. Csokis egyébként nem díler volt, csak szerhasználó, túl egy elvonón és egy sikertelen leszokási kísérleten.

A környezeted észrevette, hogy drogozol?

Nem. És egy családi balhé után el is költöztem otthonról. Apu új barátnője lányával veszekedtünk a távirányítón, aki végül dühében azt üvöltötte, hogy „add vissza anyám aranyait”. Én nem is tudtam az ékszerekről. Kiborultam, sírva felhívtam aput, de ő nem állt mellém. 10 évig, míg együtt volt a nővel, apa mindent ráhagyott, így minden a nő gyerekeinek jutott. Nekik lett külön szobájuk, mikor találtak új házat, nekem meg a garázst szánták. Inkább elmentem albérletbe Csokival.

Két heroinfüggő összeköltözött. Iskolába jártál?

Az informatikai szakközépből lecsúsztam az Övegesbe, végül kimaradtam a suliból. Apámmal kezdtem dolgozni. Reggel 6-kor értem jött, adott 5000 Ft-ot, aztán melóztunk. Persze látta, hogy valami nem stimmel, egy 160 kilós, folyton éhes, nyűgös 17 éves, aki éjszakánként kiüti magát, nem ideális munkaerő. De apám rászorított, hogy végezzem a dolgom.

Hogy hatott rád a drog? Változott az idő múlásával?

Nem voltam tőle iszonyú boldog, csak megszűnt a feszültség. A többedik cigi után kikerültem a testemből, eltűnt az agyam. Mikor túl sokat szívtam, hallucináltam is, ami viszont rettenetes. Én nem tudom, milyen, amikor valaki végigmegy úgymond a hierarchián, tehát kezdi fűvel és folytatja keményebb cuccokkal, mert rögtön heroinnal kezdtem. Próbáltam aztán sok mást, de már egyik sem hatott nagyon. Csak a parti-drog, na, attól pörögtem én is, aztán pocsékul voltam.

A heroin mellett lefogytál?

Nem, volt étvágyam. Amikor már nagyon lecsúsztam, loptam is kaját – aztán mást is, főleg zsilettpengét, mert a díler beszámította. Karácsony előtt eladtunk egy csomó pengét, vettünk drogot egy hétre. De 3 nap alatt elszívtuk, és nem értük el a dílert. Csokis lement vidékre – a nőjéhez meg a gyerekéhez –, a karácsony nála zárt osztályon végződött. Szétverte a házat meg a családot az elvonásos őrületében. Tudtam, hogy most le kell jönnöm a szerről; hat hónap telt el az első adagom óta, és többször megpróbáltam kiszállni, de addig nem sikerült.

Hogyan tudtál leszokni?

A napi 5000 forintokból nyilván nem éltem meg, a lakást se fizettük. Karácsonykor apám elvitt a nagyihoz, és arra mentem haza az üres albérletbe, hogy a tévét is kikapcsolták. Három napig csak feküdni bírtam egy helyben, és kapartam a falat. Vécézni se keltem föl. Nem volt bennem semmi élet. Három nap után leestem a galériáról, és iszonyúan belázasodtam. Minden bajom volt. Sosem voltam beteg, még lázas se. Elmentem apámékhoz, nem kérdeztek semmit, ápoltak, kikúráltak.

Nem akartál volna orvosi segítséget?

Nem. Helyettesítő szerként metadont adnak, az is kábszer, csak gyengébb. Sokan, akik felíratják, mintha leszokni szeretnének, viszik a dílerhez. Ha nincs elég pénzük, a „gyógyszerért” kapnak némi heroint. Szép kis körforgás, ugye? Nagy szerencsém, hogy én „csak” szívtam, ha valaha szúrok, esélyem sincs. Az is kellett, hogy Csokis eltűnjön. Így nehezebben juthattam droghoz – ment volna, de le akartam szokni. A heroint el is engedtem – jöttek a parti-drogok.

Általában fordított a sorrend.

Abszolút. De a parti-drogok is kicsinálnak, csak másképp. Január elején kidobott a főbérlőm, nagyanyámnál kötöttem ki. Örült nekem, és elhitte, hogy hétvégente anyuval vagyok. Persze buliztam. Egyszer Csepelen arra mentem be egy helyre, hogy mindenki vidám és ölelgeti a másikat. Elém tettek egy csíkot. Nem mertem felszívni, erre bekapszulázták. Két órát ültem tőle vigyorogva.

A poklok poklát jártad, de óriási mázlid volt. Erre eléd tesznek valamit, amiről nem tudod, mi, és beveszed. Nem értem.

