Offline nyár

2019. 06. 27.
Szerző: Sallai Ervin

– Manyikám! Nem voltál az SZTK-ba’ egy hete. Csak nincs valami baj?

– Jaj, dehogy, lekopogom, ugyanúgy hasogat mindenem, meg a cukrom is az egekbe’, de nincs időm üddögélni, mert nálunk nyaral a kisonokám.

– Nohát, akkor nagy az öröm, lányod is jött?

– Ördögöt. Feszt dolgozik. Pillanatra nem túlórázna, tán fel se jönne a sok körömgomba hirdetés az internetbe, oszt akkor mivé lenne a világ?!

– Akkor egyedül van itt az a pöttöm Annácska?

– Tinédzser mán. Igazi nagylány.

– No csak pihentessétek! Fejlődő szervezetnek köll az.

– Hagyjuk is heverészni délelőtt 5-ig.

– Hadd lustálkodjon, amíg gyerek. Eszik-e rendesen?

– Finnyás a lelkem. Vegán, úgyhogy margarinban sütjük neki az oldalast, nem zsírban.

– Az evés fenemód nehéz a fiatalokkal. Az én Sárikámnak is feszt csak a csipsz. Mondta az uram, hogy vékonyra szeleteljem a rósejbnit, ezért ilyen ujjnyi vacakra vágom a finom karvastag helyett. Fene a belit.

– Hagyd el. Annácska nutellával eszi a kenyeret. Fura rajt a lilahagyma.

– Elfoglalja-e magát, itt faluhelyt?

– Hiányzik neki a zinternett. Pedig ha játszani szottyan kedve, a döglött csirkéket bedobálhatja a régi disznóólba. Engribördsz – mírgös madár vagy hogyhíják.

– Mink jutúbos keretet festettünk a tisztaszoba ablaka köré belülről. Azon át nézi az utcát álló nap. Postás Imire azt mondtuk, influencer. Szalad is a gyerök átvenni tőle az ajánlott levelet, azt hiszi, kisorsolták.

– Okosak vagytok. Az én Gusztim feladott Annácskára egy 3D-szemüveget, és felásatta vele az egész kertet: lehet kincskeresőset játszani. Holnap megkapja a légpuskát, csak higgye a seregélyekre, hogy zombik.

– Bizony nem könnyű a nyápic kisasszonykákkal. A mi Sárikánk wellneszt akart, úgyhogy fölraktuk a sárgabuszra szaunázni. Hűvös nap volt, ezért csak 47 fokig melegedett a csuklónál, de azért jólesett neki a másfél órás út végén bokáig gázolni a kanálisba.

– Fontos, hogy el legyenek foglalva, mert az unalom méreg a léleknek. Meg is mutattuk Rubint Réka szülőházát neki Barcikán, hogy az elméjét is pallérozzuk.

– Mink is sokat adunk a kultúrára. Kihímeztetjük Sárival háziáldásnak azt a szívbemarkolóan gyönyörű hétvégét, amikor az egész Kelet-Magyarországon világhírű 3+2 zenekar ellátogatott hozzánk a csipkés kombinét danolva repertoáron. Ha kész a hímzés, lehet vele szelfizni. Aztán csenevész-e még a kisonokád?

– Igaz, ami igaz: eleinte nehezére esett a bevásárlás a kispiacon, de a második héten már úgy cipelte a két cekkert félmázsa krumplival, mint a helyi óvodások.

– A mienkre meg direkte azt mondta az apja, hogy vigyázzunk, nehogy elhízzon a kis vasgyúró. Ha palacsinta az ebéd, nem is teszek előtte a paradicsomlevesbe három kanálnál több kristálycukrot.

– A cukorral bizony figyelni kell. Nemhiába hívják édes méregnek manapság. Vacsora után maximum egy tepsi pite. A táplálkozás mellett persze a kondíció se kutya, de azzal szerencsére sokat nem bajmolódunk. Mindennap felgyalogol a kilátóba térerő végett kilenc kilométert, meg vissza. Ha eltéved, megvan egy maraton is. Márpedig tízből nyolcszor eltéved, ha a mobilján nem jön be a guglitérkép.

– Csak a szuperhős mozi. Azt nem tudjuk megadni neki, bárhogy okumulálunk is.

– Küldd át hozzánk! Mi Ópapára föladtunk egy trikolór pólót, meg egy lavórt a kezibe, oszt ő lett Magyarország Kapitány. Megélte a világháborút, sőt ahogy az évek telnek, elmondása szerint négyet is. Majd meghallgatják a gyerekek a sok csudálatos hőstettet. Csak vigyázni kell, mert papának a pálinka a kriptonitja. Ha közelébe kerül egy petpalack, elveszíti az erejét.

– Na akkor küldöm a kislyányt, oszt csak vége lesz egyszer ennek a nyárnak, hogy normálisan találkozhassunk reggelente az SZTK-ban.