Én nem tartottam magam függőnek. Belekapaszkodtam mindenbe, amitől az ellenkezőjét hihettem. Pláne túl a heroinon. Gondoltam, vannak a „függők”, én csak néha szívok. Nem fogtam föl, nem éltem át, mi történik velem. Butaságból, vagy mert – mint apám – én sem érzek mélyen... Nem gondolkoztam, pedig a designer drogok irtó durvák: senki nem tudja, mi van bennük. A „kati” ment akkor, azt mindennek hívták, még növényvédőnek is. Elkezdődött a parti-korszakom. A Hajógyári-szigeten volt egy szórakozóhely: úgy vittek el a haverjaim, hogy „átmegyünk egy komoly buliba”. Ez a klub – már megszűnt – szombaton, hajnali 4-kor nyitott, mikor a többi bezárt. Magánterületen volt, a mentő se mehetett be, kivitték a beteget. Hétfő reggel ért véget a parti, csak drogosok jártak – ezüsttálcán hozták a csíkokat. Egyre durvább zene szólt, hogy megcsapja az embert, és fogyasszon minél több drogot. 14 hétvége a rekordom egymás után. Eleinte csak két napot toltam, aztán hármat: teljesen behúzott. Megjelentem a 160 kilómmal, és mindenki ölelgetett. Közösség alakult ki.

Valamifajta szeretet-illúziót találtál. Hogy bírtad ezt az életformát fizikailag?

Mikor lefeküdtem, 72 óra pörgés után, nem tudtam aludni; másnap fájt a szám, a nyelvem, be volt dagadva, mert össze-vissza haraptam. Apu vitt dolgozni, kóvályogtam, használhatatlan voltam. Mikor kezdtem jobban lenni, megint jött a hétvége. Hétfőtől azt vártam. Viszont valami módon tiszteltem annyira nagyanyámékat, hogy otthon nem tartottam drogot. Különben nem is tudtam volna leállni.

Érdekes, hogy a kontrollnak megmaradtak elemei.

Nehezen engedem el magam, talán ezért. Férfiágon van egy fegyelem és kontrollmánia a családban.

Ezért is vágyhattál rá, hogy elengedd. Hogyan sikerült teljesen visszanyerned?

A másik, vidéki nagyim lökött rajtam. Tőle mindig csak szeretetet kaptam, de most nagyon letolt, hogy nézek ki. Sose láttam ilyennek. Aztán felhívott apa, hogy találtak egy házat, ahol lenne szobám. Megörültem. Akkor döntöttem el, 21 évesen, hogy lejövök a drogról, és le is fogyok. A partidrog-korszakomban semmit nem ettem hétvégente, azt hittem, leadom a túlsúlyom, mert kiizzadtam egy csomó vizet. De csak tovább híztam, mert hétfőtől péntekig zabáltam. Amikor apámhoz költöztem, az új szobámban megláttam magam a tükörben, és elborzadtam. Letettem a parti-drogot egyik napról a másikra, és fogyókúrázni kezdtem. Fogyasztószerrel, ami efedrin-származék, tehát szintén drog. Elveszi az étvágyat, de kikészíti az idegeket. Fogytam 20 kilót, majd visszaszedtem 40-et. Ezután szer nélkül diétáztam, megint rosszul. Napi egyszer ettem, reggel; 90 kilós lettem, de lefogytam a vázizmaimat is.

Hatalmas akaraterővel pusztítottad magad.

Kockahasat akartam, mint minden duci gyerek. Meg szerettem volna már egy lányt. Mindenféle komplexusom volt, maradt is pár. Például azt hittem, hogy büdös vagyok, a kövérség miatt. Egy haverom szólt, hogy nincs rajtam semmi izom. Elvitt konditerembe. Jól ment az edzés, vasszervezetem van, ahogy az egész családnak. Vastagcsontúak vagyunk, nekem 50-es a lábam – akinek a legkisebb, nő, neki is 44-es. Mikor kezdtem jól kinézni, összejöttem egy lánnyal, majd abba is hagytam az edzést. Visszahíztam 140 kilósra. A barátnőm kitartott, 5 éve együtt vagyunk.

Nem a kockahasadért szeret. Átálltál a szerelem-függőségre?

Meg a cukor-függőségre. Az is kemény. Egyébként a barátnőm mindig rosszul volt a gyúrós paliktól. Szóval tényleg szeret. Mikor felkértek, hogy egy táplálékkiegészítő szponzorálna, hozzam magam formába, új célt kaptam. Motivált lettem, elkezdtem egészségesen enni, napi hatszor keveset – és edzeni. Mert fogyókúra nincs, csak életmódváltás. Öt hónap után elindítottak egy testépítő versenyen. Evolúció Kupa a neve, olyan versenyzőkkel, akik túlsúlyt adtak le. Pontozták azt is, ki mennyit fogyott, nem csak a pózolást. Én annyit fogytam, mint a többiek együttvéve, és nyertem.

A pózoláshoz mit szólt a barátnőd?

Gondolhatod. Tangában kellett mutogatnunk a farizmunkat, ez engem is kiakasztott. Viszont büszke voltam arra, amit elértem. Rengeteg levelet kapok mind a fogyással, mint a droggal kapcsolatban gyerekektől, fiataloktól. Szeretnék drogprevencióval foglalkozni, mert szerintem hitelesebb vagyok, mint egy öltönyös fószer.

Szerintem is. Csak egy gyerek azt hiheti, ha akar, ő is le tud jönni a drogról, ahogy Te. De más nem éli túl, amit Te. Nincs ilyen vasakarata, sem ilyen vasszervezete. A családjukban sincs 44-es női láb.

Igen, ezt mindenképp érdemes bennük tudatosítani.